Lányok,
azt hiszem, hogy orvosként egész jól bírom a kollegákat ért kritikákat, de most valahogy nem bírom magamban tartani a gondolataimat.
1. Az élet minden területén vannak különböző intellektusú emberek, köztetek is. Ezért nem értem, miért kell feltétlenűl bunkó orvoskról és szegény betegekről beszélnetek. Van szegény beteg is, aki tojik átadni a helyet pl a buszon, de elvárásai nagyon is vannak másokkal szemben.
2. Azt hiszem, a média elég eredményesen formálja a közvéleményt minden területen, még ha nem is igazán akarjátok is.
3. Az egészségügyhöz mindenki fűz véleményt, mert valahogy már mindenki részt vett benne. Nagyon biztosan állítotok sokmindent, amihez ne haragudjatok, de lövésetek sincs, csak romantikus elképzelés.
4. Keleten vagyunk, a magyar eü meg szinte tiszta balkáni. Az én alapfizetésem annyi, amennyiért egy diplomás nem menne el sehova, de szerintem egy nemdiplomás is meggondolná. Másfélszeresét dolgozom a 168 órának (éjjel is, amikor az átlag alszik), és elhihetitek, hogy napi 8 óra után nem ugyanaz, és éjjel sem a teherbírás. Nem végeztem pszichológiát, de igyekszem ezügyben is, de csak ha erre marad idő. Ha minden betegem lelkére annyi időt szánnék, ami nekem is megfelelne, akkor napi 2 órát ráhúzhatnék teljesen ingyen, amit sokszor meg is teszek...a férjemre maradó idő rovására. Az én kollegáim legnagyobb része ilyen, a nyugdíj előtt álló kolleganő pont ennyit dolgozik, ebben lássuk be, elég kevés a remény jelenleg. Persze ahogy idősödik az ember, egyre inkább rájön, hogy már megint rásötétedett, hogy a házit már megint nem nézi át a gyerekkel, unokával, stb...ilyenkor visszavesz...jelentkezzen az, aki nem így cselekedne!
5. El sem tudjátok képzelni, mekkora megterhelés sokszor az empátia, meg ami velejár. Nem sokan lennétek képesek megfelelni a saját elképzeléseiteknek azt hiszem, mi sem.
6. Én sem vagyok mindig ugyanaz, pláne a betegek szemében. Volt, hogy reggel egy betegem azt mondta, hogy még sosem találkozott ilyen lelkiismeretes dokival, este pedig azt mondta egy másik, hogy én hozzá többet sose nyúlhatok. Pedig nem lettem sokkal másabb, talán csak az egyikkel frisebb voltam, és jobb hírt közöltem. És a 2 beteg is más volt természetében.
7. A rossz hír hozója nem tud elég szimpatikus lenni.
8. Hálapénz: én sok olyan embert ismerek, aki még sosem, vagy nagyon kevésszer fogadott el bármit is. Én pl még nem. De én egyedül sosem tudtam volna saját lakást vásárolni a keresetemből, pláne mást is eltartani. Ha vki ezt meg akarja tenni, pl egy férfi, az miért ne fogadná el? Ti nem tennétek? Nos, nagyfokú romantikára vall, ha nem. Persze az gáz, ha pénz hiányában nem tesz meg vki olyat, amit kötelessége lenne!
8. Ha eltörölnék a hálapénzt, szerintem a betegek követelnék az újralegalizálását. Akkor olyan lenne, mint pl Angliában: 3 hónap lenne egy szívinfarktus után is, hogy orvoshoz bekerüljön a beteg. Simán lehetne felőlem ez is, csak hát sokaknak nem tetszene, akik már megszokták a régi rendszert. Nekem mindenesetre nagy könnyebbség lenne.
Elhiszem én, hogy a meddőség kényes téma, sok az elvárás, de sajna a kínálat nem ehhez igazodik. Persze sokszor igazatok is van. Most én általánosítottam persze, de részletekbe nem tudok menni, mert ez már így is sok volt.
Na, még sok gondolatom van, de asszem a széllel szemben pisilek. Ezt is csak magamnak írtam le.
