Sziasztok.
Zsuzsi, meg tudom érteni teljesen amit írsz.
Az én párom sem valami lelkes, pedig akarta ezt a babót. Vagy én várok tőle többet? Azt érzem, hogy nem tudja felfogni, hogy lesz mégegy gyerekünk. Mikor ezt szóva teszem neki, akkor azt mondja, hogy hülyeségeket beszélek, dehogynem, és ő örül neki, és nem érti mi bajom.
Én is valahogy több lelkesedést várok el tőle, úgy, ahogy írják itt a lányok, hogy be vannak zsongva a férjeik.
Próbálok visszaemlékezni arra, hogy milyen volt, mikor Szávával voltam terhes, de nem megy, nem emlékszem, nem tudom, hogy akkor lelkesebb volt-e.
Ami nagyon megmaradt bennem ,hogy szülés után ő hozta vissza Szávát akarjaiban, leült mellém, és egy szót sem tudott szólni, csak nyelte a könyneit. Ő is végig bent volt velem, és utána hetekig minden férfi ismerősünknek azt mesélte, hogy milyen csodálatos élmény volt, és ezt nem szabad senkinek kihagyni.
Azt hiszem a te férjed is ilyen típus, csak akkor fog benne tudatosodni, hogy apa lett, mikor kézzelfoghatóan a karjaiban tarthatja a pici babóját, és akkor fogja elönteni őt a szeretet.
Száváért azóta is rajong, imádja, sokszor könnyesre érzékenyül tőle. De ő sem tud mit kezdeni azzal, hogy az én hasamban megint egy gyerek van, úgy van vele, hogy ez egy tök természetes állapot, nem tudja elképzelni, hogy mi megy végbe ilyenkor egy nő szervezetében, és gondolom minden hisztimet a hormonokra fogja.
Biztos vagyok benne, hogy megint csak akkor fogja elönteni az apaság érzése, ha a kezében fogja tartani a bébit.
Szóval Zsuzsi türelem, és ne csüggedj, tudom, hogy nehéz, én is éppen tegnap este bőgtem ezen, mert kérdeztem, hogy milyen élmény volt az UH, és azt mondta, hogy úgy semmi különös, mert ő egy kukkot sem tudott kivenni abból amit látott, látta, hogy ott mocorog valami, de, hogy mi micsoda, azt nem értette. Na ettől én jól kibuktam, és bőgva a fejéhez vágtam, hogy micsoda érzelemszegény és ,hogy lehet ilyen bunkó.....
