Kriszti
Na akár Mátét írtad volna le Ati viselkedésével.......most pl az a slágertéma, hogy a liftünket felgyújtották

, amibe amúgy is küszködve, babakocsi tolókart felhajtva, kocsit összepréselve férünk be...s Ábel az eddigi mondjuk 100 sétából 99-et indított torkaszakadtából ordítva, de mint akit ölnek ( így utálja a beöltöztetést ) most Máté is cstlakozik, mert nem mer a liftbe beszállni, fel kell venni...
Normál indulás Ábel ordít, Máté előttem totyog, de biztos, hogy mindig útban, párszor már ráléptem szegényre, mikor Ábel karomban volt s nem láttam, hogy elém lépett, Máté megáll, rólam szó szerint ömlik a víz patakokban...tiszta nedves a fejbőröm, mire leérünk a 30 fokos meleg lakásból a tizedikről....izzadok, úúúúúútálom a szagomat és hogy ragadok, és még csak most kezdtük a sétát...amit Ábel ordít ( ez az egy amikor nem bírok vele. egyszerűen nem tűri a bubdazsákot, pedig már másik van neki, alehető leglazább....van mozgástere...) aztán elalszik, de csak addig tudunk sétálni, míg alszik.
Erkély lenne, ill van, de nem tudom kint alatatni, mert nem mozog alatta ami épp van...
Ha apával sétálunk akkor egyikünk kiveszi semmi baj, akkora szemekkel nézelődik, hogy csak na!!! De általában apa dolgozik, csak a hétvége, ha ő is tud jönni....
Érkezés...Ábel ordít....de ez valóbn ordítás, nem bébisírás...én nem tudom hogy lehet ilyen erős hangja!
áááááááááá ha még valami Mété vizsgálat vagy pl olyan is jön közbe, hogy szétfagyva markolót nézünk, ahogy pakol a dömperbe....de hát egyszer ugye el kell jönni....főleg, mert Ábel ébredezik, na akkor gyomrom görcsben...mert akkor hazáig a dobhártyája szakd be mindenkinek, aki mellett elmegyünk...közben Máté néha másik irányba indul, vagy megáll kirakatot nézni...egyedül őt nem zavarja Ábel hangereje....na aztán ő is rákezdi, mert hazajönni azt aztán nem akar, a hiszti az megy ezerrel......
húúúúúúúúhhhh na ezt biztos, hogy nem fogom visszasírni.
Csak fél év múlva már röhögve idézem vissza, most viszont még nem tudok így hozzáállni. Én ezeknél nem tudok nyugodt maradni. Punktum.
Erika
amiket írsz olyan de olyan ismerősek, a bevásárlások, meg egyéb hármas séták....