Társalgó főoldal » Várandósság » 2009 szeptemberi babák

ja és szerintem a válságok kellenek is egy kapcsolatban, mert amikor közös erővel sikerül legyőzni akkor az hihetetlenül meg tudja erősíteni azt a házasságot, párkapcsolatot.
Teher alatt nő a pálma
lásd Babcika konkrét esete.

Babcika: van csak én nem tudom, hogy kell

Viki: támogatom a "Cseréljük le a laptetűűű jelentését" elnevezésű kezdeményezésedet ... mert nálunk is vagy bejön ... vagy nem

nemtom ki tette fel a pic-re, de előkészítettem a mustáros-hagymás csirkemellet, már csak este készre kell sütni ... hálás köszönet, tényleg gyors volt.

Tengdi: amit most írtál azt meg tudom erősíteni és ha eljutok oda, leírom én is a blogba

Tudtam, hogy még kimaradt...

Már fogalmam sincs ki írta... hogy 30 éves volt 10 évig... (asszem Anna... de nem vagyok biztos... ) nooo én 20 éves voltam 10 évig... és néha még mindig hihetetlen, hogy annyi vagyok amennyi.... no mindegy!
Anyum már 45 éves volt amikor dokinál volt és doki kérdezte mennyi idős... anyum kapásból rávágta 40... erre doki meg csak nézett....

Lassan megyek, jön nagylányom haza , párom meg most ment el

Szebb időt mindenkinek!!!!!!

Madár nagy kérés lenne, hogy a kimásolt "magvas gondolatokat" úgy egybe bemásold ide? én pedig kimásolom innen, jól lenne...

Babcika ha jól emlékszem a picasa és a photoscape is tud videjót csinálni......de nem bizti....majd utánanézek...de majd csak jön vki okosabb is...







orsi

Nnnno asszem elkezdem nézegetni a recepteket én is... Móni... mindig olyan jókat írsz róluk... meg aztán kellenek az ötletek... csajok még a végén hiper-szuper konyhatündér leszek... lefogyva
eredmény...

Babcika... én sem tudom, hogy kell azt készíteni....

Viki most, hogy írod lehet én is 20 voltam eddig??? nagyon gyanús......

És a programozás nekem is olyan jól sikerült, hogy amikor tudtam, hogy egy ismerősöm 10 évvel fiatalabb nálam és rákérdeztem, hogy húszéves?, és az édesanyja rávágta, hogy dehogy :27 (ez több, mint két éve volt...

Tisz és Tengdi, nagyon igazatok van.
Tengdi, nem csak a fáradtság, ilyenkor még a hormonok is...

Kriszti, nagyon ügyes vagy!!!!!!

huppsz tévedéééés zenés kellene.......hát passz...figyelmetlen voltam Babcika....

Zsalyam: már gondoltam rá még gyűjtögetem, mert érkezik, néhány és megküldöm inkább priviben. Aki kéri még, jelezze!

Köszi Madár!

önelfogadás

itt szerintem nemigazán lehet egy nyelvet beszélni, mert ehhez ismerni kell a hátteret is.

Az ember próbálhatja magát meggyőzni intellektuálisan, de ha az önbizalma sérült gyermekkorában, főként, ha a szülei nem fogadták el, akkor önbizalom hiány és el nem fogadottság nem vagyok elég jó így ahogy vagyok....stb
érzések alakulnak ki az emberben, és ezek nagyon mélyre tudnak menni, amikor felszínen meggyőzhetem magam róla, de valójában lefojtom.
a le és elfojtás meg utat talál máshol, tehát itt már sokkal komolyabb síkon kell ezen dolgozni.

mindegyikünknek máshol vannak a gyenge pontjai és máshol az erősségei, azonkívül szerintem vannak életkoronként adódó megoldandó feladatok is

Húúú a recept olvasástól éééééééééééhes lettem....

Sziasztok!

Olvasok én bőszen, szorgalmasan, rendesen, de nem jön az ihlet írni is. Agyi vérszegénységem van, de nagyon... Plusz egy kis depi is befigyel (nem szokott sokáig tartani), inkább csak a napsütés és a kialvatlanság miatt.

Keltünk ma is 7es fekvés után 11kor, 2kor és 5kor, de már 4től ment a cumi kiesik-vissza-nyögés csukott szemmel műsor, így fel az ágyból-bemegy-simi-vissza az ágyba- 10perc alvás- és újra kezdődik minden. Most is olyan nyökdéselve alszik, már (hajam égnek áll szmájli). A szintén rossz éjszakázóknak kézfogás és

Nálunk is járt Miki, hozott sok csokit, meg apróságokat. Volt nagy öröm, üdvrivalgás és hapzsi-dőzsi. Manó, képeket én is várom! Madar, tőled meg a hótündéres képeket!

Bocs, ha nem mindenre reagálok, pedig olvastam.

Andi: BarniMiki nagyon édes!

Madar: Lányok - mint mindig - csodaszépek! Én is kérlek, másold be az okosságokat egyben, hogy kimenthessem.

Kriszti: Szuper lehetett a tűzoltó ünnepség! Ez szerintem minden kisfiú álma. Ha egyszer felétek járunk, és Atesz ráér, beviszi Andrist körbenézni?

Rita: depi-űző napocskát küldök
ihlet: van ez így nálam is, hogy nincs .... most is csak megfigyelek, mert amikor volt ihlet, akkor nem volt két kéz, most van két kéz, de nincs ihlet ... de ha majd találkozik ez a kettő!
Persze küldöm Neked is, majd, csak most még gyűjtöm, mert pl. Tengdi is még most csepegteti hsz-enként az okosságokat.
Hótündéreskép: ááá, nem lehetetett jót csinálni, mert sötét volt, amikor Ők voltak a színpadon és alig látszik valami, de szépek voltak, aranyosak és főleg boldogok

Vikikém: na, akkor lepjük meg apát, ugorj neki!

Olvasom ezt a rengeteg okosságot önelfogadásról, önbizalomhiányról, párkapcsolatokról, erőszakmentes kommunikációról... Annyi gondolat igaz rám, írnék is ide is, a blogba is, de most túl fáradt vagyok összeszedni a gondolataimat. Pedig ez egy olyan jó téma, és hosszú is... Címszavakban annyit, önelfogadásom már jobb, mint 2-3 éve (ehhez kellett psziochomókus segítsége, most is kéne, csak nincs rá pénz ), kibogóztam/tuk, hogy - ahogy Tengdi is írta - gyerekkorból és nálam Apámmal való viszonyomban gyökeredzik a probléma, plusz gondom van néha a nőiességemmel (ez is gyerekkori, nem volt előttem nőcis példa, Anyum elég fiús), és sajnos Gáborral mindketten rossz mintát hoztunk a gyerekkorunkból, ami a férfi-nő, apa-anya közötti kommunikációt illeti. Ebben kéne sokat javulnunk, mert indulatosak, türelmetlenek és hirtelen haragúak vagyunk (főleg én), és ez minden téren rányomja bélyegét a kapcsolatunkra.

Benézek a blogra, hátha van mit mondanom még...

ja és nálam a magvas gondolatok gépre vagy papírra vetéséhez két kéz szükségeltetik, mert akkor pörögnek a gondolatok úgy a fejemben és akkor ott azonnal kell őket rögzíteni

Lányok, Süti kért ma valakitől eltávozást ... és a Többiek? Hahóóóó

már azt sem tudom miért kezdtem el írni de mostmár írom, ami jön

párommal úgy kerültünk össze, hogy én fővárosi, ő békés megyei kis telpülési
én totál spirituális beállítottságú, Istenhívő, ő expárttitkár apuka révén ellenkezője. Bár tagadónak nem mondanám, de aszülői program mai napig erősebb az érdeklődésnél.
én abszolút önálló, túlzottan is, ő sztem önállótlan , bár ez elég rafkósan működött, a szülei ahogy beleszóltak az életébe és irányították, egészen hátulról
én szexuálisan túlzottan liberális, ő túlzottan konzervatív, bár ez persze eléggé nézőpont kérdése...

na most ezekből összehozni a harmóniát, hát az bizon yfeladja a leckét időnként!!!

mikor előtte végetért az élettársi kapcsolatom, azt mondtam semmi de semmi dolgot nem sorolok fel, mit várok a következő férfitól aki jön. Én egyetlen dolgot akarok, s ez lesz számomra a kritérium, hogy ne tudjunk elmenni egymás mellett úgy, hogy ne érjünk egymáshoz. Ha ez meg van minden megvan.

Nálunk így kezdődött.

És azt gondolom, a gyermekeinknek a kettőnk másságából kell valami harmonikus összhangot átadni.
Ne legyenek olyan túlzottan elszálltak, mint én tudok lenni, de ne is anniyra földhözragadtak, mint ő, s a dolgok zömében valami arany középutat kapjanak, vagy nekik sikerüljön ezektől a szélsőségektől mentesnek lenni.
És ez úgy gondolom nagyon de nagyon jó útravaló az Élethez.

egyedül Andinak van igazolt távolléte ...

lassan nekem is mennem kell ... Mogyoró mindjárt ébred, szopi, kis játék, aztán irány az ovi, utána karikás torna, esti műszak ... hamar nem jövök .... de magvas gondolatokat kéretik írni, mert gyűjtögetem .... és nem magvasakat is, mert minden érdekel, és azokon még jót szoktunk kacarászni is ...

jaj köszi Madar

madar, remélem ízlik majd
Rita, szerintem meg lehet oldani néha kell depisnek is lenni

Tengdi úgy szeretem olvasni a gondolataidat!!!!!!!!!!!

/Annyira jó, hogy ilyen mélyebb témákba is belevágunk, s h nincsen megjátszás, mindenki adja önmagát!

Viki, Dóri is ugrál?

Tengdi, lehet, hogy nem tudod, miért kezdted el írni, de jó nagyon ... és most már csak azt kérdezem, hogy hol voltál eddig ... miért nem jöttél hamarabb? ... szval ezzel csak azt akartam mondani, hogy örülök, hogy itt vagy

szóval tegnap fel lett adva alecke

páromtól semmit nem kaptam szülinapomra.

Délelőtt mondta, hogy próbált venni olyan nagyon nagyon hosszú szárú rózsát, amit még az összejövésünk előtt s azóta többször kaptam tőle, volt több virágboltban, de nem volt egyikben sem.

Mást meg nem vett, és nekem ez borzalmasan de borzalmasan rosszul esett.

na Máténak enni kell adnom, aztán nem tudom mikor tudom folytatni, mert azért ez a sztori feladta aleckét. De lesz benne tanulság.

Kriszti: egyszerre írtuk nagyjából ugyanazt
szóval, Te követted el? (kaja) majd referálok, hogy milen volt?

Na szóval....

Móni, én is így vagyok... ide-ide ülök olvasni, de nem érek rá már reagálni, és mikor meg lenne rá időm, nem emléxem és kezdhetem előről. Ruhásszekrénnyel ügyi vagy. Kééééépet!!!! Kösziii.. Látom ott is beficennek azok az imádnivaló kis hurkák. Julcsid meg igazi nőci.

Barni manó nagyon dögös, mint mindig.

Berni rucik is szípek. Manócsajok! ki kicsoda?

Babcika, ejnye kedves Télapó hát merre járt, hogy már rá kellett szólni telón? És hogy hasonlított Jancsikára!!! Ha ezt apika megtudja... :lol.

Anna, biztos nagyon fini lett a tortád.. a nyál összefutott a számban.
Attilának boldog szülinapot!!!!
Nálunk a konvektornál bújt be a Mikulás (ezt Míra mondta).
Annyira sajnálom, hogymég nem találkoztunk, belőled csak úgy sugárzik a szeretet és a nyugodtság. Lehet mit tanulni tőled.

Brumi, a pozitív gondolkodás sztem sokat számít.... mindenben. Jaa és a narancssárgából szép igazán zöldet csinálni. (nekem is ez a cél)

Csajok, el kell hogy keserítselek bennetek, de 30-on túl is van élet!

Bex, én is április vagyok. Csak idén már nem a 30-at töltöm...

Plafonbámulás, meg belenézés magyarázás a semmibe nálunk is megvolt/megvan. Én hiszem, hogy az előttünk itt lakó nagyszüleimet látja , akik sajna nemhogy az unokákat, de az esküvőnket se érhették meg... Papám ráadásul itt a lakásban ment el közülünk... De én ilyenkor nem félek, hanem arra gondolok, ha ránk néznek biztos mosolyognak, hogy milyen szép kis családom lett...

Rita, mi van a mi kis haverunkkal? Mondjuk nálunk se az igazi még a helyzet, de hála az égnek minden 2. éjjel végig alszik. Most mondjuk kelt 2-6-1/2 9... de sztem volt vmi a levegőben, mert én is ritka carul aludtam. Bízzunk benne, hogy 4. hóig csak nem ugrál (egyébként ez tecc ahogy írtad).
Mézes, most Kriszti receptjét sütöttem meg, ami egyébként ISTENI lett!!!! Mindenki el volt ájulva, hogy micsoda puha és pont kellően édes. Gondolom ő se bánja, ha bemásolom picre is.

Boboka, ha már semmi nem használ kaksi ügyben, akkor próbáld meg a glicerines kúpot, azt tuti megold inden gondot. Olvasom, hogy már meg is oldódott.

Lejárt a mosásom, kiteregetek oszt folytatom...

Tengdi "mikor előtte végetért az élettársi kapcsolatom, azt mondtam semmi de semmi dolgot nem sorolok fel, mit várok a következő férfitól aki jön. Én egyetlen dolgot akarok, s ez lesz számomra a kritérium, hogy ne tudjunk elmenni egymás mellett úgy, hogy ne érjünk egymáshoz. Ha ez meg van minden megvan.

Nálunk így kezdődött.

És azt gondolom, a gyermekeinknek a kettőnk másságából kell valami harmonikus összhangot átadni.
Ne legyenek olyan túlzottan elszálltak, mint én tudok lenni, de ne is anniyra földhözragadtak, mint ő, s a dolgok zömében valami arany középutat kapjanak, vagy nekik sikerüljön ezektől a szélsőségektől mentesnek lenni.
És ez úgy gondolom nagyon de nagyon jó útravaló az Élethez."

Ezt nem én írtam??? Mert én is írhattam volna....

Tengdi ... most nagyon megöleltelek ... (és ide tudotason nem teszik semmilyen smiley-t, mert nincs itt helye) ...

... és most sajnos mennem kell, mert Veronika persze, hogy most ébredt ...

Manó örülök, h ízlett!

vmit akartam...

Ja, !

Már nem is tudom hol olvastam... de nagyon igaz, főleg, ha kicsit belegondolunk...

Csalódni valakiben... hogy is van ez... Nem a másikban csalódunk, hisz ő nem ígért semmit.. nem ígérte, hogy ilyen meg ilyen lesz x idő múlva, hogy megváltozik, vagy éppen nem változik..
Mindig a saját elvárásaink miatt csalódunk, s mindig az elvárásainkba csalódunk, nem pedig a másikba. Mert én gondoltam, hogy ez így és így fog alakulni, nem pedig a másik...
Szóval ja.. elvárások nélkül élni.. az nagyon jó dolog Meg nem egyszerű, de lehet gyakorolni

Kriszti... igen Dóri is ugrál... csak már azt nem tudom hova?! .... tegnap este mértem... (rajta volt egy tiszta pelu, egy body, és egy vékony rugi... ) Fel is adhatnám feladatnak... hogy tippeljetek... mennyit mértem... de ezt tutira senki nem találná ki.... (legyintős szmájli...)
7430 gramm bakker 13 hetesen

Vikiviktor!!!
7430 gramm

Máté egy évesen volt annyi!!!

Nekem is küldd majd át Móni!!Kösz

vicgerb]Tengdi "mikor előtte végetért az élettársi kapcsolatom, azt mondtam semmi de semmi dolgot nem sorolok fel, mit várok a következő férfitól aki jön. Én egyetlen dolgot akarok, s ez lesz számomra a kritérium, hogy ne tudjunk elmenni egymás mellett úgy, hogy ne érjünk egymáshoz. Ha ez meg van minden megvan.

Nálunk így kezdődött.

És azt gondolom, a gyermekeinknek a kettőnk másságából kell valami harmonikus összhangot átadni.
Ne legyenek olyan túlzottan elszálltak, mint én tudok lenni, de ne is anniyra földhözragadtak, mint ő, s a dolgok zömében valami arany középutat kapjanak, vagy nekik sikerüljön ezektől a szélsőségektől mentesnek lenni.
És ez úgy gondolom nagyon de nagyon jó útravaló az Élethez."

Ezt nem én írtam??? Mert én is írhattam volna....

tudod hányszor éreztem ezt fordítva???

Erika, naaaagy simi neked. 1 év!! tyűűű az de nagy idő, hogy bírod/bírjátok ki nélküle? Sztem ez is a bajok forrása, hogy egymásra nem szántok elég időt. Tudom nem eccerű, de nem lehet megoldani, hogy nagyok kicsit lepasszolva aztán mikor Lotti is elment csicsikázni, csapnátok egy békülős estét? Aztán ha ezen túl vagytok, akkor sztem mond el neki mi az ami bánt téged, mer hát férfiii, az aztán nem vesz észre sokszor dolgokat! (látom Krisztivel hasonlóan gondolkodunk )
Hurkák... Ákosnak is egy csomószor melegkiütései vannak a nyakincájánál. Már kaptunk rá vmi gyógyszertári kutyulmányt, mert a hintőporral sem volt az igazi, most már jó.

Astrid, gyöngyök! Én minden ilyet nyolcszor is átforgatok és próbálok hátulról vagy fentről venni... Persze az ember nem lehet elég óvatos. De ilyet, tudod!!! Én rühellem a tecsót, mert nálunk tele van mindig nemzetiségivel! És az a szag meg a viselkedés engem kikészít. Így ha nagy ritkán el is jutok, akkor csakis este, akkor alig vannak és hál az égnek ezek meg máshol lopják a napot.

Kriszti, Miku ajándék! Ati is kiabál? Míra most kezdte el... ma is úgy égett a fejem a boltban... Tolta a beáváslókocsit és épp arra járt egy kb. hasonló, talán kicsit idősebb kislány... ő is tolta a kocsiját. Az én lányom meg szó nálkül rákiabált, hogy nem kell kivenni a túró-rudit!!! opsz: Szegény úg ymegijedt, azt se tudta mivan... a lányommeg folytatta, hogy öcsikét se kell megnézni, mert alszik. Anyukája szépet gondolhatott.... Ilyen és hasonlók vannak mostanában... pedig itthon nem látja... nemtom honnan vette fel ezt a viselkedést. Pedig próbálok mindig higgadt lenni és szép szóval, halkan leszúrni... de nem ér semmit. Ötlet?

Anna, szavam eláll tőled... megint... Csak feleeenyire lennék nő, mint amilyen te vagy... Köszönöm, hogy itt vagy és elgondolkoztatsz bennünket. (engem legalábbis biztosan)

Elküldöm mert Mírának megígértem, hogy alvás után olvasunk egy nagyot.

Na csajok, mi is ugrálunk, már nem elég 3.5 -4 óra a két kaja között, most már 3 órát is alig bírunk, pedig mindig megesszük a 170ml, ugye tápit nem nehéz számolni.

Hogy hány kg, nem tudom, de egy hónapja volt 6200, szerintem mi is elérjük jövő héten a 7000-ret, vagyis remélem. De Dórit nem igazán fogjuk még lehagyni, vagy ki tudja...

Na ki aludt el az előbb evés közben a karomban? Úgy kinyúlt ,mint egy teknősbéka, betettem az ágyába, gondoltam uccu mosogatás, fürdés, egyéb generál, de kb. 3 percig sem tartott az alvás, már kezdek sokkot kapni.

Holnap egyedül kellene kocsikáznom vele, reggel Db-Derecske, aztán vissza Derecske-Db, aztán vagy tesómékhoz, vagy haza, és megint vissza a fiúkért, mindezt egyedül, relatíve friss jogsival, na szerintetek, hát a hideg futkos a hátamon, főleg, ha belegondolok, hogy szombaton, csak kétszer jöttek úgy szembe velem, ( mert persze a barma előz kanyarban),hogy majdnem állóra fékeztem és így is alig fért be...szóval, most nekem nem fog beférni a zabszem.

Ja és zabszemről jut eszembe, teszek egy képet, ahol látszik, hogy a mikulásra néz a fiam, és a zabszem kiolvasható a szeméből

vicgeranó örülök, h ízlett!

vmit akartam...

Ja, !

Már nem is tudom hol olvastam... de nagyon igaz, főleg, ha kicsit belegondolunk...

Csalódni valakiben... hogy is van ez... Nem a másikban csalódunk, hisz ő nem ígért semmit.. nem ígérte, hogy ilyen meg ilyen lesz x idő múlva, hogy megváltozik, vagy éppen nem változik..
Mindig a saját elvárásaink miatt csalódunk, s mindig az elvárásainkba csalódunk, nem pedig a másikba. Mert én gondoltam, hogy ez így és így fog alakulni, nem pedig a másik...
Szóval ja.. elvárások nélkül élni.. az nagyon jó dolog Meg nem egyszerű, de lehet gyakorolni

Ez milyen igaz!!!!

Sziasztok

Húúúú micsoda téma....... nehéz ügy. Mi is kezdünk a lejtőn lefelé haladni. Napról napra roszabbul éreztem magam. Ő meg szerintem semmit sem vett észre.... szokás szerint. Aztán valamelyik nap telefonon adódott az alkalom. Fájt nagyon a fejem és mondta, hogy vegyek be gyógyszert. Én meg kérdeztem, hogy neki nem mindegy mit csinálok?, hisz úgysem foglalkozik velem. Persze mondta, hogy ez nem igaz. Én meg, hogy de az. Mert amikor érezte, hogy elveszíthet (műtét), akkor kedves, aranyos volt, most meg se puszi, se ölelés.... vagy ha mégis, akkor olyan érzésem van, mintha "muszájból" csinálná....gondoltam majd amikor hazaér pótolja. Ez szokott lenni... naaaaaa, azt meg, hagy ne mondjam milyen, rámszóltak csinálni kell.... hülye kifejezések, de így szoktam érezni. Aztán most mégsem így alakult szerencsére. Azóta megint jó minden.

Nekem nagyon, de nagyon elegem van a frontokból, bolygóegyüttállásokból nevezzük bárminek. Én lenni nyomott és fáradt, bár lehet ebben közre játszik némi betegség is.....
Annak ellenére, hogy már harmadik napja éjjel aludtunk. KisNyuszim érdekesen működik, hol alszik egész nap, hol alig fél órákat. De éjjel 3-4 napja jó.Szombaton 23:30-8:30-ig aludt. Most meg 20:30-5:30-ig. 8 körül aludtunk vissza 10-ig. Aztán ő fél12 körültől megint és 14:30-ig. Nagyon kevesett evett, mert bealudt. Betettem a kiságyba pár percig még aludt, de nyöszörögve, felsírva. Aztán felébredt és sírt. Kivettem, evett még, de megint bealudt. Én felszisszentem, ő összerezzent úgy megijedt, de aludt. Akkor megint betettem, de forgolódik a hangokból ítélve...pedig már nekem is jó lenne kicsit aludni.... már jó lenne elmenni dokihoz, de olyan macerás... fáj a torkom, elmúlik, aztán megint és naponta hol fáj, hol nem. A komolyabb az a szédülésem. Egyszerűen ülve is tudok szédülni, ha meg vásárolni megyünk egyenesen össze tudnék esni. Tegnap is többször támaszkodtam, kapaszkodtam... erre mondjuk eszembe jutott a tömegiszony is. Nem vagyok pánikbeteg, de nagyon úúúúútttttáááááááálom a tömeget. Úgy rémlik már írtam régebben, de 5-10 perc után ökölben a kezem és ha valaki meglök, nekem jön, ordítani és ütni tudnék...
És, hogy minden szép legyen, az egyik mellemben van 2 csomó és nem tudom kimaszírozni..... már 3 napja maszírozom 1-2 órát, de semmi. Fejnék is, de cseppenként. Pontosabban jön rendesen, de abból az alsó csatornából csak csepeg. Mit csináljak? Úgyanúgy etetek belőle, de semmi nem jó. Már azt is próbáltam, hogy fejtem és utána abból etettem, de úgy se.... Fáj rohadtul...

Jaaaj de édes babszemmel Jancsika!!!!

elszállt amit írtam,bocsi de most nincs energiám újra írni,mindenkit szeretek,meg minden!!!!

Madar,eltáv kérés,hát a 2 óránkénti evés,plusz az esti sikítós üvöltés nem elég,hogy csak pihegjek,amúgy Andival együtt agyhalott vagyok.....plusz jött a védőnő,és megnyugtatott sok dologban,én örülök ha jön,sajna már egyre kevesebbet!!

no,ezt elküldöm mielőtt ez is elszáll!!!

Nooo most megyek... később próbálok jönni....

vicgerMár nem is tudom hol olvastam... de nagyon igaz, főleg, ha kicsit belegondolunk...

Csalódni valakiben... hogy is van ez... Nem a másikban csalódunk, hisz ő nem ígért semmit.. nem ígérte, hogy ilyen meg ilyen lesz x idő múlva, hogy megváltozik, vagy éppen nem változik..
Mindig a saját elvárásaink miatt csalódunk, s mindig az elvárásainkba csalódunk, nem pedig a másikba. Mert én gondoltam, hogy ez így és így fog alakulni, nem pedig a másik...
Szóval ja.. elvárások nélkül élni.. az nagyon jó dolog Meg nem egyszerű, de lehet gyakorolni

Csak szerintem nem igaz. Igenis kimondva-kimondatlanul sokmindent ígérünk egymásnak. A házassági eskü hűségről, szeretetről szól. Hisz fele-ségül vesz. Azt ígéri, te leszel a fele. És hogy kell az embernek a testével bánni? A felével?
A gyerekeknek is születésükkel ígérünk valamit. Azzal, hogy születnek szeretet, felelősséget, gondoskodást, stb. ígérünk kimondatlanul.
Egy baráttól elvárjuk a hűséget, az állhatatosságat, megbízhatóságot, akkor is, ha nem mondjuk egymásnak.
Az emberi kapcsolatokban a kimondatlan ígéreteknek nagyon-nagy szerepe van.
És vajon milyen lenne az életünk elvárások nélkül? Akár mások, akár magunk felé...

Astriddal egyet értek..... sokmindent ígérünk kimondatlanul.

Aztán ott van a másik dolog, megismersz valakit és hosszú idő után csalódsz benne. Miért? Mert mást mutatott addig..... de jó lenne, most látnátok mit gondolok, mert nem tom rendesen megfogalmazni.
De abban is van valami Kriszti amit Te írsz. Mert erre szoktam mondani, hogy nem csalódtam még igazán. Nem csalódtam magamban....Mert jó emberismerő vagyok és ha valakiben csalódok, az azt jelentené, hogy mégsem voltak jók a megérzéseim.... vagy valami hasonló. nekem ez most nem megy. Túl nyomott vagyok.
Viszont egyszer valaki ezt mondta nekem és nagyon jól esett: "Szerintem Te megadod az esélyt (kinézettől, bőrszíntől, nemtől stb.) függetlenül mindenkinek, hogy előtted az legyen aki! Ez szerintem csoda! Szerintem nem tévedek!"
Akkor elgondolkodtam és van benne valami!
Próbálok pihenni, később talán jövök.

Jaaaa és elfelejtette, egyébként olyan vagyok mint Scoop, tűrők, tűrök, aztán kitörök!

cooper: ... de Neked is van ... csak gyere ide, amikor kicsit elgyengűlsz

madar ezt most nem nagyon értem

astrid

vicgerMár nem is tudom hol olvastam... de nagyon igaz, főleg, ha kicsit belegondolunk...

Csalódni valakiben... hogy is van ez... Nem a másikban csalódunk, hisz ő nem ígért semmit.. nem ígérte, hogy ilyen meg ilyen lesz x idő múlva, hogy megváltozik, vagy éppen nem változik..
Mindig a saját elvárásaink miatt csalódunk, s mindig az elvárásainkba csalódunk, nem pedig a másikba. Mert én gondoltam, hogy ez így és így fog alakulni, nem pedig a másik...
Szóval ja.. elvárások nélkül élni.. az nagyon jó dolog Meg nem egyszerű, de lehet gyakorolni

Csak szerintem nem igaz. Igenis kimondva-kimondatlanul sokmindent ígérünk egymásnak. A házassági eskü hűségről, szeretetről szól. Hisz fele-ségül vesz. Azt ígéri, te leszel a fele. És hogy kell az embernek a testével bánni? A felével?
A gyerekeknek is születésükkel ígérünk valamit. Azzal, hogy születnek szeretet, felelősséget, gondoskodást, stb. ígérünk kimondatlanul.
Egy baráttól elvárjuk a hűséget, az állhatatosságat, megbízhatóságot, akkor is, ha nem mondjuk egymásnak.
Az emberi kapcsolatokban a kimondatlan ígéreteknek nagyon-nagy szerepe van.
És vajon milyen lenne az életünk elvárások nélkül? Akár mások, akár magunk felé...

ezért vannak csalódások . ha nincsenek elvárások, akkor az ember úgy fogadja el a másikat, ahogy van. S nem azt mondtam, hogy nem ígérünk semmit a kimondott ígérettel amúgy sincs semmi probléma az elvárásokkal sincsen semmi gond, csak utána legyünk tisztában a következményekkel

Bex, a szédülés oka könnyen lehet, hogy vashiány. Szedsz vitamint? Csomó: meleg vizes borogatást tegyél rá, s utána próbáld fellazítani masszírozással, szép finoman.
Tömegundor: megértelek

Ebben a kis gondolatmenetben az elvárásokon volt a hangsúly, mint a csalódások okain, nem pedig az ígéreteken De végül is oly mindegy

Babcika,ez nagyon édi,a kép láttán úgy megöleltem volna Jancsikát!!!

Kriszti!

Ez nagyon igaz, mármint, hogy saját elvárásaink miatt csalódunk, mert senki nem tudja garantálni, hogy olyan lesz, mint 10 éve, hogy mindent , mindenáron, vagy bármiáron, és szerintem ezért is egyre kevesebb a házasság, mert azt az emberek valamiféle elvárásnak érzik, és az ott kimondott eskütől félnek, hiszen nincs garancia, nincs 72 órás csere, és nincs szakszervíz, ami megjavítja a kapcsolatot, és újra olyan lesz mint régen.

Az én férjem rettenetesen őszinte, néha hátborzongatóan, rosszulesősen,(pl. nem azt mondja nekem, hogy én vagyok a világon a legszebb, és a legcsinosabb, azt mondja, a duci nők is szépek, tudnak szépek lenni,és ő így engem nagyon szeret, de ha nem hiszem, az az én bajom és akkor tegyek érte, foggyak le), mert nem azt akartam hallani, de csak az igazat mondja, és soha nem mondja, hogy soha...., és soha nem ígérte, hogy mindig olyan lesz mint régen, pedig én szeretném, de mivel ezt nem kérem számon rajta, így egyre többször olyan, mint régen....