Cicus:
Valami csodásan ragyogsz a fényképen!!! Zsófi lak meg egyszerűen királylányos! Azért Te sem panaszkodhatsz a pocakmérete
! Formásan szép kerek. A rosszkedv meg hamar múlik, csak valóban melegfront van... Mondjuk ez nekem jó, mert én a hideget nem bírom. Akkor mindig szülési ingerenciáim vannak 
. Állítólag jövő héten jön is a hideg, de akkor már úgyis 37. hét lesz, és már nem különösebben fog érdekelni, ha szülünk !
Orsi:
Milyen romantikus a szerelmes képetek! Nagyon jól áll a rövid haj. Nekem gyerekkorom óta hosszú hajam van, de amióta megszületett a fiam, szinte csak összefogva hordom, mert idegesít, ha belelóg mindenbe. Levágatni viszont nincs szívem...
Menion:
Jesszus! Újabb csütörtök telt el??? Én onnan veszem észre, hogy telik az idő, hogy szülésfelkészítős okosságokat osztasz meg velünk! Viszont már neked sem kell sokáig bírni a munkahelyen. Olyan furcsa, hogy amíg dolgoztam nem tudtam elképzelni, hogy ne dolgozzak, most meg mióta itthon vagyok azt sem tudom elképzelni, hogy valaha dolgoztam
!
Bei:
Azért szorítok, hogy jobban legyél! Legalább a közérzeted! Viszont ahogy elnézem a topicot, a frontokat és a babákat, hát nagyon kevesen fognak szülni decemberben
. Két hét múlva már tökéletes az időpontod. 38. hétre jött az én fiam is.
Bogi és Cicóka:
Nem izgulni! A szülés pillanatáig bármerre fordulhat az a baba!
Edit:
Remélem a véreredményed miatt megnyugtattak, és könnyen oldható!
Cicóka:
Én is letiltottam mindenkit a ruhavásárlásról. Beleroskad a szekrény, annyi ruhája van a kisembernek. Szerintem a negyedét nem fogja fel sem venni...
Cedis:
Nekem volt kengurum, de nem vált be annyira. Így második gyereknél viszont sokkal egyszerűbb lenne a hordozó kendő vagy a kenguru, mert könnyebb, mint a babakocsi, plusz a másik gyerek húzgálása, hogy arra menjen, amerre akarom...
Annus:
Na én is csokival - pontosabban túró rudival - mentem kedden CTG-re
. Nem is volt semmi időhúzás, és csak folyamatosan nyomkodtam a gombot, hogy mocorog. 20 perc volt az egész, és nem kellett órákat ott töltenem. A csoki már bent is meghozza a hatását, nemcsak idekint 
Pancsi:
Örülök, hogy minden ok veletek, és szépek a méretek
!
Katának írtam, de még nem válaszolt. Mondtam neki, hogy mindannyian pusziljuk őket!
Egyébként jól vagyunk. Tegnap a fiam olyat alkotott, hogy azt hittem felzabálom. 33 hónapos most - februárban lesz 3 éves - és most van abban a korban, hogy bármit csinál, az mókás. Van a faluban egy zöldséges, ahová járunk. Minden nap meg kell állni, és venni egy dobozos baracklevet. Én már csak "kétdekásnak" hívom, mert olyan, mintha kocsmába mennénk, ahol a törzsvendégnek már adják a felesét
. Nos, tegnap elég későn mentünk el a zöldséges előtt, de szólt, hogy álljunk meg barackért (egyébként otthon nem issza meg. Ez olyan, mint valami szertartása lenne...). Megálltam a bejárat előtt, szállnék ki, a fiam pedig közli, hogy maradjak a kocsiban, mert majd ő bemegy a barackért. Mondtam neki, hogy pénze sincs megvenni, erre tartotta a markát, és közölte, hogy adjak neki. Adtam egy 100 forintot, bement - én kintről figyeltem - odaadta a pénzt, és közölte, hogy kéri a barackját. Ugye már ismernek minket, így kiszolgálták, felbontották neki. Majd a fiam nekidőlt a mandarinos ládának, megitta a levet, visszaadta a dobozt, és mondta, hogy "betétdíjas, holnap is jövök!" Majd kijött a kocsihoz, és közölte velem: "Anya! Végeztem. Mehetünk!" Tündér volt. Holnaptól ő fog járni vásárolni
Képzeljétek, hogyan jártunk ma. Egy kedves baráti pár megkért minket, hogy legyünk az esküvői tanúik. Mivel mindketten elváltak, így nem akartak nagy esküvőt. Csak ők és a két tanú - azaz a férjem és én - semmi gyűrű váltás, semmi hitvesi csók, csak 5 perc. Reggel alig bírtam a férjem és a fiam eltávolítani az óvodába, mert csak tébláboltak. Fél 9-re legkésőbb bent kell lenni az oviba, de még 35-kor ténferegtek. Na nagy nehezen elindultak. Én összekészítettem a reggelimet, melegítőben leültem egy Columbo elé, és elkezdtem jóízűen falatozni, hogy csen és béke van. Majd egyszer csak csörög a telefon, látom a leendő férj nevét, és beüt, mint a villám, hogy mi ma 9 órára tanúként vagyunk hivatalosak egy esküvőre... Pánikban telefonáltam a férjemnek, hogy azonnal forduljon vissza bárhol van. Még szerencse, hogy később indultak, mert így még az ovi udvarán volt, és nem indult el az autópályán Pestre. Én 5 perc alatt kisminkeltem magam, felöltöztem - még szerencse, hogy tegnap voltam fodrásznál - és 8.50-kor elindultam. 9.00-ra mind a ketten a helyszínen voltunk, és legszívesebben fejbe vertem volna magam, amiért ilyen híg az agyam... De a vége jó lett. Odaértünk, mindenki boldog volt, csak a férjem mesélte el, hogy ő teljesen elfelejtette, hogy a esküvő van, és csak a szerencsén múlott, hogy itt tud lenni. Hiába rugdostam a bokáját, hogy nem kell ilyen őszintén, csak mondta és mondta. Még szerencse, hogy az ifjú pár csak röhögött rajta, és nem sértődtek meg, hogy a nagy eseményt így felejtettük el...
Mindenkinek nagyon szép napot!
Puszi
Remélem már jobban van kicsit!
Megy a drukk!!!!!!!!!!!!! Írj,amint tudsz!!! Veled vagyunk!!!!!!!!!!!!!!!!
[/url]
[/
