Társalgó főoldal » Várandósság » 2009 szeptemberi babák

Köszi Madar!

Andi: Köszi az osanitot! El is felejtettem megköszönni.

Kissé zűrösek voltak a napjaink. A hugom öngyilkosságot próbált meg. Nem először és szerintem nem is utojára na mindegy - csak már a család ki van tőle. Ez van. Ha van valakinek depressziós ismerőssel kapcsolatban valami használható infója szívesen veszem. Annak írok priviben többet, ide nem akarom az egészet leírni.
Köszi

Jajj, annyira jó Julcsinak, hogy Te mindig viszed az edzésre, én mindig egyedül jöttem mentem edzésre, de az olyan jó lehet, hogy tudtok a kocsiban is kicsit beszélgetni

Erika, olvastam a blogon a sztorit
remélem ma jobb a kedved picit

aranyosak lehettetek

csak mert beszéltünk róla ... én is elérzékenyültem és elő kerestem ... Veronika 11:51-kor született és ez a kép 12:06-kor készült

Boboka: igen, én is imádom ezt ... mert mindig nagyon jókat beszélgetünk az autóban ... apa meg reggel viszi oviba ... és Ő is pont néhány napja mondta, hogy nagyon szereti ezeket 10 perceket, és hogy ezek milyen fontosak neki, hogy így indul a nap

mindenhez és semmihez értés ... sztem nagyon sok friss diplomás van így ... tényleg azt kell megtalálni, mi az, amiben a örömedet leled ...

bex13
Csajok köszi a kedves szavakat... nem érzem magam kevesebbnek a császár miatt, csak szarul... A következő (ha lesz) biztos jobb lesz, mert nem ér váratlanul. Nem tudom miért utasítottam el ennyire a csaszi lehetőségét... Talán mert sokxor felmerült mostanában, hogy sokan inkább kivetetik még idő előtt is mert féltik az alakjukat és félnek a fájástól. Ezt elítélem.... Bocs Kata Meg annak idején olvastam kutatásokról cikket, hogy mennyiben különböznek a császáros és természetes úton születet kicsik. Ez megmaradt és talán ezért sem akartam. De Tomi küzdött is velem együtt órákon keresztül, így mi külön kategória vagyunk! Ha lesz második azt sem szeretném programozottan, ha nem muszáj, induljon el magától mikor szeretne és nem vagyok a vajúdás ellen sem. Lehet hülye vagyok, de ezt már úgyis tudjátok.

Nem kell bocsánatot kérni!!! Én nem is titkoltam h császárt szeretnék, mert félek a szüléstől!!

Madar, köszi a köszöntést! Verus(szólj ha baj h becézem!!), Julcsi arik!

Sziasztok,

elveszett bárányka előkerült. Voltam... mint zúgolvasó... kivéve tegnap és ma... köszönöm hogy sokan hiányoltatok. Nem jöttem, mert szinte semmi időm és az az igazság kedvem se volt írni... Oka... nem miattatok, sokkal inkább magam miatt... Ezért pár napja még egy blognak is nekiestem és hát képzelhetitek mennyi szabadidőm lett így. Tudom kicsit bolond vagyok, mert 2 gyerek, háztartás, webáruház, háztervezés mellett még blogolni is. De így szép az élet, ha zajlík.
Szóval múlt héten elég gödörben voltam, de kirángattam magam és most happy minden.

Ákos nagyon ügyes lett már múlt hét óta rendszeresen fordul mindkét oldalára és látszólag ezt nagyon élvezi is, hogy már nincsenek akadályok előtte. Akkor van csak bajban, ha a kiszemelt játék túl messze van tőle... ezt úgy próbálja meg megoldani, hogy popó fel a levegőbe és tolja el magát a lábával. Elég érdekes mozdulatsor, de halad előre vele. Már próbáltma levideózni, de ugye Murphy és pont akkor nem csinálja vagy addigra abbahagyja. De majd eccer.
Fogzás van ezerrel, bár szerencsére még csak főleg nyál és alkalmankénti sírás-nyűgösség. Osanit még nem jött meg, addig Viburcol-Dentinox duó van bevetve.

Elnézést kérek mindenkitől és ezúttal felmentést is kérek a visszaolvasás és reagálás alól. Ilyet még úgyse kértem. De most erre képtelen lennék.
Minden képet megnéztem, minden baba nagyon szépen növöget és a névnaposoknak... talán csak Bobokának boldog névnapot és a kis betegeknek gyógyulást.

Próbálok újra bekapcsolódni, de nem ígérek semmit...

Süti!

Igen, de ahhoz, hogy erőszakos légy vagy nagyon talpraesettnek kell lenned, vagy tapasztaltnak. Én pl. eddig a szülésemig nem is gondoltam, hogy fel tudok kelni szülés után. Mert korában mindig gy kezeltek, hogy nem (én meg persze miért ellenkeztem volna, hisz ők tudják), sőt az első felkeléshez is nővér kellett hívnom kötelezően, aki ott állt, amíg zuhanyoztam. A gyerekágyas részre is hordágyon vittek át.
Most meg a 2 órás megfigyelés után fölkelés, zuhi a szülőszobán és saját lábamon mentem az osztályra. A gyerek a párom kezében, tőle vette át a csecsemős. Ugyanakkor annak ellenére, hogy mindenki teljesen jól volt, mégis be akarták tenni Dórát inkubátorba. Baja nem lett volna, mert aludt, de én nem akartam, mert hiába volt hajnali 1/2 4, úgysem tudtam volna aludni. De azért erős intenzitással rá kellett beszélnem a csecsemőst, hogy én most azonnal el is vinném magammal (már amúgy is fel volt öltöztetve, csak egy kiskocsit kellett adniuk).
Egyébként a csecsemősrészlegre teljes bejárásuk volt az anyukáknak bármikor (fürdetés előtt és után is mi öltöztettük a kicsiket, előttünk fürdették őket, vérvételt így csinálták, az orvos az oltást is úgy adta be, hogy az anyuka ott volt), így a csecsemősök azért eléggé ellenőrzöttek voltak! :D
De ezt megtehettem, mert felt tudtam kelni, nem éreztem fáradtnak magam. Ugyanakkor a császáromnál láttam 5 percre a gyereket (igaz legalább azután, miután kiemelték, az apukája megkapta), akkor is félig kómásan, mert altattak. A császáros örzőbe hozzátartozó nem mehetett én föl nem tudtam volna kelni, így esélyem se volt megkapni utána, csak valamikor du. hozták ki egy kis időre (reggel 8-kor született) és utána másnap reggel mehettem én érte. Azért remélem, ez a kapcsolatunkon nem látszik. :)

Scoop!

Én azt gondolom, hogy a legfontosabb az lenne, hogy egyéneknek kezeljenek minket. Ez valószínű nem könnyű, de jó lenne, ha az, aki pihenni akarna, az hagynák pihenni, ha meg valaki nem, azt meg hagynák nem pihenni. :D Én a szülések után mindig sokkal ébrebbnek, energikusabbnak éreztem magam (kivéve persze az altatásos császárt), az első után tudtam, hogy ha akarék se tudnék aludni. De azt is megértem, hogy egy hosszabb vajúdás után valaki fáradt és pihenne.

Madar!

Annyira aranyos ez a kép!

Tara!

Húgod: .

Tara!

Jó, hogy jöttél megint. Ha tornázást mondanak az okosok, akkor hajrá....
szivacsot milyet szeretnétek?
Nekünk ikeás van (azon is alszunk) és jó vastag
öngyilkosság: jajjjj


Madar: köszi, ha utánanézel...
Tényleg jó lehet Julcsinak, hogyennyire sokat tudtok együtt lenni, képek(vagyis a csajok)szuperek

Bibi!

Autó: juhéééé
Fog: jó, hogy nincs lyukas fogad!!!!!

Manó: nyugodtan írd ki a bánatod, mi is ezt tesszük.....azért jó, hogy egyedül is kilábaltál belőle!

Lotti pár napja az ínyével húzza a cicibimbót, nyújtja, mint a rétest én meg majd becarok a fájdalomtól, hiába mondom neki, hogy az nem játék
Ja, és tegnap úgy belekarmolt a szemem alatt a husiba, hogy vérzett.

Nyah, Andi-csomi megjött. Ezúton is ezer köszönet, hogy beszerezted és postáztad. Ha nagyleszek meghálálom valahogy!!!!

taraneeöszi Madar!

Andi: Köszi az osanitot! El is felejtettem megköszönni.

Kissé zűrösek voltak a napjaink. A hugom öngyilkosságot próbált meg. Nem először és szerintem nem is utojára na mindegy - csak már a család ki van tőle. Ez van. Ha van valakinek depressziós ismerőssel kapcsolatban valami használható infója szívesen veszem. Annak írok priviben többet, ide nem akarom az egészet leírni.
Köszi

Tara

Váradi Tibor: Népbetegségek megelőzése és szelíd gyógymódjai 3. című könyvében van egy komplett előadás írásos változata a depresszióról, valamikor olvastam, úgy rémlik több info van a hozzátartozók számára is.
Totál komplett előadás, először a fizikai sík kerül leírásra, aztán az érzelmi, s minden elmagyarázva mi miért jó vagy nem, hogyan hat a szervezetre, s ezáltal segíti elő vagy állítja meg a depresszió kialakulását, illa amár meglevő depressziót.
Úgy rémlik Libri könyvesboltban lehet kapni.
S talán valamelyik mesterkurzus is foglalkozik vele.

Mindenképp segélykiáltás, komolyan kell venni, bármennyire is ki van tőle a család.

boboka

scoopermi azért fejünk, mert a kórházban nem tudott szopizni, aztán még itthon is soká tartott, mire megtanult, mert nagyon befelé fordulóak a mellbimbóim....
most az van, hogy reggel 7körül szopi, aztán 11fele is, utána meg 4 körül üvegből eszik150 ml-t, este 8 és 9 között üvegből 250-300 ml között, és reggelig fel sem kel. van, hogy apa eteti, és minden evésekor én fejek. Így mindig van tartalék a hütőben, és fagyasztok is sokat. Volt időszak, amikor üveg sztrájkolt, akkor csak szopizott, de akkor nem is volt ennyi tejem, mint a fejéssel, pedig szopi után is fejtem.

ez az esti 250-300 közötti evése kb egy hete alakult ki, nem tudom hirtelen mitől, de így napi 4 szer eszik, és bőven elég neki. hogy reggeli két szopival ennyit eszik nem tudom, de 5 percnél többet nem szopizik, így szerintem akkor is 150 körül ehet.

nálunk max a legtöbb, amit egy evésre megevett Niki: 140 ml volt

Noncsid biztos most ugrott egy nagyot kajcsi téren:)

de még milyen nagyot

zsalyamcoop, lehet azért vagy ilyen strapabíró
(nekem úgy tűnik innen200 km-ről)
mert nem kényeztettek!
Nekem most kell megküzdenem magammal!

ez így van viszont ennek is meg van a maga hátránya már nem a nem kényeztetésnek

babcika

scooperlkényeztetés: hát akkor nekem a legjobb, 3 lányból a legnagyobb, és mindennel én sz*ptam

Scoop, a múlt az múlt, most már van egy új szerető családod, ne keseregj ezen

nem kesergek, csak ahogy olvastam eszembe jutottak dolgok, és qurva ideges lettem

Boboka boldog névnapot!

Bex, hatalmas nag simi neked... Nemtom emléxel-e de írtam anno, hogy ha lehet mindenki készüljön fel lelkileg hogy esetleg császár lesz a vége, mert akkor könnyebb feldolgozina.
Tudom, ez csak akkor jön szóba, ha vmi nem stimm... de úgy, hogy ott a szülőszobán, ki tudja hány óra szenvedés és fájdalom után kapsz egy pofont, hogy akkor most csaszi... Sztem ez egy akkora sokk egy embernek... egy nőnek... hogy nehezen dolgozza fel. Én ezt látom nálad is. Teljes mértékig megértem az érzéseidet... hisz ezen én is keresztűl mentem... igaz akkorra már világossá vált, hogy császár- tehát nem ért váratlanul, de azt hogy párommal együtt legyünk ama pillanatban, mikor kibújik a pici és együtt érezzük illatát, csöppnyi kis kezeit, lábait... ez kimaradt... és mivel mi a nemét se tudtuk... hogy ő miként fogadta a gyermekét, aki kislány és az övé.... most hogy írok róla újra előtörnek belőlem is a könnyek... pedig tudom, hogy nem volt más lehetőség, nem tudtam volna természetes úton megszülni. Talán amitt, hogy időben felkészültem a műtétre és elfogadtam, nem maradt meg bennem az előbbiek miatt semi rossz élményként.
Tudod mit csinálnék a helyedben? Fognák egy papírt vagy a gépbe, mindegy hogy hova, de leírnám... kiírnám magamból az egészet. Hidd el megkönnyebbülnél. Majd ezt összetépném vagy kitörölném és kezdeném előről, DE most úgy, hogy csak a pozitívumait írnám le... mert biztos hogy volt... mikor érezted, hogy itt az idő és kisfiad jönni akar, hogy találkozhassatok, írd le azt az érzést mikor először megláttad, mikor ezedbe foghattad, mikor megszuzizhattad az illatát... ezeket az érzéseket és gondolatokat íd le! Milyen volt a bőre, a haja.... (Potyognak a könnyeim....) , mikor először megfogta az ujjad.... mikor hozzádbújt... milyen érzés volt? Ez ugye hogy mind jó és felejthetetlen. Ha végeztél, akkor ezt tedd el és ha kicsit is comorkodsz és marcangolnád magadat akkor vedd elő és olvasgasd!
És a lényeg, NE ADD FEL annak reményét, hogy megtudd milyen természetes úton szülni!!!

andi ha rérsz majd lécci segíts, hogy tudok blogsablont berakni a blogomba?

Manó ... olvastalak és potyogtak az én könnyeim is ...

taraneeöszi Madar!

Andi: Köszi az osanitot! El is felejtettem megköszönni.

Kissé zűrösek voltak a napjaink. A hugom öngyilkosságot próbált meg. Nem először és szerintem nem is utojára na mindegy - csak már a család ki van tőle. Ez van. Ha van valakinek depressziós ismerőssel kapcsolatban valami használható infója szívesen veszem. Annak írok priviben többet, ide nem akarom az egészet leírni.
Köszi

küldtem privit

Kata: nem baj ... majd Ő szólni fog, ha neki nem tetszik


Tara: hugod ...

most nem megy az okosat írás ...

astrid, aluni én sem tudtam csak este, de el-el bóbiskoltam a szülőszobán az asztalon....
nálunk kézbe hozták-vitték a piciket, mikor reggel kikértem, én is kézbe vittem....egy polcos tolható bigyó volt, azon vitték át a kicsiket a szülészetre, mert mikor én szültem, annyian voltunk, hogy nem fértünk a gyerekágyon, de osztályon belül hónalj alá csapva egyszerre hármat is

Hát persze h nem hagytak.......a kutyák aludni, tudom mit kérek szülinapomra majd , a kertbe kerítést és hátra csukom őket
az egyik ugat mint egy tébolyult,
a másik magas hangon reflektál!

Manó milyen blogod lesz?

Én is voltam depis .....
van egy jó pszichómókus ismerősöm
Kistarcsán, nagyon jó! mondjuk én barátként ismerem
de családtag járt hozzá.....szólj Tara és szólok...
fontos az útkeresőknek utat találni.

Móni képek jók, Julcsi nagyon édes a húgával!

Ne már csajok, most én is bőgök, de örömkönnyek ezek, mikor visszaemlékszek, hogy rám tették, és sírva kérdeztem apától, hogy ugye milyen szép???

Manó dejólesett újra átélni
pitty-potty!

Bex

Nagyon jó, amit Manó írt, szerintem is próbáld meg! Én még annyit tennék hozzá, hogy elképzelhető nem sikerül egyedül megoldanod, akkor mindenképp vegyél igénybe kineziológust, vagy más szakembert, akiben bízol, mert különben kihat akésőbbi szülésedre is. Valamint egyéb problémákat is okozhat a fel nem dolgozott hiányérzet.

Megértelek, bár én természetesen szültem, de olyan iszonyú lelkis vagyok, hogy nekem pl kinez oldás kellett arra, hogy nem voltam elég erős teljesen természetes úton, mert siettetni akartam, s végül beleegyeztem a burokrepesztésbe ( tudom tiedhez képest ez semmi, de túlérzékenységem miatt látod én még ezt sem tudtam feldolgozni egyedül ).
És ahogy te is, most amiatt parázok a szopi miatt, mert Ábel amúgy is kevesebbet kapott sokmindenkitől fogantatása óta ( neki nem örültek, illetve nvan aki igen, de nem annyira, mint a bátyjának, nem tudtam neki azt a nyugalamt nyújtani, mint amit Máté kapott, ami így természetes, hiszen ez a helyzetből adódik, na de mégis....én ilyen hülye vagyok, akit ezek nagyon érzékenyen érintenek ) És nem akarom, hogy még a szoptatás se sikerüljön úgy.
Mert ez neki éppen úgy jár, mint Máténak...és ismerem magam, ha nem sikerülne, ugyanazok az érzések lennének bennem, mint benned a csaszival kapcsolatban. Hatalmas hiányérzet, amit nem lehet később sem pótolni.

Mindezt azaok ellenére is így érzem, hogy intellektuálisan meg tudom, hogy valami miatt az embernek mindig arra a tapasztalatra van szüksége, amit kap, csak sokszor nem jövünk rá, miért is volt rá szükésg, s ezért elfogadni sem tudjuk.

Még annyit hozzátennék, hogy kineziológus barátnőm még szülés után hónapokkal sem tudta több oldás ellenére sem feldolgozni, hogy császárral szült, márpedig ő tudja mi a dörgés. De nem vagyunk egyformák, mindenki megkapja amaga keresztjét.

Most látom Mogyoró rágcsálni való,
Julcsi komoly hölgy!

manószigetb]Bex, hatalmas nag simi neked... Nemtom emléxel-e de írtam anno, hogy ha lehet mindenki készüljön fel lelkileg hogy esetleg császár lesz a vége, mert akkor könnyebb feldolgozina.
Tudom, ez csak akkor jön szóba, ha vmi nem stimm... de úgy, hogy ott a szülőszobán, ki tudja hány óra szenvedés és fájdalom után kapsz egy pofont, hogy akkor most csaszi... Sztem ez egy akkora sokk egy embernek... egy nőnek... hogy nehezen dolgozza fel. Én ezt látom nálad is. Teljes mértékig megértem az érzéseidet... hisz ezen én is keresztűl mentem... igaz akkorra már világossá vált, hogy császár- tehát nem ért váratlanul, de azt hogy párommal együtt legyünk ama pillanatban, mikor kibújik a pici és együtt érezzük illatát, csöppnyi kis kezeit, lábait... ez kimaradt... és mivel mi a nemét se tudtuk... hogy ő miként fogadta a gyermekét, aki kislány és az övé.... most hogy írok róla újra előtörnek belőlem is a könnyek... pedig tudom, hogy nem volt más lehetőség, nem tudtam volna természetes úton megszülni. Talán amitt, hogy időben felkészültem a műtétre és elfogadtam, nem maradt meg bennem az előbbiek miatt semi rossz élményként.
Tudod mit csinálnék a helyedben? Fognák egy papírt vagy a gépbe, mindegy hogy hova, de leírnám... kiírnám magamból az egészet. Hidd el megkönnyebbülnél. Majd ezt összetépném vagy kitörölném és kezdeném előről, DE most úgy, hogy csak a pozitívumait írnám le... mert biztos hogy volt... mikor érezted, hogy itt az idő és kisfiad jönni akar, hogy találkozhassatok, írd le azt az érzést mikor először megláttad, mikor ezedbe foghattad, mikor megszuzizhattad az illatát... ezeket az érzéseket és gondolatokat íd le! Milyen volt a bőre, a haja.... (Potyognak a könnyeim....) , mikor először megfogta az ujjad.... mikor hozzádbújt... milyen érzés volt? Ez ugye hogy mind jó és felejthetetlen. Ha végeztél, akkor ezt tedd el és ha kicsit is comorkodsz és marcangolnád magadat akkor vedd elő és olvasgasd!
És a lényeg, NE ADD FEL annak reményét, hogy megtudd milyen természetes úton szülni!!!

én ehhez még annyit tennék hozzá: nekem sajnos Lillával 14 óra vajúdás után még egy altatásos műtétet dobott a gép ... mikor felébredtem, azt sem tudtam hol vagyok ... a férjem hozta felöltöztetve (kimaradt az, hogy meglássam frissen kibújva ...

és csak arra tudtam gondolni: hol a pocakom, hol van belőle a babám ????? ... ez a gyerek akit a férjem a karomba tett, akár kié is lehet ... nem éreztem folytonosságot a terhességem és a kezemben tartott baba között ... fura ezt leírni, de sajnos így volt ... mert én sem készültem fel rá, hogy így is végződhet a terhességem !!!! ... nagyon sok időbe telt, amíg ezen túl tudtam lépni, és segítség kellett hozzá ...

Lottival: rettegtem a műtéttől, de az a pillanat, amikor kiemelték,felsírt, és odatették az arcomhoz ... hát, ha 100 évig élek, akkor sem fogom elfelejteni azt az érzést ... a puhaságát, az illatát, a kis hideg ujjacskáit, amivel az arcomat simizte 1 perces korában ... ez az emlék és érzés mindent felülír és elsöpör ... vele már nem számít, hogy császár ...

nekem úgy tűnik: te is valamiért "fennakadtál" a saját születéstörténeteden ... talán neked is jó lenne, ha átsegítene valaki ezen ... én kineziológushoz fordultam, és nekem ő segített "összerakni magamat" ... és ő segített át ezen a mókuskerékszerűen hajtott, állandóan visszatérő gondolaton: nincs folytonosság a gyermekvállalás és a 'kész kisbabám' között ... persze kb fél óra alatt "megszerettem" Lillát, és próbáltam elhessegetni ezt a szörnyű gondolatot, de nem ment egyedül ...

Tengdi: kineziológus ... egyre gondoltunk

igen
homeoval is egyre szoktunk

Tara, hugod

Erika, bimbóhuzogatás. Ákos is szokta néha csúzlinak használni. Nekem ez baromira fáj... ő meg csak vigyorog közben.

Orsi, olyan családi... kezdem a kezdteknél... 13 évvel ezelőttről, mikor is apiával megismerkedtem és leírom életünk főbb állomásait pár bejegyzés erejéig, aztán meg folyamatosan az aktuális dolgok. Meg tervezek egyet az épülő házunkról is.

Úgy látom, ma ilyen pityergős, emlékezős napunk van...

Vigyázz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hold a Kosban!

Zsalyam ezért is fájhat a fejed. Nyilas nem bizonytalan abszolút, más oka lehet. Holdad vagy marsod, vagy rossz fényszög....látni kéne

Kriszti
nem azt mondtam, hogy nem Ikrek az Asc-ed, hanem hogy a jegy végén áll, s így az első házad valszeg átmegy Rákba. Írd meg hol és mikor születtél, mert kíváncsi vagyok

legkisebbem felébredt puszi nektek

tudjátok, hogy Kos a Holdban van? ... lehet azért vagyunk ilyen pityergősek???

Manó
Meg sem próbálhatom megszülni, ha lesz is következő, a doki nem engedi.

Tara sajnálom... lehet tudni mi a baj? Most nehéz lehet Nektek. Ölelés.

Madar ez a kép a születés utánról csodaszép!

Bibi de jó kicsi-kocsi...

Zsalyam kerítés. ha hátul örjöng nem hallod?

Bex, akkor meg pláne próbáld meg amit ajánlottam, meg a kineziológus is nagyon jó ötlet.

De nem ám Bex, nagy udvar, utána hatalmas fa kapu, istálló, disznóolak, baromfiudvar és utána kert........hihi oda mennek!
Most meg egy szobára innen kapualj és még visszhangzik is....
brrr...

Eldöntöttem!Szeptembertől főiskolára megyek!!!!Már kinéztem 2 szakot,még egy harmadikat kell megjelölnöm és mehet a felvételi.

Pfujj, fordítok... apámnak... fémszalag csziszoló gép használati utasítását... még jó hogy értek hozzá és tudom miről van szó.

manószigetfujj, fordítok... apámnak... fémszalag csziszoló gép használati utasítását... még jó hogy értek hozzá és tudom miről van szó.

lina85ldöntöttem!Szeptembertől főiskolára megyek!!!!Már kinéztem 2 szakot,még egy harmadikat kell megjelölnöm és mehet a felvételi.

Lina, sok szerencsét!!!! Én nem merném ( merem) bevállalni

És mijaz Lina?

Már a kórházban tudtam, hogy egyedül nem fog menni, és én is kineziológusra gondoltam. Csak nem ismerek olyat aki közel van és még nem is drága....

Zsalyam, az tuti.... anyuéknál is nagy az udvar, na nem ennyire, de itt saja kicsi...

A holdban vagyok??? az tök jó!!!

Tengdi már akartam kérdezni, tudsz személyes horoszkópot készíteni?

Délelőtt megkapta Tomi is a 2 oltást. Első után nagyon kicsit sírt, utána vigyorgott. Második után jobban sírt, de amint felvettem abbahagyta.
Babakocsival mentünk a hóesésbe, nagyon jó volt... Erika erről jut eszembe, szépek lehettetek... szánkó is.
Aztán penny, utána cba. Jó nagy séta volt. De jó volt.

Lina hajrá.... én se nem. Sokáig úgy gondoltam, hogy majd ha gyerekkel itthon, akkor továbbtanulok. De most mégsem gondolom így. nem szeretnék tanulni. Ötletem sincs mi lenne jó. Na jó az van, de ahhoz pénz is kellene...

bibiesbrumién ehhez még annyit tennék hozzá: nekem sajnos Lillával 14 óra vajúdás után még egy altatásos műtétet dobott a gép ... mikor felébredtem, azt sem tudtam hol vagyok ... a férjem hozta felöltöztetve (kimaradt az, hogy meglássam frissen kibújva ...

és csak arra tudtam gondolni: hol a pocakom, hol van belőle a babám ????? ... ez a gyerek akit a férjem a karomba tett, akár kié is lehet ... nem éreztem folytonosságot a terhességem és a kezemben tartott baba között ... fura ezt leírni, de sajnos így volt ... mert én sem készültem fel rá, hogy így is végződhet a terhességem !!!! ... nagyon sok időbe telt, amíg ezen túl tudtam lépni, és segítség kellett hozzá ...

Azért lopom Bibitől az idézetet, mert én sem tudtam volna szebben leírni.
Lányok, tudom, hogy ez nem "kinek a rosszabb "verseny"", nem is panaszkodni szeretnék, Isten őrizz. Szóval ne sajnáljatok lécccci, mert már magamban - úgy érzem - feldolgoztam az én kis történetemet.

Nekem ugye 2008-ban megszületett a kisfiam a 31. héten, tök váratlanul sos csaszi, mert valami gáz van. Nem hallottam felsírni - amit Niki bepótolt, mert úgy de úgy sírt, hogy öröm volt hallani:) - , ahogy kiemelték már vitte is el a cerny mentő a gyerekklinikára. Rá pár napra egy elég nehéz műtét stb. stb.
Abba hagyom, a végét úgyis sokan tudjátok, nem szeretnék senkinek rossz kedvet csinálni.
Csak azért írtam le, hogy - bár tudom, hogy ez senkit sem vígasztal, aki a csaszi miatt bánkódik - , már bocsánat, de le van carva nagy C-vel, hogy milyen úton jön világra egy baba. Lehet, hogy közhely, de a lényeg, hogy egészséges legyen, a többi nem számít egyáltalán.

Engem Niki kárpótol mindenért, hihetetlenül jó és szép baba, úgyhogy tényleg igaz, az élet néha ad, néha elvesz.

Bocsi, ha szomorúra sikerült, nem akartam, csak a pozitívumot szerettem volna kihangsúlyozni a szülésben:)

Lottival: rettegtem a műtéttől, de az a pillanat, amikor kiemelték,felsírt, és odatették az arcomhoz ... hát, ha 100 évig élek, akkor sem fogom elfelejteni azt az érzést ... a puhaságát, az illatát, a kis hideg ujjacskáit, amivel az arcomat simizte 1 perces korában ... ez az emlék és érzés mindent felülír és elsöpör ... vele már nem számít, hogy császár ...

nekem úgy tűnik: te is valamiért "fennakadtál" a saját születéstörténeteden ... talán neked is jó lenne, ha átsegítene valaki ezen ... én kineziológushoz fordultam, és nekem ő segített "összerakni magamat" ... és ő segített át ezen a mókuskerékszerűen hajtott, állandóan visszatérő gondolaton: nincs folytonosság a gyermekvállalás és a 'kész kisbabám' között ... persze kb fél óra alatt "megszerettem" Lillát, és próbáltam elhessegetni ezt a szörnyű gondolatot, de nem ment egyedül ...

Manó, jó, hogy újra tudtál jönni:)

Ákos nagyon ügyi:)
Míra hogy van?

Húúú, ezt a hsz-t már órákkal ezelőtt megírtam, de kidobott a bnet és már nem emlékszem, hoyg mit írtam korábban

Ja, megvan: Madar, gyerkőcök gyönyörűek:)

És én lenni nem friss diplomás, ha jól számolom idén lesz 8 éves a diplomám én lenni öreg?

Erika, tényleg aranyosak lehettetek: babakocsi, szánkó:)

Remélem ma már jobb a hangulatod kicsit

Tara, húgod

Bibi, jó, hogy te is jössz újra:)

Boboka!!

Én ezt nem is tudtam . Minden elismerésem a tied, nagyon bátor, erős csaj vagy!!!

ebben a Kos a Holdban lehet valami .... olyan felkavaró gondolatok kerültek elő ... tényleg pityergős nap ... Boboka, ezt én sem tudtam ... és én csak kicsike ízelítőt kaptam az élettől abból, amin Te átmentél ... ha mindent beleszámolok, hat angyalkát kellett elengednem Mogyoró előtt ... de ők nem növögethettek ennyi ideig a pocakomban ... most nagyon megöleltelek ...

Timi válaszolt, jól vannak, Dorka is rendben, csak ráesett a hinta a gépre szval majd jön

tengdiigyázz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hold a Kosban!

kissssssssssé észrevettem