boo!
Nem adok Apának igazat, de azért nézzük meg egy kicsit más szemszögből.
"gyerek ordított tovább, mire az apja meg akarta etetni tápszerrel, amikor már 120 ml anyatejet megevett!"
Még mi, akik egész nap a gyerekekkel vagyunk sem tudjuk pontosan, hogy mennyit evett, elég-e, ha úgy tűnik, hogy igen, akkor miért sír mégis, stb.
Mindenkinek az az első reakciója, hgoy azért sír a gyerek, ha éhes. Apát is ez vezérlete. Te is csak most tanulod, hogy mikor, mire van szüksége. Nagyon koránt ment el Apa és bár viszonylag rövid időt volt távol, a ti életetekben ez mégis nagyon sok volt. Mire kapisgálni kezdte volna a dolgokat, már mehetett is. Most meg szinte kezdhetett mindent előről. Szerinted a lényegét tekintve mennyire volt képben a tegnap történteket illetően...?
Jót akart, te meg jól ledorongoltad (amikor amúgy is bizonytalan).
"Ilyenkor babusgatni kell, ringatni, beszélni hozzá, cumival próbálkozni, stb"
EnyémApát nem olyan fából faragták, aki ilyeneket csinál.

Amikor Nyuszi eltörte a kezét azon estén képtelenek voltunk elaltatni. Hiába volt fáradt, elért egy pontot, amikor már - nagyanyám szavaival élve - a szar is görbe volt.
Apa is majd ledőlt a lábáról, én is fáradt voltam, Hugi már aludt és baromira reméltük, hogy nem fog felkelni.

Apa sétalt Manóval, ringatta a vállán. De akárhányszor megpróbálta letenni, mindig egyből kipattantak a szemei. Lehet, hogy csak 10 kiló a gyerek, az ember derekának már az is bőven elég egy idő után.
Én megpróbáltam magamra vonni a figyelmét olyanokkal, amiket szeret, hátha megnyugszik végre és elalszik. Kínomban már énekeltem neki, mondókáztam, meg mit tudom én már. Apa egyikbe sem kapcsolódott bele, pedig ismerte őket. Ő leragadt a nyugtatás fizikai részénél. Aztán nagy nehezen előkerültek a csillagok és lassan rendeződött a helyzet.
Ez egy rendkívűli eset volt. De Apa máskor sem énekel, mondókát is csak úgy mond, ha Nyuszi hozza oda a könyvet.
Gondoskodik róla, segít nekem, mindenből kiveszi a részét. De a nyugtatás nála kimerül abban, hogy a vállára veszi, sétál vele és mondogatja, hogy: "aludjál". Van ilyen.
"a rohadékbabanetenlógokállandóanéskifogjab@sznialaptopot"
Nálunk még nem hangzott el ez a mondat. Nem mondom, hogy várom, de kicsit meg vagyok lepve (dacára annak, hogy tudom Apa hátán fát lehet vágni), mert ha szóvá tenné, akkor őszintén szólva igaza lenne.

Kár lenne tagadnom, hogy nem egyszer maradt el már mosás, mosogatás, miazmás amiatt, hogy itt dekkoltam

ahelyett, hogy azokat csináltam volna.
(Elég liberálisnak tartom magamat, de nem zárom ki, hogy ha fordított helyzetben lennénk és én jönnék haza arra délutánonként, hogy a másik már megint a gép előtt ül és arra a hülye oldalra irogat (ráadásul mit lehet ennyit!???

), viszont lenne mit csinálni a háztartásban, akkor előbb-utóbb én is kifejezném a nemteszésemet.

)
De én is úgy vagyok vele mint te:
"én sehová sem mozdulok ki, és így tartom a külvilággal a kapcsolatot..."
Őszintén szólva ez csak és kizárólag rajtam múlik.

Te legalább leviszed Müzlit sétálni, én egész nap itthon vagyok. Jól elvagyok itthon, de azért hiányzik az emberek társasága. Viszont nem vagyok az a jópofizós alkat sem, aki leviszi a gyereket a játszótérre és muszájból mosolyog, bólogat, ámuldozik Pistike anyukájával, hogy "jajjjimilyenügyesagyerek!" és hallgatja, hogy Bélukával a testvérével mi van.
Lehet, hogy bunkóság, de nem érdekel, lesz@rom. Engem hagyjanak békén, egyedül szeretnék lenni. Fateromat nem zavarja, Apa nem egy barátkozós típus, úgyhogy nekik nem jelent gondot.
Kétségtelen, hogy Manó szerezhetne környékbeli barátokat.

De a játszótér mint olyan neki annyira nem jön be (illetve ott a telek), sokkal inkább szeret motorozni.
Úgyhogy, maradok itthon egyedül. Amíg itt laktak a kolleganőmék a közelben az egyidős gyerekeikkel addig meglátogattuk egymást időnként. De most már ők is elköltöztek.
Itt a Neten viszont más. Itt ha akarok, akkor beszélgetek valakivel, ha nem szeretnék, akkor nem. Nem kell jóképet vágnom mindenhez, hangosan is hülyézhetek és legfeljebb nem írok.
Többek között azért népszerűek a chat és fórum oldalak, mert itt mindenki névtelen, arctalan. Van aki csak szerepet játszik, van aki itt éli ki a gyűlöletét, más társaságot keres magának vagy egy csoportosulást, amelyet a magáénak érezhet és megoszthatja velük a gondolatait és ahol hasonló beállítottságú emberek vannak.
A mondanivalókat, vicceket pedig hangsúlyosabbá lehet tenni a szmájlikkal.
De a legnagyobb sikere talán azért van ezeknek az oldalaknak, mert itt olyan dolgokat is elmond az ember magáról, amit egyébként szemből szembe nem tenne. Egyfajta "hamis" biztonságérzetet nyújt. Kitárulkozom és mégsem kell félnem semmitől. Éppen emiatt a későbbi személyes találkozások gyakran csalódást keltenek, mert nem ilyennek képzelték el a felek a másikat, hiába leveleztek már régóta!
"különben sincs más dolgom mint a gyerekkel foglalkozni egész nap, ne nyavajogjak..."
Falnak megyek tőle, ti is tudjátok, hogy miért. Így nem is kommentálom.
"baszki 3 órát lóg a csöcsömön és közben nyüszetem, hogy egyen!"
1. Te is tudod, hogy nem csak azért szeretnek rajtunk lógni, mert a kaját látják bennünk, hanem mert a közelségünkre is szükségük van. De hár ott vannak, akor nyammognak is egyet...
2. A nyüszetést is megérzik: minnél feszültebbek annál inkább vágynak a közelségre. (Pluszban stresszelsz, ami meg a tejed rovására megy...

)
"még veszekedni sincs kedvem, ami nálam az jelenti, hogy ha kussolok, akkor már tényleg gond van"
Nem a pofon üt igazán nagyot, hanem a leki terror.
"Mérem előtte és utána, mert én szégyenszemre nem tudom anélkül, hogy mennyit ehetett a gyerek (ha sokat eszik, egyedül azt vagyok képes felmérni, mert akkor szív mint a kompresszor,"
Ne mérjed annyit, mert csak rágörcsölsz és megint ott tartunk, hogy jajjjatejem. Hetente (esetleg naponta) 1x elég. Akkor tudod is, hogy hogyan álltok és meg is nyugodhatsz, hogy minden oké.
Semmi okod nincs kételkedni abban, hogy kevés lenne a tejed!
De a reggeli érzésnek se dőlj be! Napközben általában többet szoptat az ember, mint este. De az agy továbbra is azt az üzenetet küldi, hogy annyi kell, mint amennyit napközben adsz. De mivel nem szopiztatsz annyit reggelre, telítődik a cici. Ezért akar kidurrani, nehezebb, stb. És a kicsinek is nehezebb hozzáférni, jobban "neki kell esnie", ezért az első falatok fájdalmasak lehetnek illetve ő is éhes már. Aztán ez fokozatosan csitul. Azért mert neked esik, nem biztos, hogy többet eszik!
(Amúgy általában tényleg többet esznek reggel és zsírosabb a tej, este pedig kevesebbet és lájtosabbat)
" fejni meg csak 20-40ket sikerül "
Nem baj, csak csináld! Számold ki, hogy ha 3 napon keresztül gyüjtöd szépen, akkor már nem is kis mennyiségről van szó! Ki tudja lehet, hogy még a fagyiba is jut?
"be kell lássam, hogy nagyon suta és gyakorlatlan vagyok "
Nem vagy az! De ha ilyeneket írsz, akkor én hülyének nyilvánítalak.
hendegabi!
"Bográcsozás biztos jól sikerült"
nyuszi81!
Látom, azért lassan alakulnak a dolgok nálatok is!
(Neked is tanácsolom, hogy fejjél csak, sok kicsi sokra megy

)