A Lear-ből ennyi elég is volt (8 éve vagyok ott). 
Még mondig jobb, mint a napszúrás! Egyébként csak egyszer fürödtünk a Balcsiban. Mivel szinte egész nap tekertünk, ritkán voltunk a strandon.
Hát ahogy a dolgok állnak, engem valószínűleg leelőzöl. 
de azért próbálkozzunk. Ha ilyen ütemű a növekedés, akkor talán 10-12 nap múlva (31-33 cn) lesz pé. Úgyhogy felírta a Clostylbegitet, ha megjön, kezdhetem szedni, utána 14. napon uh megint. Úgyhogy erről a hónapról letettem. Valamikor augusztus elején fog megjönni, utána talán beindul nálam is. 
A túlsúlyom miatt a doki sem szívesen műtött volna. Júli 4-re vártuk a fiatalurat épp ma egy éve!! , de úgy döntött ráér még.
( kb 8km tőlünk a klinika) A legjobb barátnőm is jött azon az éjszakán, igaz Ő reggelre meg is szült, minket hazaengedett az ügyeletes. Itt az a rendszer, h az ügyeletes vizsgál meg, aztán ha indokoltnak tartja hívja a dokidat. Szóval kemény joslófájásaim voltak egy héten át. Alig aludtam, de Ábelem jól érezte magát. A dokim vígasztalt, h van aki hónapokat eltölt keményedésekkel-görcsökkel.... Többször néztek áramlást, ctg, uh.........
nagyon féltem.
) A pocakra tették a fiamat, megpusziltam, és vitték mérni, vizsgálni....3400g és 52 cm volt, juni 13: 6:50 Ábelfiam születése. Így nem egészen 5 óra telt el, ami szerintem nem vészses. Én is belülről repedtem, szűk a medencém, így összestoppoltak, de nem fájt.
Reméljük mihamarabb megjön Pirkó, aztán jöhet a mehet. 
Én speckó semmit sem kívántam, ez még szerintem a régi időkből legenda, amikor a terhes nők nem szerelmeskedhettek a terhesség első felében, és másban lettek "kívánósak". Persze lehet, hogy nem igaz, ezt valami angol könyvben olvastam, és én sem éreztem nagy evészetbeli különbséget. Egyformán utáltam eleinte minden kaját. 
De többet nem akarok. Hála Istennek nálam szóba sem jött a befekvés, pedig logikusan hangzott volna.
de aztán egy óra alatt is sokat változott. Az egyik még a pocakomban, a harmadik pedig, amikor hazaértünk a kórházból, a nagyon első szopik egyike. Régen volt, és már vágyok megint erre az időszakra, na nem mintha az egyéves kor nem lenne nagyon szuper.
Persze a kibicnek semmi sem drága, és pontosan addig irigykedek, míg nem hányok egész nap.
Ismerkedés az anyatejjel én is szeretnék már végre babás képet is felrakni
, zöldborsót nyersen, mekis hamburgert és sört 
Szerencsére ezek leginkább egészséges dolgok. Bármit meg tudtam enni, semmitől nem voltam rosszul.
Kislibus! Monyo! Luca! Hol vagytok?
). Volt horrorszopi időszak is, ha valaki érintett leírom, meg küldök vidijót, de a többieket nem akarom sem untatni, sem elrettenteni. Soha nem gyulladt, vagy sebesedett a mellem, és bevallom töredelmesen, hogy nem fejtem, csak egy-két cseppet, amikor már nagyon feszített, de ezt sem tettem el. Aztán mikor jött a fosós-hányós, csak nézett a háziorvos, hogy nincs fejt tejem. 
Szóval én nem vagyok példa, és azt hiszem a második gyerekkel sem leszek más. Tőlem nagyon távol állt a fejés (pláne, hogy nagyon mozgékonyak voltunk, jöttünk, mentünk) inkább vállalom a rizikót, ha beütne a krach.
Meg várom Pirikét, meg azt hogy húzzon el...
Csak várd ki a végét!
Csúnya ez a szám, de legalább már láttam.
Meg a CRL-t, vagy a BPD-t.
Nem kókadok többet a gép előtt, megyek tüsténkedni, és elpakolom az ananászos-citromos málnadzsemeimet! (Hallom, ahogy cseppen a nyálatok hihihihihi)
) Azért másolom ide, mert ezek szerint kb. mindenkiben ugyanazok az érzések vannak, és hogy az önsajnálat, önostorozás sajnos ösztönös érzések. De itt a kiút is le vagyon írva.
Ebben az évben(!) még csak 4 mensim volt, augusztusban lesz az ötödik! Egy egészséges nőnek 13 ovulációja van egy évben, nekem max. 7, illetve mint kiderült még ennyi sem. Szóval nem egyszerű az életem!
Nevettem is magamban, amikor írtad, hogy inkább öt szülés, mint egy fogászat. Amikor valaki mondja, hogy régen volt fogorvosnál, mert fél, akkor szoktam mondani, hogy ne féljen, mert én minden nap odajárok, mégsincs semmi bajom (Persze könnyű a kibicnek! )
)hogy Amelita sem jár még.De nem értem hogy ezért miért cseszegetnek Téged! Majd jár ha itt lesz az ideje.
Kívánom, h nyugis, örömteli legyen a babvárásod minnél hamarabb!!!!!
Na most még egy világ omlott össze bennem.
Hátha nem is kell dönteniük!
Ja és furi, hogy akikre felnézek, vagy példa nekem azok általában olyan szabadgondolkodású hívők, mint Te.
) nem lesz baja. Végül kiderült, hogy oltva vagyunk, és Bori egészségesen megszületett. Ez is nehéz volt, hogy úton útfélen (háziorvos, uh, uh specialista...) azt mondta, hogy még idejében (16. héten) abortusz kell, mert beteg a baba, ő meg állította, hogy nem lehet rubeolás, és amúgy is megtartaná, ha beteg is. Neki azzal kellett megküzdenie, hogy lesajnálják, mert mit kezd majd egy nyomorék gyerekkel. Iszonyatos volt az az egy hónap, amikor örlődött, hogy mit tegyen, kinek higgyen. És a legrosszabb, hogy nem tudtam segíteni, csak azzal, hogy amikor sírva felhívott, és mondta, hogy már megint ki hol mit mondott, akkor hallgattam. A mit csinálnál a helyemben kérdésre pedig csak annyit tudtam kinyögni, hogy tudod. Dehogyis tudom, és soha, soha ne kelljen megtudnom!!! Tudom, de abban a helyzetben az ember olyan elhagyatott, annyira egyedül van, és a bátorság szikrája sincs meg, csak bízom benne, hogy erős lennék, és a szívemre és az eszemre hallgatnék. Végül az orvosában (később lett az enyém is) bízott. Mostanában, ha rossz hangulata van, meg azon depizik, hogy mi lett volna ha. Ördögi kör.
(1993-98 között voltam E-s, azaz kéttannyelvűs, de még ismerhet a Bodza kórusából is, alt/mező minőségben)
Turán sem voltam még soha. Te vagy turai, vagy a férjed?
Kicsi a világ!
Hát valahol sajnálom őket, mert azt sem tudják miről maradnak le, vagy éppenhogy tudják, és azért ilyenek.
PARTNEREINK
Kislibus továbbképződik!
