Sziasztok!
Tegnap este írtam egy rövidet, de aztán nem küldte el... Az "irodámból" gyakran előfordul az ilyen, biztos figyelmeztet, hogy bizony ott dolgoznom kellene...
Andy, hallottam, hogy nyertél

örültem is neki

:D:D Én is börzefüggő vagyok, most már eladóként is, és nagyon ajánlom mindenkinek továbbra is. Már csak azért is, mert sokkal olcsóbban lehet vásárolni, mint bárhol máshol. új dolgokat is.
mi is jót vásároztunk, és csomó áprilisban szülő kismama vásárolt nálunk, szóval mégis volt még bébiruhánk bőven, mert jutott mindenkinek

mindig mondtam nekik, hogy én is akkor szülök
könyv meg majd jön. Azért megnyugodtam, hogy előkerültél
csináltunk mi is koszorút, réka csinálta az ajtóra a kintit

eredeti design, én tűzködtem, ő mondta, hogy hova mit, édes volt. Az adventit meg én csináltam addig, mi is énekelgettünk, meg fújkodták a gyertyákat. Nándinak több égési sérülése lett a kezén. Nem sírt, utólag vettük észre, mert tudta, hogy nem szabad, mégis odanyúlt... hihetetlen fickó. kis korában (hehe, nincs még két éves) egyébként aggódtam érte, hogy az a génhibája van, hogy nem érzi a fájdalmat, de mióta elrepedt a karja, azóta jobb a helyzet, kicsit nagyobb a félelemérzete.
gabka, rucik aranyosak, és az ár sem rossz, bár én úgy darabra tudom inkább a babaruha árakat

csomiban ritkán veszek és adok el
Tünemény, okos lenne megegyezni valamiben, hogy hol a határ. Hogy ő is mondjon le valamiről, és te is nyeljél, de azt mindketten tartsátok be. Kompromisszum, vagy mi. Pl. legyen egy buli-kerete, amivel maga gazdálkodik, és legyen mondjuk hetente egy nap, vagy kéthetente egy, vagy akármi. És akkor te is tudod, hogy mire számíthatsz, meg minden. 22 évesen nagyon kevés pasinak nőtt be a feje lágya, hát a tiednek biztos nem még

ha úgy döntesz, hogy kitartasz, amíg megnevelődik, akkor bizony még sokat kell nyelni meg veszekedni.
Meg akkor talán normálisabban szórakozik, nincs az, hogy úgyis kapok érte, legalább legyen miért...
Mi is úgy vagyunk, mint gesztenyéék, hogy egymáshoz csiszolódtunk, szintén 19 és 21 évesek voltunk

és azt hiszem, tökéletes házasság a mienk. hát, vállvetve túléltük a második gyerek vállalásának nehézségeit - ez a baráti társaság legtöbb párja megsínylette - , és ezt a mögöttünk levő elég nehéz másfél évet különösebb konfliktusok nélkül, szóval azt hiszem, mi már biztos így maradunk. talán majd akkor lesz nehéz, ha 40 évesek leszünk, és megnőnek a gyerekek és jön a változókor...
Tüneménynek is írtam priv, hogy az a tapaszalatom, hogy a párkapcsolatok abban mennek tönkre, hogy az egyik meg akarja változtatni a másikat. Nem lehet. el kell fogadni olyannak amilyen. Ha nem tudom, lépni kell. Mindenkinek vannak hibái, azok vagy elviselhetőek cserébe az én hibáimért, vagy nem.
ettike, nekem volt már olyan, hogy csak másnap "jött ki"... de azt gondolom, hog y biztos tudod, hogy nem az volt, azért ezt az ember tudhatja, ebben az esetben tanácstalan vagyok
ja, és én is kiskorban egyszobában, nagy korban különszoba párti vagyok. Nagyon jó, ahogy összenőttek a gyerekeim, és azt hiszem, kb iskoláskorban csinálunk egy tanulószobát, aztán szépen, ahogy igény lesz rá, kezdődik a küloönköltözés. mi négyen voltunk egy szobában sokáig és jó volt, és kiskamasz korban költöztettek minket szét, és így ideális volt. szerintem a mai világban kell az gyereknek a saját kis világa, mert nem lehet úgy elvonulni, ahogy régen, mikor családok éltek egy szobában... túl sok inger jön kintről. Nekem is szükségem van egy külön szobára a férjemmel a gyerekek nélkül, holott nagyon szeretem őket.
most nekünk egy nagy 35 nm-es gyerekszobánk van, és nagyon jó! lehet szaladgálni, és a nagyobb játékok is elférnek, van rajzoló aszalka meg hintaló, lehet habtapi-hidat építeni, és azon játszani. Ha két- három kisebb lenne, nem élveznék ennyire. És nekik az ágyukat is össze kellett tolni, annyira összenőttek

és sosem ébrednek fel egymásra, legalábbis úgy tűnik...
na, megyek fektetni.
szép karácsonvihangulatos estét! (fahéjas almás mécsest égettünk- ikea- nagyon hangulatos

)
ja, ja!
még fiú-lány!
én rékáról nem akartam elhinni, hogy lány, csak a 32. heti uh-on!

annyira hittem benne, hogy fiam lesz. És elég fiús is volt sokáig, mostanában kezd igazi kiscsaj lenni. De pl csatot soha nem tudok a hajába tenni 5 percnél tovább
