Bocs, hogy csak most, de egyszerűen képtelen voltam gép elé ülni+amikor megtettem, Szilikém drága kitörölt mindent.
Szóval szerencsésen túléltük a műtétjét, úgy fest, hogy gyorsan gyógyul majd, bár fájlajja a sebet meg a kukikát is, azon felszedték a bőrt, ezért. Sajna eléggé korlátozva van, nem motorozhat, bicajozhat, hintázhat, stb, mert félő, hogy kiszakad a seb. Egy hét múlva kontroll. Ennyi. Hála az égnek.
Anyapoc, megértelek, de képzeld el, hogy én meg pont azt tapasztalom, hogy a kutya le se szarja, hogy ekkora béllel mászkálok a rendelőkbe, kórházakba, azt se mondják, fapapucs. Sőt!
A kórházban a kis cigánypicsának hamarabb volt ágya, mint nekem!!!
Sőt! Reggel ugye fél 8-ra kellett bemenni, és délután fél 4-ig nem kaptam ágyat, mert állítólag ugye nem volt, így vagy álltam, vagy egy kényelmetlen széken üldögéltem, és közben ettem a kefét az idegtől, hogy minden okés lesz-e a fiacskámmal. Mondanom sem kell, hogy a hasam olyan kemény volt, mint a kő, és hogy olyan fáradt voltam, hogy azóta sem tudtam kipihenni magamat, főleg, hogy előtte való éjjel sem aludtam, mert hasmenésem volt, valszeg az aggódástól, a kórházban meg azért nem tudtam aludni, mert legalább 30 fok volt+úgy ordított valami szerencsétlen külföldi csemete, hogy kész voltam!
Na szóval bár én is találkoznék olyan hellyel és dokival, ahol kicsit is előnyben részesítik a kismamikat!
Köszönöm a drukkokat Szilárdomért!
Bocsánat, hogy nem írok most külön mindenkinek, de keltem a babut!
Kellemes húsvétolást!






























