Sziasztok!
Limo! Van néha "gyerekmentes" időm, például, mikor csak kettesben megyünk Tomival vásárolni, de ilyenkor is mindig csak hazajár az eszem. Vajon mi lehet vele, mit csinál, nem sír-e, és "várom”, mikor szólal meg a telefon, hogy menni kell. Tudom, tudom, próbálok lazítaniii, csak egyenlőre nehezen megy.
Bence is imád az üres ásványvizes üveggel játszani! A legjobb móka a világon!
Évi! Ezentúl én fogok "puhábban” írni, szeretném, ha visszatérne közétek az a kedves lány, aki terhesség alatt voltam (ahogyan Tina írta).

Nem pedig a nyakatokba zúdítom a gondjaim, és átitatom vele az írásaim, akarva-akaratlan megbántva ezzel Titeket.

Ezt nem szeretném, mert tegnap is úgy ültem ide a gép elé írni, hogy előtte jól felhúztam magam egy hülyeségen. Nem kellett volna.

Aztán amikor Dia leírta, hogy szerinte mi a baj, akkor mint egy bomba, úgy robbant ki belőlem, kimentem a Tomihoz (ő tanult, nem is értette szegény, mi van velem ) és elsírtam minden sérelmem, ami az utóbbi 5 és fél hónapban ért... Viszont utána úgy megkönnyebbültem, hogy végre meg tudtam fogalmazni, hogy el se lehet mondani!
Ezúton is köszönet érte Dia! És amit
Tina és Tündi írt nekem (Tündi pü-ben), na az megint jól jött, mert ráébresztett arra, hogy kivetítem felétek azt, amit én is kapok, és ezt nem szabad! Ez rossz dolog!
Szopi: nekem is hatalmas öröm, amikor csak én kellek neki, és befészkeli magát az ölembe, hozzámbújik, már pólón át szopizni akar, és közben felnéz rám és mosolyog!

Én sem akarok olyan nagyon sokáig szoptatni, de biztosan hiányozni fognak ezek a pillanatok, és örömmel fogok én is visszagondolni!
Blog: köszi a segítséget mindenkinek! Azt hiszem, mostanság még sok ezzel kapcsolatos kérdésem lesz, még tanulom, hogyan kell! Igen, addig eljutottam, amit leírtál Évi, de a modul hozzáadását hol választod ki? Ami felül van? Mert oldalt is, alul is van ilyen, hogy modul hozzáadása. Meg hiába írom meg a megadott módon a kódot, valamiért nem iileszti be.

Bocsi, kicsit béna vagyok.
Tündi!

Köszi! Tudom, a stresszt nem lehet kizárni, nem olyan, hogy "gondolj madárcsicsergésre és elmúlik”, mert nem így megy. Jó is lenne, ha ilyen könnyű lenne! Csak az lenne jó, ha a kórházban már az első napokban, amikor a legfontosabb a segítség, akkor megmutatná valaki, hogyan is kell csinálni, vagy bíztatna, hogy jól csinálod. Nekem ez hiányzott akkor nagyon! A kórházban is sokat sírtam, haza akartam jönni Bencével, mert bántott, hogy mindig a mérleggel frusztráltak, és ha segítséget kértem, azt milyen módon és hangnemben kaptam meg.
Autósülés: azt csak azért írtam, hogy olyat vegyetek, mert például az egyik boltban ránk akarták sózni a 15-36 kg-sat, mikor velünk volt Bence és a hordozóban aludt, tehát látta az eladó, milyen pici baba!

Másrészt nem tudtam, hogy nektek van másik, és ezért direkt olyat kerestek, amíg az jó. Bocsánatot kérek!
Külön élet: tudom, hogy nem csak szépségei vannak, hanem nehézségei is. Felkészültem, úgy érzem. Azért szeretném, mert meg akarom tapasztalni, hogy milyen az élet egy pici babával. Egyedül akarok boldogulni. Tominak is mondtam, ne majd pár év múlva 2 gyerekkel dobjon a mélyvízbe, ha most Bencével "összeszokunk” a külön élethez, később talán nem lesz olyan nehéz! Csak akkor nem lesz az, hogy azt kell hallgatnom: ha mindent én csinálok: "Miért csinálsz meg mindent? Itt vagyunk, segítünk, engedd!” Vagy ha nem csinálom, akkor meg: "Örülj neki, hogy semmit nem kell csinálnod.” Engem ez bánt, hogy sose jó semmi. Hagy döntsem én el, mit bírok megtenni és mit nem, ne mások helyettem. Ezt várom a külön élettől. És békességet, mert akkor nem látnak napi szinten bele a dolgainkba, hogy bele tudjanak szólni, hogy ne így vagy ne úgy. Könnyebb azt mondani: "Oké, majd megpróbáljuk.” Mert nem látják, hogy megpróbáltuk-e, nem lesz sértődés, veszekedés.
Sucer! Mi pár napja néhány percre beletesszük az etetőszékbe, hogy szokja.

Mondjuk a miénk műanyag, és dönthetős háttámlájú, tehát nem kell tudnia ülni. De én úgy látom, mi is a pihenőszékben fogunk először inkább próbálkozni az evéssel!
Gratulálok a kitűnő bizonyítványhoz Ilangnak, nagyon ügyes és te
is, hogy baba mellett így tudsz vele foglalkozni!
Egyetem: úgy látom, nincs mit nagyon tenni, sajnos.

Még azért bemegyünk valamelyik nap a TO-ra megbeszélni a dolgokat, de valószínű, marad a mostani terv. (gyógyszertári asszisztens)
Korizás Én is régóta korizom, a férjemet is így ismertem meg

, utoljára 3 éve voltunk a Balatonon (életemben akkor először próbáltam ki a befagyott Balcsit

)! Szeretném majd Bencét is megtanítani, persze csak ha ő is úgy akarja!
Brassói Nekem is fura borsóval, de Tominak meg anélkül volt az, egyébként finom.

Én is majd a zöldbabot, karfiolt, karalábét akarom kipróbálni, káposzta-bab-füstölt ételek, ezekből még nem merek egyenlőre, lehet, csak Bencével vezetem vissza az étrendembe, mikor már ő is ehet.
Woody! Pontosan, nem vagyunk külön család, és ez (is) baj. Egyetem: most tavasszal mennem kéne már, ami lehetetlen. Plusz annyi gyakorlatom van, hogy nincs rá mód, hogy 1 napra rakjam és ott tudjak lenni. Mivel nagyon kevesen vagyunk ezen a szakon, kb. 1 max. 2 csoport indul, választási lehetőség nagyon nincs, melyik nap menjek, és úgy teszik, hogy hétfőtől péntekig kelljen menni. (volt olyan nap, mikor reggel 8tól este 10ig bent voltam, és még péntek délután is volt órám!

) Nagyszülők dolgoznak, anyum már nem, de ő meg messze van, Bence is ritkán látja, nincsenek összeszokva, látszik is Bence tartózkodó viselkedésén. Bölcsibe meg tudjuk milyen nehéz bekerülni, és be is kell szoktatni, ami megint idő.
Babakocsi Én is erre gyanakodtam még régebben, ezért feljebb állítottuk, hogy kilásson. Élvezte is, de most hiába van úgy, 3-4 napja így is megy az üvöltés, pedig kilát, és én is beszélgetek hozzá. (a szűkítőt is kivettük) Úgyhogy nem értem, mi lehet a gond.
Évi! Rossz éjszakát sajnálom! Lehet, tényleg a fogzás! Vagy megint valami front jön, Tomit nem viseli az meg? Bence a meleg frontot nem bírja, akkor nyűgös, nem alszik, viszont a hideget szereti, akkor jó nagyokat alszik, már pocakban is ilyen volt!
Tali Én is nagyon remélem, hogy összejön, és minél többen ott tudunk lenni, már nagyon várom, hogy élőben is láthassuk mind egymást!!! Ezért is irigykedem annyira, hogy pécsi csajok össze tudtok járni, olyan jó lenne, ha valaki lenne a mi közelünkben is!!!
Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, igyekeztem mindenre reagálni.

Örömhír: Bence végigaludta! 9 óta alszik.

Most már tényleg igyekszem minden nap jönni!