Sziasztok!
Elég vicces a dolog történt velem reggel. Szóval ma felhívtam a kórházat, a 38 hetes kötelező ultrahangra akartam bejelnetkezni. Na szóval mondom a nőnek, hogy jövő héten leszek 38 hetes, és kérnék egy iőpontot, mondta, hogy jó. Mondott is, még jó, hogy ültem. Október 5-re volt időpont. Mondom, ez nagyon vicces, nem nagyon értette miért.Hát elmagyaráztam neki,hogy nekem az már késő, mivel, az napra vagyok kiírva. Le is szídott, hogy van egy tájékoztató papírom, (amin rajtaszerepelnek, hogy mikor milyen vizsgálatot kell elvégezni), szóval azon rajta van, hogy sokkal hamarabb be kell jelnetkezni, na mondom a nőnek, ne nézzen már palimadárnak, csak annyi van rá írva, hogy előre be kell jelentkezni, de nincsen rajta, hogy mennyivel. Na mindegy. Mondta, hogy a doki, majd ultrahanggal megvizsgál, ozt ennyi. Szóval vicces a dolog.
Sajnos nálunk sem rózsás a helyzet,a párom Nagymamája szombaton rosszul lett és kórházba került. A Nagyi egy ikerházban lakik, az iker ház másik oldalán közeli rokonok laknak. De sokat nem figyeltek Nagyira, szóval a párom vitte ki a az Anyukáját, a nagymama lakására, hogy a héten ott lakjon, mert onnan nincsen messze a kórház. A közeli rokonok, nagyon nem törik össze magukat, hogy segítsenek a párom Anyukájának amíg a Nagyi kórházban van. Szóval Dinuci sajnos ismerős a szitu, bár nekünk van segítség, mert a párom nővéréék is segítenek, legalább annyit, hogy Apósnak főznek, mert ő meg egyedül otthon maradt. Remélem érthető, amit leírtam. Amúgy jó ötlet, ha hozzátok viszik az Apukádat, mert így neked sem kell szét szakadni.
Depresszió:Nem ijesztegetés képpen, de a Nagypapám abba halt bele, és az Apukám is hajlamos rá,ő nem ismeri be, hogy szükség lenne a segítségre. Mi próbálunk segíteni, én néha helyre is teszem, mert borzsztó dolgokat szokott mondani magára, amivel minket bánt. Engem nagyon, mert Apás vagyok. De ezek hullámban jönnek, van, hogy jobb, van , hogy rosszabb,főleg Anyunak, hiszen ő él vele együtt.
Amúgy a férjem a másik véglet: El hoztuk a kiságyat az uncsitesóméktól, még haza sem értünk,át sem öltözött, és rögtön nekiugrott az ágy szereléséhez. Mondtam neki, hogy ne tegye be a helyére, mert szeretném áttörölni. Szerintetek megvárta? Hát nem, szóval naggyából tudtam csak áttörölni az ágyat, közbe bosszankodtam rendesen. De mindennel így van,ha este veszünk egy szekrényt, addig nem fekszik le amíg meg nem csinálja. A gardrobot nem tudta egyedülösszeszerelni, így este 10 fele fel is adta a harcot, mérgelődések közepette, és kénytelen volt másnap reggelig várnia, amíg jött a segítség. Szal úgy néz ki 2 végletet ismernek a pasik:-)
Kata,és Gábor én is olvastam a blogot, hát könybe is lábadt a szemem, nagyon megható az írás. Nagyon szép kisbaba Noel.
Akik kórházban vanna, azoknak kitartás és szorítok, hogy minden rendben legyen.
Ja és én is beléptem a 37. hétbe
