Hát Esztora!
Kicsit bonyolult volt az orvosomra találásom, de még akkor nem voltál itt.
Röviden annyi, hogy a dokim akihez jártam szűrésekre még a baba előtt, kiderült hogy nem annyira szereti a kismamákat, nem is vállal szülést és kerek perec kijelentette hogy annyira nem szeretné ha hozzá járnék. Ő észlelte a terhességet, és mivel ő volt az egyetlen doki akit ismertem a lakóhelyemen, hozzá mentem vissza még egy gondozásra, meg egy UH-m volt a városi kórházban, mivel ott volt nagy felbontású gép (11.hét), na ott sem kértem, nem fért bele a kb. 3 perces(öltözéssel, papírokkal) vizsgálatba.
Miután sok vacilálás után úgy döntöttem, hogy inkább választok egy picit nagyobb távolságot (a szülőhelyem, régi kórházom, régi dokim), felkerestem a régi orvosomat, akit mindaddig imádtam, amíg nem kerültem el onnan. Elérni azonban a kórházban tudtam, nem a saját rendelésén, mivel semmi infót nem tudtam róla az eltelt évek miatt. És amikor rátaláltam, az maga volt tökéletes boldogság

Annyi viszonttagság után, jó volt egy bizalmas, bennsőséges kapcsolat

A párom, családom is megnyugodott, és én is. Nagyon.
A nála készült UH-n így szintén nem a kép volt a lényeg.
Hát ez nem lett rövid...