Sziasztok!
Dalama, nekem is vannak ovis emlékképek, de korábbi nincs és annyira tisztán él bennem, persze pozitív dolgok, negatív nem ugrik be. Érdekes az 1. éves szülinapi emléked
Messze laktok az ovitól? Gondolom, ha autóval jársz nem lehet kis távolság.
Javult már valamit Panna étvágya?
Csuri, irigy a varrás miatt

anno a kersztgyerekőcöknek varrtam, horgoltam, pulóvert kötöttem és imádtam csinálni.
Még 2 évvel ezelőtt gobelineztem is, van egy csomó kész munkám, de a kertetezés várat magára
Az én anyukám is varrt nekem egy csomó rucit, még általánosba jártam akkor is és imádtam azokat a göncöket.
Most falvédőre lenne szükség Lillának, jó lenne megvarrni, de hát mikor?
Fürtöske, ne aggódj nem lesz semmi gond Marcellal, a nyalogatás még nem okoz problémát, esetleg ha nagyobb adagot iszik belőle, de akkor is inkább a lúgos, savas anyagok okoznak problémát.
A szomszéd kiscsaj két ünnep között ivott Ariel folyékony mosóport, de az egész 1 másodperc alatt történt. Hányt, később eszméletlen lett, úgy vitték a szülők kórházba, nem volt idő mentőre se várni, gyomormosás, megfigyelés, de hála jól van!
De nem a mosószertől lett eszméletlen, hanem a hányástól, már egyszer volt ilyen nála, hogy betegség miatt hányt és akkor is elveszítette az eszméletét

azt mondja a doki, hogy ilyen előfordulhat ebben a korban. Nekem brutál ijesztő .
Kata, türelem, idő kell , hogy Kevin szép lassan átálljon a korábbi elalváshoz.
Ske, nálunk ilyen 3 órás délutáni alvások soha nem voltak, nem nyűgös ha ébreszted?
Kincsőanyu! nekem a Te jelszavaddal nem enged szavazni

szerintem a rendszer úgy lehet beállítva, hogy 1 fő 1 szavazat/nap.
Majd regisztrálok álnéven is
Ja, Fürtöske még akartam írni, milyen furi , hogy Marcell nem kedveli a havat , L. nagyon szereti, én is , de nem sértődnék meg , ha már kitavaszodna.Soha életemben nem vártam ennyire a tavaszt
Tegnap likvidáltuk Lillának a rácsos gyerekágyat, engem lelkileg kicsit megviselt , most megint egy korszak lezárult kapott egy gyerekheverőt, nagy a boldogság és mukk nélkül aludt reggelig. De ez csak véletlen egybeesés lehetett, majd meglátjuk hogyan tovább.
Muszáj volt valamit lépni, mert a kimászással próbálkozott mindig, az egyik lábát feltette a rács tetejére és félő volt, hogy kibukik. Így már nyugodtabbak vagyunk. Majd teszek fotot, de az otthoni gépen van.
Móni, érdekelne mi van Johannával? Nem írsz pár sort, hogy alakulnak a dolgok?