Sziasztok!
Életjel!
Babáknak, kisebbeknek, nagyobbaknak jobbulást!
Babim! Édi Fannika!
Már fél év!
Nagyon szalad az idő!
Sajnálom, hogy még mindig küzdelmes az egészségi állapotod!
Kata! Szegény! Látom nektek is kijut most rendesen!
Gaby! Sajnálom, hogy druszám most bölcsi ellenes! Legyél határozott! Mi Máténknak is mikor leesett, ahogy Boni írta, hogy ez most már hosszantartó "buli", akkor ellenkezett! Mostanra már majdhogy nem kedvvel megy!
Kitartást!
Kata! Hajnyírással ügyik vagytok! Én nem merek neki kezdeni, mert régen vágtuk már! Azon filózunk, hogy mi vágjuk géppel vagy megpróbálkozzunk fodrászatba elvinni!
CSikken! Csúcs gyerkőceid vannak!
Domi pufi édes, Kitti meg farsangra készül!
Boni! Keveset írsz! (Tudom mondom én!) De olyan jó sokat írtál régebben!
Mi jól! Túl vagyunk a hányós-hasmenős víruson, amit Máté összeszedett a bölcsiben. Sikerült elég jól megúsznunk. Előtte persze a náthás, megfázós betegség. Ebben a hónapban eddig 8 napot ment összesen. Tisztára megéri nem? Beszéltünk is erről doktor néninkkel, de azt mondta, hogy úgy is meg kell szoknia a közösséget és tudja, hogy nem heccből járunk dolgozni. Reméljük jön már a jó idő és kevesebbet lesz beteg.
Meló hely egész jó! Bár most sok volt a munka a 8-os felvételivel és most van az érettségire jelentkezés, félév zárás stb. De így, hogy már nem egyedül vagyok rá és új a vezetőség így jobban szétoszlik a munka. Haza még nem is vittem és a munkaidőmbe is belefér általában.
Máté nagyon sokat tanul a bölcsiben és láttam rajta most is a betegségek során, hogy azért már hiányzik neki a gyerektársaság. Most már mesél délután, hogy mi volt és mit csinált, evett. Van két kislány, akiket sokat utánoz. Beszélgettem is erről a gondozó néninkkel. Kiderült, hogy nagyon elüt a két kislánynak a viselkedése attól, amit Máté megszokott és valószínű ezért. De a bölcsiben nem csinálja, csak otthon. Állítólag tudja, hogy nem elfogadott magatartási norma így csak itthon próbálgatja a határait, bent nem. Ennek nagyon örülök! Inkább otthon legyen vele gond, mint máshol.
Az anyás dolog nagyon meg van nálunk is. Valami 7. érzékkel tudják ezek a gyerkőcök, ha éppen osonunk mellőlük éjszaka. Most kezdem egy kicsit fárasztónak találni, hogy ismét együtt alszunk és ráadásul, ami vicces nem hajlandó csak a saját ágyában aludni velem. Pedig már azt szerettük volna, ha inkább köztünk csak aludjunk és erre nem hajlandó. Van, hogy elalszom vele 8-kor és 10-kor felébredek. Átmegyek a helyemre és fél óra múlva. Anya hol vagy? Anya visszajössz? Anya nem mész el?
Ilyenkor látszik, hogy azért az egész napos elválást próbálja behozni. De a reggeli rutint már nagyon jól megszokta! Főleg mióta a férjem hordja reggelente! Nincs ellenkezés, sírás-rívás! Puszi anya, menjél dolgozni, siess a busszal és hozzál nekem ....! És itt jön ám egy nem gyenge kívánságlista!