nincs igazán időm, mert karácsonyi ajikészítés van, és nándi meg itthon, mert tegnap délelőtt állítólag folyt sárgán az orra az oviban, így nem vihetem, nos, azelőtt sem, és azóta sem, de le vannak tojva... pedig gondoltam, felszabadítom magam egy kicsit a héten, kitakarítok, ilyesmi.
de tünemény neked akartam mondani mindenképpen, hogy a másik fórumon mi már több mint 4 éve barátkozunk egymással, és nekem két igazi saját barátnőm is lett a társaságból, az egyikkel közösen csináljuk a ruházást, és a gyerekeink is nagoyn jóban vannak. A többiek is szinte barátok, egyszerűen csak a bármikor számíthatok rájuk nincs meg bennük, de nagyon bennsőségesen tudunk beszélgetni, és bármikor fel tudjuk venni a fonalat. csak ha bajban vagyok, mondjuk nem jut eszembe hívni őket, meg fordítva is ritka.
és a sok haver egy nagy kalap kaki, egy igazi barát sokkal többet ér. és azért barátnőid vannak neked is. Csak a 20 éves kori haverok egész más kategória, mint a 30 éves korra megmaradt ősi kapcsolatok, meg a huszonévesen kezdődöttek... szóval ez megint generációs különbség, és ne törd magad rajta. Meg a pasiknál ez megint máshogy van, mert más nekik a barát, mint nekünk.
ezt ne mondd neki, de büszke lehet a barátaira, meg haverjaira, akik előtt szégyell nem inni, meg kizsebelik... biztos örülne, ha neked is ilyenek lennének...
a depi talán elmúlik majd, találj ki valami pihentetőt. hívd fel tisát, lehet szívesen találkozik veled

akartam javasolni, hogy csinljuk egy talit, de biztos én lennék, aki nem tud elmenni most, mert annyira zűrös lett megint pár nap nyugi után az életünk, és én sem vagyok igazán jól
a rugdosást viszont nagyon élvezem, már teljesen megtanultam, hogy mikor vannak a kis ébrenléti meg alvós idejei, és igyekszem úgy rendezni, hgoy figyelhessek kicsit rá, meg olyan megnyugtató, hogy ja, igen, kilenc óra, felkelt

ha többet nem szülök, azt hiszem, ez az egy fog nagyon hiányozni... így a harmadiknál már nem annyira élvezem a babavárást, mint az elsőnél, többnyire inkább akadály, és a mosoly helyett inkább bosszúság jön, mikor nem tudom kivadászni a gyereket az ágy alól, meg ráadni a cipőjét, mert elszalad, mikor éppen leültem.
de az újdonság, hogy én sem nándinál, sem rékánál nem tudtam beazonosítani, hogy hogy fordul éppen, és mijét dugja ki, csak nagyon egyértelmű esetekben, és azt is a vége felé, és most ez megvan. tudom, hogy most balra fordul, vagy jobbra, a térdével rugdos vagy a könyökével, vagy a lábával... szóval szupi!
na, megyek, mert mindjárt indulhatunk rékáért, aztán még sehol sincs a szilvalikőr...