Bejelentkezem én is…Most értem haza az NST-ről
Eszterék, Geriék! Szívből gratulálok a fiúcskákhoz, kívánok Nektek egészséget és sok-sok tejcit!
Nálam a helyzet a következő: Jázmin ugye anyuéknál, a szívem megszakad, most nagyon nehezen viselem. Igyekszem pihizni, fekszem, ücsörgök. Hétvégén végignéztem a Gyűrűk ura trilógia bővített verzióját…:lol:
Szombaton meghozták végre a szekrényt Jázminnak, de még mindig szellőztetem, iszonyatos rumli van a lakásban. Próbálom visszatartani magam, hogy elkezdjek takarítani, de egyre inkább nehezemre esik. A férjem persze folyton lecsesz bármibe is belefogok…Azért a héten apránként rendbeteszek mindent, ha Mira is úgy akarja. NST-n folyamatosan 50 körül voltak a fájásértékek, s a doki is állandóan úgy beszél, mintha kb. holnap szülnénk. Még min. ezt a hetet kéne vhogy kihúzni, aztán elvileg nincs gond – ma is ezt mondta.
Mielőtt elfelejtem:
Bea,
Megnéztem Mino kiskönyvét és – bár mi nem a nagy súlyunkról voltunk/vagyunk híresek – 1évesen volt 76 cm és 8600g, jelenleg 97cm 13kg.
Szülés,
Nem tudom írtam-e már, hogy nálam hogy zajlott. Túlhordás miatt burokrepesztéssel indították, s közölték, hogy mindjárt jönnek a fájások. Persze semmi nem történt, ezért kb. 45 perc múlva visszasétáltam a kórterembe. Na ott azonnal 3percesekkel indítottam, a férjem alig bírt visszavonszolni a szülőszobára. Nem akartam EDA-t, de a szülésznő rábeszélt egy idő után. Onnantól kezdve az égvilágon semmit nem éreztem. Tartottam is attól, hogy mos tuti leállt a folyamat…de egy kis idő múlva megnézett a szülésznő és közölte, hogy 8cm, mindjárt szülünk. Csak lestem, na addigra visszatértek a fájások is, mármint éreztem őket, kaptam még egy EDA-t, de olyan szerencsétlenül sikerült, hogy akár be se kellett volna adni, mert ugyanúgy éreztem mindent. S a kitolás az vmi szörnyű volt nálam, mondjuk Mino azt hitte ő Superwoman, mert a kezét is a feje mellé tette. Szóval nekem az nagyon nehéz volt, és teljesen magamon kívül voltam. A férjem már majdnem sírt, annyira egyértelműen rám volt írva a fájdalom. Ki is küldték…

Amúgy csomó mindenre nem is emlékeztem utána. Persze volt gátmetszés, repedés… Szóval nekem nem volt vmi nagy élmény, mondjuk akkor nem volt fogadott orvosom, és sajna kifogtam egy olyan ügyeletest, akit tuti eszembe nem jutott volna felkérni…
S igazából nagyon gyors volt az egész, mert kb. ¼ 8-kor volt a burokrepesztés, és 12.53-kor született Jázmin.
Nóri, megnéztem a lakást és nagyonnagyon Szuper!!!! Kár, hogy mi most csórók vagyunk…A férjemnek is mutattam, ő is teljesen odáig volt.