tessza: Nem kell vért látnia, ha nem bírja, de a vajúdás alatt, nekem nagyon nagy segítség volt, hoyg velem volt. még ha nem is tudott "segíteni", nem voltam egyedül sosem, mindig volt, aki adott egy korty vizet, irta helyettem az sms-eket
Vér igazából csak a végén van, akkor meg már akár ki is mehet, mert úgysem fogod fel, hogy kinek a kezét töröd össze
én attól tartottam, hogy nehogy valaki a szeme láttára okozzon fájdalmat, mert lehet, hoyg verekedést csap
erről volt is egyszer a netten egy videó, amikor kijön a baba, a doki rácsap a popsijára, hogy felsírjon, erre apuka behúz neki egyet
Az én párom, bár viszonlag fiatalka, még jóval a terhesség előtt közölte, hogy ő ott akar lenni. Ne várjam tőle a köldökzsinór elvágást, vagy bármi egyebet, de velem akar lenni.
ehhez képest, amikor megkérdezték tőle, hogy a köldökzsinórt akarja-e ő elvágni, annyira lelkes volt, hogy csak tátottam a számat
megnézte még a lepényt is (azt mondta nagyon csúnya, legközelebb én is meg akarom nézni) és úgy kellett félrerángatni, hogy a varrást legalább ne nézze már végig és különben sem lát tőle a doki
utólag bevallotta, hogy kicsit elgondolkozott, hogy ott ahol az az oriási fejecske kijött, mi lesz az ő picike ..... (fej méretéhez képest picike) .... harangozni fogunk, vagy mi lesz
de kb ennyi. nem változott semmi, vagy talán mégis.
sokkal mélyebb lett a kapcsolatnuk, mert olyasmit éltünk át együtt, ami leírhatatlan élmény.
mélységes tiszteletet vivtam én ki minden anya számára, azzal, hoyg láthatta, hogy a szülés nem gyerekjáték, bizony fájdalmas, viszont azt is láthatta, hogy amint ott volt a gyerek, mintha nem is lett volna fájdalom, több órán keresztül, azonnal csak a szeretetet látta rajtam, meg a boldog mosolyomat
na hormonoknak és az élmény felelevenítésének köszönhetően, most elvonulok bőgni egy kicsit
