2010.04.30 16:55
Szerző: Anonymous
Mondtam, vagy csak akartam, hogy dögrováson vagyok? Nagyon fáj 3. napja a torkom, már a fülembe sugárzik a bedagadt nyirokcsomók miatt. Mindenféle füves cuccal próbálkoztam, eddig hasztalan. Most a sós víz jön, mint még nem próbált szám, aztán majd meggyógyul magától, vagy megpusztulok szépen csendben...
Nálunk tegnap gyönyörü idö volt, de ma már borús és hideg, egész héten hüvös és esös idö várható az elörejelzés szerint. Majd aláfesti a hangulatomat a vasárnapi 10. házassági évfordulóra...
Ma megint voltam a fürkésznél, minden rendben, rávettem magam még a terheléses cukortesztre is így az 5. babával. Nem kapkodtam el, ugye? Eddig még sose csináltattam, de most valahogy gyötör a kíváncsiság Niki példáján felbuzdulva.
Enivel megint gondok vannak a suliban amióta újra jobban szekálják. Nagyon sok idönk és energiánk rámegy Eni megnyugtatására és az iskolai eredmények javítására. Közben a házkeresés is folyamatban van, hétfön megyünk megint valamit megnézni, noha sok reményt nem füzök a dologhoz.
Imi kis barátnöjének az anyukájával sikeresen összevesztem szerdán egy félreértés miatt. Eddig mindig úgy volt, hogy ha Imi hozzájuk ment játszani, Regöt elötte hazahozták, hogy ne kelljen külön értemennem. Hétfön, kedden nem volt a kislány oviban, mert hétvégén napszúrást kapott. Szerda reggel felhívtam az anyukáját, hogy akkor most mi van, mondta minden rendben. Kérdeztem, hogy akkor ugye most is bedobjka Regöt, mire ö, hogy nem, mert nincs 3 autósülése, a 3. a férje kocsijában maradt. Ebben maradtunk, ö elment dolgozni, nekem meg kifelémenet jutotatta a párom eszembe, hogy vigyem el a probléma megoldásaként a mi autósülésünk alsó részét. Hát elvittem, de nem hívtam fel emiatt a kislány anyukáját újfent, mert nem tudtam fejböl a számát, meg nem is gondoltam, hogy ez gondot fog okozni, hiszen 50 méterre megy el a ház elött. Fél egykor üvöltve hívja fel a férjemet, hogy mégis mit gondoltunk, ö megmondta, hogy nem viszi haza Regöt, nem tartozik rá is felügyelni és fel se hívtuk az új tényállást közölni, stb. Én egész de. úton voltam, engem is felhívott mobilon és leordibált ugyanezért. Kérdeztem, hogy hol a gond, ha nem tetszik, késöbb elmegyek Regöért, de most nem tudok olyan gyorsan odaérni. Végülis hazahozta Regöt, de bosszúból vagy önkényböl otthagyta mindkettöjük biciklijét, amire eddig nem volt példa. Mivel mi minden nap biciklivel járunk a nagy táv miatt, nekünk elengedhetetlen a bicikli léte. Amikor hazaértem, kérdeztem a páromat, hogy hol vannak a jármüvek, de ö nem tudta, aztán Regö mondta meg, hogy az oviban maradtak. Mivel Enivel fogorvoshoz kellett mennem, elmentem az oviba begyüjteni öket és még szerencsénk is volt, hogy volt ott még valaki, különben hozzá se fértünk volna másnapig.
Azóta nem beszél velem az anyuka és a kislány is szeszélyes Imivel szemben, aki nem érti, hogy mit vétett!? Hát nem tudom, de én nem bánok így az embertársaimmal még akkor sem, ha nincs minden tutifixre lebeszélve. Ha tartok a dologtól, akkor felhívom és megkérdezem, hogy akkor hazavigyem a gyereket, vagy sem, de nem ordibálok le senkit.
Csütörtökön játszócsoportban voltam. Már sok hónappal ezelött Felícia miatt körbekérdeztem adomány gyerekruha körben, meg is ígérték, hogy kapok számára valamit, de semmi se jött a sok ígéreten kívül. Nekem is megígért ugyanez az anyuka egy bicikliülést, mert a miénk derékban kettétört, neki meg felesleges, de a jelek szerint ebben a pontban is meggondolta magát, mert az orrom elött már odaígérte a következö anyukának, hiába mondtam, hogy azért is jöttem, hogy elhozzam a cuccost. Hát nagyot néztem!
Aztán ugyanez az anyuka kapott adományként egy másiktól egy doboznyi babajátékot, amit nem tudott biciklivel hazavinni, hát hazakísértem és letettem nála a dobozt. Teljesen meg volt hatva a komplikációmentes segítségtöl. Hát miért ne, ha amúgy is arra megyek, ö napra pontosan velem egyidös terhes, de biciklivel és kisgyerekkel nem tudja szállítani? Számomra az ilyesmi annyira egyértelmü, de ezzel a jelek szerint egyedül maradok.
Az ovival is gondok vannak, a gyerekeket csak ökrös szekérrel tudom elvontatni oda. Imi nem mer kakilni, mert a nevelönö összeszidja a büdösért, amit csinál, én meg leshetek, hogy miért van megint szorulása a gyerekemnek. Még Regönek is az van, pedig neki sose volt ezzel gondja. Nem érzik ott jól magukat és nekem se telik semmi örömöm az intézményben, így jó esély van rá, hogy visszalépünk és maradnak ovimentesen iskolakezdésig a család szeretö berkeiben.
Az autóról ugyebár kiderült, hogy mi a szerelnivaló rajta, már csak meg kell csinálnia a páromnak, ha viszont esik az esö, ez is tolódik.
Ma voltam a barátnömért a fürkész után, elvittem magammal bevásárolni, mert neki is és nekem is kellett. Hát olyan kupit és koszt már rég nem láttam, mint ami ma fogadott. Nem mondtam semmit, fáj a torkom, kímélem a hangszálamat, de gondolatban már megrendeltem a konténert és a buldózert a takarításhoz. Rémes, hogy hogy élhetnek ilyen körülmények között!?
A legjobb az volt, hogy nem akarta magát bekötni a kocsiban, mire én mondtam, hogy addig nem megyünk sehova. Mondta, hogy fizeti a büntit, ha elkapnak, de nekem ez nem számít. Ha valami történik, akkor érte is annyit kapok, mint egy még rendesebb emberért, tehát bekötni, vagy maradunk. Bekötötte magát. Aztán a kocsiban elkezdett csokis karamellabonbont enni a kisfiával, aki fülig csokis volt, a csokis kezeit részben a nadrágjába, részben Imi autósülésébe törölte, így most ki kell mosnom azt is, de legalább sikerült még idöben megakadályoznom, hogy mást is megfogjon az autóban. Hát néha isten bizony megüt a guta az emberi közömbösségtöl...
Megyek lecsót fözni, nagyon megkívántam.
Kellemes hétvégét! Puszi: én