Drága Lányok,
nagyon köszönjük a sok drukkot és ránkgondolást, végtelenül jólesett mindenkitől, hogy szorít nekünk!
Nemrég értünk haza, Ádika túlesett a műtéten, ami valóban vagy 1-2 perces volt. Az altatás mellett döntöttünk az apjával, de mint számomra a műtőben kiderült (az altatás alatt bent lehettem), egyáltalán nem egy lájtos bódításról volt szó, mert direkt rákérdeztem, idézem az altatóorvos válaszát: "elég mély altatás, egy sérvműtétet is el lehetne alatta végezni".

De ekkor már nem volt visszaút. Hadd ne mondjam, milyen érzés volt látni, ahogy Ádira tették a gázmaszkot, inkább ki is jöttem... Aztán alig sétáltam 3 kört a folyosón, hallottuk, hogy sír, és a szívbaj jött ránk az apjával, mert azt hittük, hogy felébredt műtét közben... de nem, csak azonnal magához tért (mely tény az apja szerint azt mutatja, hogy milyen kis stramm legény

). Ezután a kórtermek egyikében kaptunk egy kiságyat, mert az etetésig meg kellett várnunk az ébredéstől számított egy órát. Ádi szegény nagyon sírt vagy fél órát, szerintem az éhségtől, mert kapott egy fájdalomcsillapító kúpot felérkeztekor, aztán elaludt egy negyedórácskára. Amikor felébredés után megetettem, nem fogjátok elhinni, annyira jó kedve lett, hogy rögtön kokettálni kezdett a nővérekkel, elkezdett énekelni...
Nem tudom, milyen éjszakánk lesz, remélem, nem lesznek erős fájdalmai, azért a fájd. csillapítót készenlétben tartjuk. Kötözésre holnap délelőtt kell mennünk.
Drága Ju
ba, írtad, hogy 7-én ti is mentek a piciddel beavatkozásra. Mi lesz ez??? Altatás lesz?