Köszönöm a kérdést, vagyok, szarul. Mellgyulladásom van, láz, fáj mindenem és mégis müködnöm kell. Fözni, takarítani, pakolni, mosni, gyerekeket hozni-vinni és még sorolhatnám. A páromat elküldtem a gyógyszertárba, de nem nagyon hiszem, hogy erre is lesz gondja, vagy csak túl késön jut eszébe és addigra már zárva lesz. Ha mégis elmegy, kellemes meglepetés lesz.
Megmondom öszintén nem mertem jönni föleg Claire beírása után, mert szétvetett az aggodalom és a félelem a kismeber betegsége miatt. Most is csak sunyin lopakodva fél szemmel néztem be, de mintha javulna a helyzet és ez nekem is némi megkönnyebbülést jelent.

További gyors és maradéktalan felépülést, a nap minden percében gondolok rátok!
Nekem amúgy mozgalmas idöszakom volt, 3 napig a gyerekek szobáját rendeztem át, mert a barátnöm kidobott két ágyat és annak kerestem helyet. Nem volt egyszerü, mert elöbb mindent szét kellett szednem, majd mindent egyedül 5 gyerekkel összeraknom, a párom "csak" elhozta a bútorelemeket tölük, de segíteni nem állt szándékába, mondván ez olyan egyszerü. Nos igen, csak a barátnömék úgy szedték szét az ágyakat, hogy egy jópár csavar elveszett ill. tönkrement, kitörtek csavarlyukakat, amit meg kellett elöször ragasztanom, nem volt leírás és az egyik ágy két méter magas, iszonyú masszív és következésképpen nehéz. Ráadásul megkaptam 6. gyereknek a barátnöm lányát is, hiába mondtam, hogy ez most nagyon nem jó nekem, nem volt kegyelem.
Szeretem, amikor mások így szervezik az életem...
Hétfön és kedden iskolai szülöi értekezleten voltam darabonként este fél 11-ig. Felköthetjük idén is a gatyát, de rendesen. Eni most is üvölt, mert fáradt és a napi penzumának csak a felével vagyunk kész 4 óra házi feladat gyártás után. Nem normálisak itt az elvárások.
Hétvégenként babaruhabörzékre járok, vittem a barátnöimet is a szakadó esöben. Nem volt nagy kapás, nehéznek ígérkezik ez a szezon is, föleg egy pár hetes deddel a tömegben közelharcot folytatni a jobb cupákokért.
Hazafelé kidölt alólam a kocsi, most emiatt is eszi a páromat a harci ideg, mintha én tehetnék róla. Most úgy állunk, hogy mindkét autó ki van ütve, szakad az esö és hideg van, nehéz neki szerelni ilyen körülmények között.
Ma a szomszéd, akivel gondjaink vannak, átment a kocsijával a gyerekek focilabdáján a szemem elött úgy, hogy én ordítottam, hogy azonnal álljon meg. Hát nem állt meg és még neki állt feljebb!
Ö egy egomán vénasszony, aki még a garázsban is padlógázzal közlekedik. Már nem egyszer majdnem baj lett a dologból, mert a gyerekeket is majdnem elsodorta mellölem...
Edö egy hétig köhögöt, inhaláltam vele, most nyugi van végre. Már aggódtam, hogy valami komolyabb lesz, de szerencsére - lekopogom - olcsón megúsztuk.
Megünnepeltük a kis 4 évesemet is, itt volt az anyám a lányom évnyitóján/beiskolázásán, szóval volt pezsgés.
Edö is mosolyog már tudatosan és gagyog ezerrel. Annyira édes!
Évi jó ez a fejlödési képsor, a többiek képeit is olyan szívesen nézem!
Most mennem kell, Dönci az iskolai cuccokat szépíti ceruzával. Már lassan nem tudom, hogy mit tegyek lakat alá, olyan kártékony.
Barbi