Sziszka!
Nagyon jól bírta, meg kell, hogy dícsérjem. A gyerekek is rendben el lettek látva, Eni idöben iskolában, házi megcsinálva, a többi idöben oviban és vissza. Valahogy még dolgozni is maradt ideje és arra is, hogy a hütöszekrényt leengedje és kimossa!
Ügyes volt. Ruhát mosott, elpakolt, elmosogatott, kenyeret sütött, valami egyszerüt fözött, nem lehet semmi panaszom rá. Úgy látszik jót tesz neki a gyerekszám emelkedése, lassan belejön a dologba.
Minden nap meglátogatott minket a gyerekekkel, jó sétáltunk a kórház körüli erdöben. Dönci is nagyon sokat gyalogolt, csak a végére tünt fel, hogy megint 40 fokos a láza...
Ha lekicsinyítettem a képeket, teszek fel. Egyébként kórképre nehéz szülés volt, mert a szokásos laborvizsgálatok nem hoztak eredményt. Mivel azonban 3 nap után hirtelen lement a láza a 40 fokról 36-ra!, így gondoltam, hogy na akkor ez a 3napos láz volt és a kiütések is passzolnak a képbe. Le is meózta a föorvos a diagnózisomat és igazat adott. A személyzettel, mint pl. takarítónök, növérek, orvosok, nagyon jókat beszélgettem, mivel ismernek már, kedvelnek is és adnak a véleményemre. Érdekes történetek derülnek ilyenkor ki. Az is vicces volt, hogy a föorvos vizit közben elkezdte a szobát dícsérni, hogy ez lenne az osztály legszebb szobálya a legjobb kilátással (a játszótérre és nem a kórház többi részére). Erre nem tudtam magamba folytani a kérdést, hogy ugyan nézett-e már ki a saját szemeivel az ablakon. Megfordult, majd szóhoz sem jutott és a végén azt mondta: Férfiként is feltünik, hogy baromi koszosak az ablakok. Na mondtam neki látja, itt van a kutya elásva. A takarítónöt hiába kérdeztem, még egy árva flakonja sem volt ablakpucoláshoz, mire a doki, hogy az nem is tartozik a munkakörébe. Ja! Akkor javasoltam, hogy minden szülönek, aki ott marad a gyerekével és felveti a szabadidö, adjanak a kezébe ablakmosáshoz kellékeket, mert akkor ez is meglenne társadalmi munka keretében, viszont ha nincs rendszeresen megmosva, az egy rettentö nagy higiéniai katasztrófa, mert a gyerek elsöl dolga két tenyérrel és arccal rámozdulni az ablakra, esetleg lenyalni és attól függöen, hogy ki volt ott elötte és mivel, igen izgalmas új kórképek alakulhatnak ki. Viccelödtem is vele, hogy adjanak valamit és én lemosom azokat az átkozott ablakokat és ha augusztusban jövök szülni, újra lemeózom öket, de nem vettek komolyan. Hát vizit után végigolvastam a nagy felületekre használt fertötlenítöszer összetevöinek listáját és arra jutottam, hogy tökéletes erre a célra is és lemostam az ablakokat. Volt is nagy öröm és hála, na meg nagy meglepödés, hogy én semmitöl se riadok vissza. Az ajtót is lemostam vele a biztonság kedvéért, legalább az utánunk jövö már élvezheti a kilátást teljesen zavartalanul.
Hát ilyen állapotok uralkodnak Európában is, de legalább van ágy és nem kell széken ülve kibírni az éjszakákat.
Sokat beszélgettünk szakmai dolgokról is, szerintem ha most beadnám a pályázatomat, még lenne is esélyem!

Mint univerzális egyszemélyes csodaszer: takarítok, ápolok (sebzett lelkeket, mint a személyzetét vagy az idegösszeomlás miatt szenvedö szomszéd anyát, esetleg beteg gyereket, mert az ö hisztis gyereke, mely mindenkit elutasított, tölem eltürt mindent), laborálok és tesztelek, kivizsgálok, kombinálok, megjavítok (az a büdös kávéautomata se fog ki rajtam, mert ismerem minden trükjét és túljártam az "eszén"), stb. Mindegyik emberrel ugyanaz a baj: sok a munka, kevés a pénz és semmi az elismerés. Ha már csak az utóbbin javítunk, jobb a morál, kellemesebb a munkakörnyezet, feldolgozhatóbb a stressz. Ez az én véleményem. Na mentem, mert irány a bazár! Banzáj!!!!
Puszi és jobbulást Beninek!
én