Na, úgy ahogy helyrejöttem csajok. Depimet vad mosogatásba, sütőtisztításba fojtottam majd felfrissítettem magam egy zuhannyal, most pedig benyomtam 3 narancsot. Babó is megélénkült, aminek nagyon örülök.
Kata, teljesen megértelek, nálunk még gyerkőcök sincsenek és mégis elfogy néha a türelmem, nem is tudom miért. Hajolni már nekem is nagyon nehéz, olyankor úgy érzem mindenem összepréselődik és várom, hogy újra természetes legyen egy zoknifelhúzás. Persze, maradjanak még bent a fiúk nálad, drukkolok a holnapi vizsgálathoz.
Olga, én magamnak nem is próbálkoznék, egyszerűen szenvedés lenne az egész. Alig érem el, elfáradok, nem tudok ellazulni és hasonló okok miatt. Most úgy érzem inkább akkor fájjon, mint addig minden nap!

Persze most az elkeseredés, rossz emlék beszél belőlem, nem szabadna ilyen hamar feladnom.
Tényleg, milyen volt a fájás? Nekem csak keményedés van, de én is reménykedek tágulásban.

Pénteken majd kiderül. Megy Neked is a drukk a dokihoz! Várunk majd a hírekkel.
Manócskák, irigylem a 2111-es értéket, bár Te már időben is vagy, én még ráérek.
Judy, kitartás, már tényleg nincs sok hátra. Azt már fél lábon is...
Póki, örülök hogy Neked ilyen kellemes élményed volt!
