Akkor röviden rólam/rólunk...van egy 2,5 éves kislányom, akinek az apukájától 10 hónapja külön élek (már előtte 3 hónappal szakítottunk csak különköltözni nem tudtunk). Jelenlegi páromnak külföldre kellett mennie sajnos és még nem tudni mennyi időre, persze ez az előtt volt, hogy megtudtuk volna a minike létét, úgyhogy most megy a fejvakarás...nagyon félek és sokszor kiborulok, dehát majd talán már jövőhéten kiderülnek a pontos adatok apáról és akkor nyugodtabb lehetek. Lehet nem kellene egyből elmesélnem nektek, de sajnos valamelyik nap már eszembe jutott, hogyha 5-6 évig nem tud hazajönni normálisan, akkor vajon mi lesz velem két gyerekkel és hogy fogok megbírkózni velük, a hétköznapokkal, a problémákkal és mindehez még hozzájön, hogy apának amúgy egészségügyi problémái is vannak, tehát lehet hogy ez az első és utolsó esélyünk közös gyerekre, szóval most az életem nehéz...pláne, hogy jövőhéten költözünk anyukámhoz, mert elegem lett abból, hogy 120at fizetek az albira, egyedül és így nem fogom tovább bírni és nem is akarom....szóval még egy költözés is előttem úgy hogy egész nap rosszul vagyok 3 napja, szinte csak szendvics és krumpli az amit meg bírok enni, de azt 2 óránként ennem kell...
Minike elvileg ma 6 hetes és 4 napos, de dokihoz csak két hét múlva tudok menni, nekem valahogy most eszembe se jut, hogy baj lehet vele...a mellem már a kétszerese az eddigi méretemnek, szóval mostmár abbahagyhatná az is a növekedést

Én a bajcsyban szültem fogadott dokinál és szülésznőnél és most is így szeretném, csakhát a x-ből költözünk a XV-be és a dokinénim magánrendelése a mamutnál van, szóval ezen még ráérek gondolkozni.
Amúgy informatikus vagyok és imádom a munkámat is

Nevek....hú, de nagyon messze van még

