Én elnézést kérek mindenkitől, amiért hosszú hetek óta nem voltam.
Lucuzs jól írta fent, volt 5 hét egybefüggő rémálom amit vizsgaidőszaknak hívnak, ezalatt már mindent bevetettem a túlélés érdekében, a természetgyógyásztól a perui sámán kúráig.
4,15 lett az átlagom, ami nappalin bőven elég lenne ösztöndíjhoz, de ugye levelezőn vagyok
Mindemellett, a munkahelyen egészen elképesztő mértékben szemét módon viselkedtek velem, a nem köszönéstől a trágár hangú levelekig, a túlóráztatástól az ugráltatásig, az állapotom legkisebb figyelembe vétele nélkül, sőt, bosszút állva azon meg a vizsgák miatti hiányzáson.
Közben apám is meghalt, az ő temetése miatt is ki kellett vennem 2 napot stb.
De hálistennek már túl vagyok rajta.
Most nincs egy főnök sem, mindenki szabin van, így tudok írni, egyébként melóból már nem, mire hazaérek, meg már kedvem meg erőm nincs...
Sajnos addig kell dolgoznom, amíg bírok, a legjobb, ill. legrosszabb esetben 36. hétig, mert kell a lóvé.
Kiki,
nagyon sajnálom hogy elvesztetted a babádat, Bikfynek meg szurkolok a közelgő műtéthez, és hiszem hogy rendbe hozzák és jön a baba hamar! Katának drukkolok nagyon.
Monicnak óóóóóriási gratula a gyönyörű kisfiúhoz!!
Most ennyi.
Sajnos nem ígérem hogy gyakrabban fogok tudni jönni, de azért igyekszem.
Jövő hétfőn cukiterhelés, szurkoljatok!!!
Meglátjuk, kiderül-e valami, ami okozhatta a gondot. Én nem tudom, minek örülnék jobban... 
De hát a doki nem nézte, hogy milyen vénáim vannak, lehet-e háromszor is csapolni őket egy nap... 
Még nekünk is az összes ilyen betegség hátra van... 
