Manó!
De ez azért nincs kőbe vésve, nem? Nekem a 2. császár volt, ha utána nem ment volna spontán, akkor most valószínű nem várnánk együtt babát... (3 császárnál többet nem vállaltam volna, szóval max. 4 gyerekünk lett volna). Ja, és a 3. gyerkőc nem volt épp pici, ő volt a legnagyobb közülük, 3800 g és 56 cm. Jó, azért nem 4 kg fölötti.
A 6 kémcső azért rémísztett meg, mert reggel picit szédültem (éhgyomor), már azon godolkodtam, hogy a páromnak el kellene kísérnie, nem kellene vezetnem. De végül egyedül mentem. És ugye haza is kellett jutnom.
Peppino!
Igen, nekem még beleférne egy 6., ha a körülmények adottak. Talán a többgyerekesek megerősítenek, hogy egy 3., 4., stb. gyerek már nem akkora különbség. Mondjuk azért ennyi gyerekre bizony kell azért anyagi bázis.
A 2. császár volt, az első kettőnél kaptam szurít, hogy lazítson, de ez ténylegesen nem csillapította a fájást, de az elsőnél picitg gyorsította a méhszáj tágulását. Mivel a második császár volt, ezért a harmadiknál se gyorsítás, se fájdalomcsillapítás nem jöhetett szóba, mert csak így volt esély a spontánra. Negyediknél meg már olyan tágulással mentünk be, hogy nem is jöhetett volna szóba.
Szerintem egyébként nem a fájdalom a legrosszabb, hanem a félelem a fájdalomtól. Jó, hogy szólnak arról, hogy fájni fog (persze olvas az ember olyat, hogy valakinek nem fáj, meg pikk-pakk gyorsan szül, de elsőre azért jobb a rosszabbra készülni). De az már szerintem nem, hogy ennek szerintük a megoldása pl.az EDA. Ugye volt itt már szó róla, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy állunk hozzá. A legfontosabb, hogy nem egy öncélú fájdalom. (Egyébként én írtam, hogy azért nem bírom annyira a fájdalmat, mégis az előző szülésemnél még a 8 éves gyerekem se vette észre, hogy már bizony erősek (csak a párom arra figyelt, hogy hagyjanak, ne épp akkor akarjon valami társalgásba, velem való játékba kezdeni, arra nem lettem volna vevő), csak akkor küldtem át a csapatot a szomszédba, amikor már nagyon indulni akartam (5 percesről váltott 3 percesre).)
Erika!
A forróvizes héjlehúzást csak az nehezítette, hogy elég aprók voltak a barik.
A tankönyvvel csak az lenne a gond, hogy nem biztos, hogy "csak kicsit megrongálódna".
Csunyeszka!
Fejvégűek? Írtad már, csak én nem láttam?
Süti!
Miért ne lehetne miattad összebújni? Jó, a poci egyre nagyobb, de hát azért ha valaki akar, akkor tud leleményes lenni...
Nálunk is kérdezték a szomszédok, miért locsoljuk a gazt, de nálunk az is gond, ha nem locsoljuk, akkor meg por van...
Madar!
Nem is azért írtam, mintha nem értenénk egyet, csak azt tudom, néha felnőttként én se akarok se okos nagy, se ügyes, stb. lenni, hanem úgy lennék gyerekül felelőtlen, gondtalan stb. Ebből indultam ki, amikor azt írtam, hogy az ő szintjéhez képest ez annyit jelent, hogy ő se akar se nagy, se ügyes lenni, hanem pici ügyetlen, babusgatott baba. Mint a tesó.
És ezt is érteni kell, és bizonyos szintig engedni is, mint ahogy magunknak is megengedjük időnként, hogy "gyerekek" legyünk.

:D