komolyan mondom, skizofrén gyerekem van. Már sokadszor fordul elő hogy napokig enged kétségbeesni, aztán mindent jóvá tesz. Most is napokig nem volt hajlandó rám figyelni egyáltalán, nem érdekelte semmi, csak úgy nézett ki a fején, nem nagyon csinált semmit. Ma reggelre már totál depis voltam emiatt és úgy éreztem, hogy ez a gyerek itt megáll a fejlődésben... Erre reggel az apjával dumált egy csomót evés közben, elkezdett rám mosolyogni, most leraktam a hátára és a csörgője is érdekelte (persze nyúlni nem nyúl érte...

és forgolódik az oldalára. Amit reggel mondtam is a férjemnek, hogy oké hogy már háromszor megcsinálta, de az lehetett véletlen is. De most elég következetesen csinálja. Szóval tiszta paramami vagyok. És ugyan van alapja, de akkor is lehet hogy jobb lenne nem is tudni a problémáról, mert akkor kevesebbet izgulnék és lehet hogy így is eljutunk majd oda ahova kell. Imádom ezt a gombócfejű tökfilkót!
Ja, és amikor néztük a videót gergőről mindig megijedt és elkezdett nézelődni amikor sikkantott vagy ...csopmagom jött folyt köv