Most néztem ki az ablakon, borult és fúj a szél.

A gyereket meg ujjatlan felsőben, rövid naciban küldtem anyóshoz. Biztos gondolja, milyen hülye anyja van.
007,
Ez melyik munkakörre jellemző?
Leírásodra a milliomos apuka elkényeztetett lánya jut eszembe. Mondjuk Paris Hiltonnak van ilyen munkaköre.
A baba az első terhességnél meg teszi a szívességet, hogy lemegy. Minden továbbinál kétséges. Lehet, hogy csak a szülés előtt pár órával méltóztatik leszállni.
A link, amire gondoltam, akkor vszínűleg az a ADAC volt. Ha már amúgy is elavult, akkor mindegy.

Nem értem, hogy miért van az, hogy a kocsikról millió törésteszt készül, babaülésről meg nincs egy rendes összefoglalás vagy általános kritériumrendszer.
Ikoka,
Dokid teóriája nálunk sem jön be. Én 3005g voltam, kb átlag, Natasa 3720g, nagy baba kategória, Szabi 2800g, pici baba, mini meg nem lesz 3200 alatt vszínűleg, hacsak nem tévedett nagyot az uh. Mindannyian időre születtünk.
Lilisgabi,
Azért az a 127 elég nagy.

Nekem kisebb, felülről tényleg nem látszik nagynak. De amikor elmegyek egy kirakat mellett, elég méretes.
Gabi,
A fekete pólóban nekem nagyon úgy látszik, hogy lejjebb van. A virágos minta az bezavar.
NellikeApa,
Nagyon aranyosak a picik!
Mégha kórház is, de olyan jó, hogy így együtt lehetnek, lehettek.
Nem mindig szemlélem túl pozitívan az élet dolgait, elvem, hogy egy terhesség tuti olyasmi, hogy valahol mindenki szív. Nektek már megvolt az adagotok, innen már csak jobb fog jönni.
Látom, nektek is elég nagyok a rugik. Ha a bokájukra egy egyszerű hajgumit raktok, ideális lesz. (Amolyan kis szőrös, nem túl nagy, véletlenül sem szoros.) Szabira túl nagy volt az 56-os születéskor, de nekünk nem volt kisebb.

Remekül elvolt velük.
Boo,
A halak kifejezetten örültek a wc sztorinak, mivel legalább friss vizet kaptak menetrenden kívül, amikor végre beindult a víz. Pikkelyes áldozat nem volt, de néhány csiga biztos a csatorna mélyén végezte.
Idegen helyen én nagyon sokat szoptattam. Már csak azért is, mivel második gyerekként Szabi sokat volt játszin mininek, Nati akkor alig múlt kettő. Egy póló, amit feldobok, egy ing, ami alá benyomom és az sem lát semmit, aki előttem ül a padon, a gyerek meg megtalálja magának, amiért oda bedugtam. Főleg nyáron volt ilyesmi, akkor meg lefejt tej nem jó, túl hamar megromlik. Vizet majd egy évesen fogadták el, tápit Nat egyáltalán nem, Szabi kb 10 hós korában kapott. Sima melltartó is használható, de egy kézben a gyerekkel, esetleg a válladra csapva, mert büfizteted, a másikkal kotorászva, hogy összerakd, nem épp ideális szitu még otthon sem. Nekem kb 5-6 van első két körből, most beszereztem hozzá még kettőt. Rám egyetlen régi melltartó sem jött fel Nati óta.
A közös ktg az nagyon durva nálatok
Apukámat is kicsapták elsőben az első középsuliból.

(Nekem bezzeg ezt nem mondták jó sokáig, csak azt, hogy Cum Laude végzett később

)
Lehet, hogy a biztonsági őrrel közölném, hogy már eddig is 25e-be került, jó lenne, ha most már hanyagolna.
Czigka,
a szülőágyon felajánlanának egy másnap induló last minute utat Balira akár tízezer forintért két hétre
Ha nincs bennem varrat, akkor tőlem indulhatunk.

Bali az egyik álom uticélom.
Nati szétrágott a kórházban. 6 hét volt, mire begyógyult.

Végigpróbáltam a különböző technikákat, krém, pihentet - üveggel szerencsétlenkedik, bimbóvédő. Elég küzdelmes volt, ráadásul 2 óránként szopizott, éjjel-nappal és rühellte a kiságyat.

Azután belejöttünk, kilábaltam a szülés utáni depiből és boldogan szopizott, amíg meg nem untam.

Picinek nem volt egy egyszerű gyerek, de nagyon megérte a befektetés, még hiszti korszaka sem volt és most, négy évesen nagyon könnyen kezelhető.
Nem tudom, hogy lehetett volna elkerülni így visszanézve.

Az elején az volt a legrosszabb, hogy fogalmam sem volt arról, hogy jól csinálom-e vagy mit is kéne csinálni és mivel nem volt senki, aki értelmes dolgokat mondott volna, elég nehéz volt. A kórházban volt egy doki anyuka, vele leveleztem elég sokat. Azt hiszem, ő volt a legfontosabb támasz, pedig csak annyit szokott írni, hogy nyugi, idő kell, amíg beletanulunk. Igaza lett.
Tímea,
A torta meglepően jól bírta a kiképzést. Meg egyébként is, simán megenném én kanállal is a szülinapi tortám, csak finom legyen.
Nem tudom, mennyit ér egy műbabás szopiszimuláció. Nekem ez már az, amit Bond mond, túl van lihegve a téma. Meg amit egy játékbabával begyakorolsz, azt nem biztos, hogy sikerül élőben is kivitelezni. Azok nem mocorognak és nem akar leesni a fejük.

Az újszülötteknél az is baj, hogy túl pici a szájuk és még ők sincsenek teljesen képben. Abban sem segít.
Ancsurti,
A szopiban nincs olyan sok buktató, szerintem a legnehezebb benne a sok ellentétes információ. Anyukám ezt mondja, barátnőm azt, de mind ellentmond annak, amit amabban az újságban olvastam.

Szerintem az elején senkinek nem megy simán, nem emlékszem olyanra, hogy valakinek az első pár hónapban ne lettek volna problémái - csak olyantól, akivel nem éltem át ezt a pár hónapot.
A születés a babának csak egy átmeneti dolog, utána elvárná, hogy minden maradjon a régiben, azaz minden pillanatban érezze az anyját. Nekem meg az kell, hogy stresszmentesen megismerjem minden porcikáját. Ehhez meg döbbenetesen sok idő kell. Az elején elég ideges voltam. Mikor fog már három óránként enni?! Mikor fogja átaludni az éjszakát?! Mikor fog már önállóan játszani?! Mikor taníthatok már megint? (3-4 hós, 3 éves, 3-4 éves, 2 hónapos)
Utólag nézve vicces, Nat egy nagyon jó baba volt, napi max 15-20 percet sírt - az
átlag két óra! Könnyebb volt, mint Szabi, mégis másodjára volt egyszerűbb.
Nikici,
Szemed hogy áll?