Szépen lassan olvaslak vissza Titeket.
Nagyon remélem, hogy mindenki jól van (Máté, Maja) és hamarosan otthon lehet, ha még nincs otthon.
Tegnap kierőszakolta egy barátnőm a szüléstörténetemet, mert az előző neki annyira borzalmas volt, hogy a másodiktól egyenesen retteg. Ezért amikor már mindenki aludt .... kicsit hosszú lett, bocsánat.
Egyébként a múlt éjszakánk már nem volt annyira fényes, mert 2 és 5 között nem nagyon aludtam.
Szóval... Az előző szülésem tapasztalataiból kiindulva, arra számítottam, hogy lesz egy 10-12 órás szenvedésem. (Elsőnél elfolyt a magzatviz, fájásgyengeségre hivatkozva, telenyomtak oxitocinnal és hogy elviselhető legyen a fájás jött az epi, szóval a fájások milyenségére utólag visszagondolva, nem is emlékeztem. Volt ujjaltágítás, gyerek más általi kipréselése, gátmetszés kb 20varrattal, és ez volt 12 óra). Mivel tudtam, hogy most nem lesz epi, nem lesz oxitocin és az egyéb finomságok, azt gondoltam, hogy legalább eltart majd ugyan addig a szülésem ( az első a beavatkozások nélkül valszeg elhúzódott volna 24 óráig).
Az utolsó 2 hétben már voltak fájásaim, de ezek jóslófájások voltak csak. Arra számítottam, hogy Lili is kb 2 héttel jön korábban az időpontnál, ahogy Levi is. De nem, amikor már közeledett az időpontom nagyon türelmetlen voltam. Doki minden vizsgálatnál közölte, zárt és éretlen a méhszájam. Bánatomban elkezdtem inni a homeopátiás bábakoktélt, ami azt hittem nem hat, de utólag ...
18-a szerda volt az időpontom, pénteken(20-án) voltam dokinál (méhszáj zárt, éretlen), hétfőn (23-án) voltam uh-n ahol 3500 grammnak tippelték a gyerkőcöt és az nst is végre mutatott némi fájást, amit én nem éreztem ugyan, de biztató jelnek tartottam. (Szerdán kellett volna visszamennem a dokihoz, hogy megbeszéljük hajlandó vagyok-e csütörtöktől befeküdni a kórházba, persze a szülést még egy hétig nem indítják meg. Az gondoltam magamban, hogy ha addig nem szülünk azt kérem majd a dokitól, hogy a hétvégét még otthon töltöm és a következő hétfőn hajlandó vagyok befeküdni, de akkor indítsák is meg a szülést.)
Este kényelmessen befeküdtem a kádba és elbeszélgettem Liliannával. Elmondtam neki, hogy ha nem jön ki magától, akkor kénytelen leszek kórházba menni, kapni fogunk oxitocint és nagyon fog fájni mindkettőnknek. Megbeszéltem Vele, hogy szépen jöjjön ki magától.
Már minden este voltak jósló fájásaim. Ekkor este azonban egyetlen kellemetlen mozdulatot leszámítva nem volt egy fia fájásom sem. (vihar elötti csend?

) Kicsit gyanakodtam, hogy talán lesz valami, de nem mertem mondani apának sem.
Megnéztük a Kékfényt és lefeküdtünk aludni. Fél egykor Levi felébredt és átjött közénk. Nagyon szröcsögött az orra ezért még orrot is szívtunk. Aztán szépen visszafeküdtünk.
Egyszercsak éreztem, hogy a derekamból elindul a fájás előre a pocakba és nem múlik el, bizony muszáj lelélegezni. (apa persze fent volt és hallotta a szuszogást, de nem kérdezett semmit) Ránéztem az órára 0:43. Nem baj, alszom tovább. Megint jön ... elindul a derekamból elvándolol a pocakba és jól ott is marad. Óra: 0:53. Még volt 2 ilyen, na gondoltam ennek fele se tréfa, megyek zuhanyozni, vagy elmúlik tőle, vagy ha nem, akkor végre szülünk. Azt hittem még rengeteg időnk van, aludjanak a fiúk nyugodtan. Persze bármilyen apás is Levi nem tudott nélkülem aludni.
A zuhany alatt gondoltam meg is borotválkozom, hátha tényleg szülünk. Fájdogáltam közben is, de a zuhany alatt volt olyan is 15 percig nem fájtam. Már majdnem csalódtam. Aztán jöttek a 7 percesek. Kijöttem a zuhany alól, leültem a fotelba, ahol már hirtelen 5 percesek lettek a fájások. Felhívtam a szülésznőt, aki feltett pár kérdést, próbáltam válaszolni, de a fájás miatt csak szuszogni tudtam. Erre Ő rávágta, hogy egy óra múlva tud csak bent lenni a kórházban, mi is menjünk be.
Ekkor már 2:15 volt. Apa kiduga a fejét a hálószobaajtón, hogy "Na, megyünk?" Csak bólogattam. Az én drágám pattant és intézett mindent. Beindította kocsit, bepakolta a cuccokat, segített nekem öltözni, gyereket felöltözette, aki pörgött

stb. Közben nekem átváltottak a fájások enyhe tólófájásokká, szóval nehezen tudtam felállni a WCről, ahova jólesett leülni. Végül beültünk a gyerekkel együtt a kocsiba és elindultunk. Nyugtatgattam apát, hogy azért nem kell gyorshajtani és főleg nem kellene összetörni magunkat

Magamban persze éreztem, hogy a fájások immár 2-3 percesek és van egy enyhe tóló jellegük. 3 órára értünk anyósomékhoz. Beadta apa a gyereket, visszapattant az autóba és onnantól repesztett a pályán a város felé. Egyszercsak éreztem, hogy ami jön, az már bizony tolófájás és ha nem kiabálok, akkor nyomnom kell. Annyi időm még volt, hogy annyit mondjak: "Ne ijedj meg" és már jött is "elemihang" a torkomból. Amikor már csak pár percre voltunk a kórháztól mondtam, hogy nem fogok tudni felmenni a lépcsőn, hívja fel a szülésznőt (ez okozta a későbbi "komplikációkat"). Ment a telefon.
3:15 Odaértünk a kórházhoz elmúlt a fájás, kipattantam a kocsiból felszaladtam a lépcsőn, de a tetején jött a következő. Lélegzés, aztán futás a liftig. Liftben következő fájás. Apa tartotta az ajtót, hogy ne csukódjon rám a lift. Szülészetre be, sehol senki. (szülőszobalátogatás elmaradt az influenzajárvány miatt) Nem tudtuk, hogy merre is induljunk, szülésznő nem vette fel a telefonját (nem volt nála, lejött elénk tolókocsival, de másik lifttel, elkerültük egymást). Apa hahózott, mire egy bent fekvő kismama elöjött és elmondta neki, merre is van a szülőszoba.
Közben én a folyóson eldöltem egy padon, ahol bizony már tolni kellett, de tudtam, ha inkább hangoskodok, akkor kevesebb erő jut a tolásba, így hangoskodtam. (előkerül egy fehérruhás is, mint később megtudtam gyerekdoki) Végigfutott az agyamon, hogy a farmerba nem fog beleférni mellém a gyerek

Apa futkosott szerintem még a plafonon is és láttam nem tudja mit csináljon. Megint elmúlt egy fájás, felhúzott és mondtam vezessen mert kettőig nem látok. Eljutottunk a szülőszobáig, ahol kb 3-4 szer kellett csöngetni mire beengedtek, nekem közben 2 fájásom is volt. Kérdezték elfolyt-e a magzatvíz. Mondtam nem találkoztam vele, viszont nem tudom mit keresek a vajudóban, amikor nekem tolófájásaim vannak és érzem, hogy a gyerek feje már majdnem kint van. (a zuhany alatt folyhatott el, mert később sem találkozott senki sem a magzatvízzel) Ekkor bevittek a szülőszobába, lerántották a farmert, bugyit stb, fellöktek az ágyra. Közben befutott a szülésznőm (utólag apa mesélte, hogy vitatkoztak egy kicsit egymással a keveredés miatt, de ebből én nem érzékeltem semmit). Jött az ügyeletesorvos is és megkérdezte a szülésznőt, hogy elkapja-e
Ekkor már nem tudtam visszatartani a nyomást, szülésznőm diszkréten eltávolította a "barnamacit" és 2 fájás alatti irányított nyomással kijött a nem is pici leányka 3:36-kor. Rátették a hasamra és együtt pihegtünk. Annyira szép volt, de meg is lepődtem, mert annyira hasonlít Levire, hogy azt hittem csak álmodom, vagy újra Levit szültem meg
A köldökzsinórt sem vágták el azonnal, ezért nem is esett kétségbe Lilike és nem ordított torkaszakadtából, csak szuszogott. Aztán amikor eljött az idő, apa elvágta a zsinórt és Lilit rendbeszedték a szobában lévő csapnál, ahol én is láthattam végig. Pici hámsérüléssel megúszta a gátam, kaptam 3 esztétikai varratot. Visszakaptam a lánykámat és rögtön mellre tehettem Liliannát, ami hihetetlen jó volt és Levivel ez is kimaradt.
Együt pihegtünk még hármasban, apa kezébekaparintotta a lányát, aki elengedett egy mosolyt (apának itt befellegzett, jött a "szerelem"

)
A türelmi idő után elvittek a szobámba a gyerköcöt meg a csecsemőosztálya egy rövidke időre és apának sajnos haza kellett jönnie.
Egy gyors zuhany után már vissza is kaptam a pici leányzót és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
Be kell vallanom, hogy úgy érzem teljesen más a kapcsolatunk (szorosabb), mint Levivel és nem tudom másra visszavezetni, csak az azonnali kapcsolatra, cicizésre és ezért valahol nagyon haragszom a régi orvosomra.
A zárójelentésemből tudtam meg, hogy 3:29-kor vettek fel a kórházba
Hihetelen gyors volt, de csodálatos élmény és már mennék is újra szülni
