2001.02.08 10:29
2001.02.08 10:29
Így tovább!! 2001.02.08 10:40
2001.02.08 10:59
2001.02.08 11:15
2001.02.08 11:46
2001.02.08 12:17
2001.02.08 12:47
2001.02.08 12:53
2001.02.08 12:58
2001.02.08 13:17
2001.02.08 13:39
2001.02.08 14:35
2001.02.08 14:36
2001.02.08 14:44
2001.02.08 14:56
2001.02.08 15:31
2001.02.08 16:25
!!!
2001.02.08 16:29
2001.02.08 16:43
2001.02.08 16:55
2001.02.08 17:49
2001.02.08 18:44
2001.02.08 21:25
2001.02.09 08:32
2001.02.09 09:06
2001.02.09 09:13
2001.02.09 09:19
2001.02.09 09:29
2001.02.09 09:39
2001.02.09 09:40
Úgy gondoltam, böven ráérünk, adtam idöt magunknak. Nem sokkal a döntésünk elött - mármint hogy jöhet a baba - költöztünk saját otthonba, és még nagyon sok minen nem volt rendben a házzal, rengeteg munkánk volt, igaz, már 3 éve együtt éltünk, de még összeházasodva sem voltunk. Ezért úgy voltam vele, hogy bár nagyon vágytam a babára, de nyugodt voltam, hogy az életünk folyamatosan rendezödik, és van dolgunk böven... nem éreztem tragédiának, ha a baba egy kicsit még várat magára, annak ellenére hogy nem védekeztünk. Hisz még fiatalok vagyunk, tudtam, hogy úgyis jön majd a kicsi ha itt lesz az ideje, és amig nem gondolja úgy hogy közbelép, addig minél inkább igyekeztem kihasználni a nagyobb szabadságot, elintézni azokat a dolgokat, amelyeket a baba mellett már nehezebb lenne. 2001.02.09 09:43
2001.02.09 09:47
2001.02.09 09:52
2001.02.09 09:53
2001.02.09 10:26
2001.02.09 10:46
) 2001.02.09 11:11
2001.02.09 11:37
teszt, még nem érzékelte az én kevéske HCG-met

2001.02.09 11:47
2001.02.09 12:30

