Ma délután ördögök voltak. Kellett volna fotóznom, de annyira elborította az agyamat a lila köd, hogy hozzájuk sem szóltam, csak amit nagyon muszáj volt, pl.: egy hangot sem akarok hallani! Ezt akkor a mikor a kerti csapnál mostam ki őket a sár alól pucéran. Egy pisszenés sem volt, pedig az a víz még nekem is fájna, olyan hideg. Az történt ugyanis, hogy a szokásos esti locsolással gondoltam segítenek, elvannak addíg is, kaptak a kis kannáikba vizet, hogy a fűszerkertemet meglocsolják. Első körben a zoknis szandálos lábukat áztatták be, ezzel nem is fogllóalkoztam, nem nagy kaland, 5 perc és úgyis megyünk be. Én előre mentem, ők hátul locsoltak és mire visszaértem (nem volt 1 perc sem), addígra Alexa iszappakolásban részesítette Hangát. Konkrétan nem láttam a gyereket a sárkupac alatt. Persze Alexa sem maradt átlagosan szutykos, ő is tocsogott a sárban.
















