Sziasztok!
Nagyon köszönöm Mindenkinek az együttérzést, ismerősöknek és "most megismerteknek" egyaránt.
Higyjétek el, rengeteget segít ez nekem, kicsit enyhíti a bánatomat.Egyébként még mindig nem tudom felfogni teljesen...
De ma már jobban vagyok egy kicsit.
Végiggondoltam a dolgokat:
Van szép családom, két okos és szép lányom, szerető férjem.
Van hol laknunk, van mit ennünk.Van munkahelyünk.
Nincs komoly betegségünk.Babánk is lehet még, ha nagyon akarjuk.
Akkor meg mi a fene a bajom?????
A babát már megsirattam egyszer, most újra, visza nem adja senki, akkor minek veszekedjek?
Ha jól belegondolunk, jobb is, hogy ez derült ki, hogy egészséges, mert ez a továbbiakra nézva biztató.
Oké, rosszul döntöttünk, én is éreztem, Ti is mondtátok,de már nem lehet megváltoztatni a dolgokat. Tudom, hülye voltam és gyáva, megfutamodtam...
Tudom, Juca, Te máshogy látod, és hihetetlenül becsüllek érte, de én nem mertem beteg babát bevállalni...talán egyszer még megbocsát nekem ezért a Mindenható.Most jól megkaptam a magamét, az biztos.Valószínű megérdemeltem.
Bocs a hosszú monológért...
Juca, biztos minden rendben lesz, Pacababa rendben megszületik, és nagyon szép fiúcska lesz!
Kislibus, szorítok Neked, meg Mindenkinek!
Lina? Minden oké, remélem!