ejnye kriszti.....de én is kukorékolok
megint csak magánvélemény, akit nem érdekel, ugorja át:
az, hogy a gyerek a szülők között vagy az anya külön ágyon a gyerekkel a párkapcsolat romlásához, feszültséghez vezethet...engem kifejezetten idegesítene ha azért nem bújhatnék össze a párommal, mert a gyerek közöttünk alszik, és tudom, a párom sem bírná, ha külön aludnék tőle... de ez megint mi vagyunk, mindenkinek más jön be, más a jó...egy biztos, engem nem érdekelne, hogy nyafog, sír, vagy akármit csinál....hagynám, aztán 5 perc múlva bemennék, felvenném, megnyugtatnám, elmagyaráznám neki, hogy most aludni kell, vissza, ki, és ezt addig, még el nem alszik...2-3 nap után megszokja....ez kb olyan, mint amit peppino írt, azt hiszem ő volt
nekem is rossz hallgatni, mikor sír, de vannak dolgok, amiket be kell tartani....főleg abban a tudatban kissé előregondolkodni, mi lesz majd ha jön a kistesó? ő miért más? mert ha a nagyobb marad anyuci-apuci mellett, akkor a kicsi kiszorul, viszont ha a kicsi kerül a szülők mellé, akkor meg a nagy
két gyerek a szülők között? és ha három van? vagy négy?
ez is személyíség függő persze, mint mondjuk nálatok kriszti, de te nagyon tapasztalt, jó anya vagy, tudod kezelni a dolgokat, viszont vannak akik azt sem tudják, mit csináljanak, bármit tesznek, csak rosszabb lesz, anyuciszoknyájába bújás, apán csüngés, testvérféltékenység, stb..... ez a gyerek(ek) lelkét is bántja, a szülők is egy idő után kiborulnak, veszekednek, próbálják a feszültséget levezetni egymáson, vagy máson, csak ne a gyerekeken kelljen, ez kapcsolatromláshoz vezet....
nagyon filozófikus lettem
tehát, amit ki akarok ebből hozni, a gyereknek szerintem az tesz jót, ha kezdettől fogva van saját tere. Kölün szobába nem tettem volna 6 hós koráig még ha lenne sem, de a külön ágy kell. pár napja meg nagyobbítottuk a terét, átrendeztük a szobát. eddig közvetlenül egymás mellett voltak az ágyak, a fejemnél az ő kis buksija, most meg szobán belül a lehető legtávolabb( majd ha lesz elem a gépbe fotózom). így nagyobb a kis saját területe...
nem én vagyok az anyák mintaképe, de igyekszem jól csinálni, még ha néha rossz is, hogy sír (mint mikor faternál voltunk, és el volt kényeztetve, állandóan nyekkenésre kézben, mindig dumált neki valaki, egy percre sem volt egyedül, hiába ugattam, hogy ne, azért is...na itthon meg 2 napos ordítás, mert itt nem állt mindenki felette, én meg nem érek rá egész nap csaj vele foglalkozni, éés nem tudok ezer fele szakadni, szóval ordítás volt a kiságyban)
nagyon fáj, de tudom, hogy csak ezzel érhettem el amit akartam, és láss csodát, azóta semmi baja, megszokott napi ritmusa van, és nagyon jól eljátszik egyedül is, ma például "olvasott" és mire fordultam kettőt cumi nélkül magától bealudt a játszószőnyegen.... este fürdés után már tátog, tudja, hogy jön az osanit
addig tátog mint egy hal, még meg nem kapja....
de mint írtam, ez is csak magánvélemény....mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja
bocsi ha sok voltam...........