Nem tudtam jönni, mert én is dögrováson voltam!
Kb. éjfélig nyöszörögtem, idekészítettem a lavórt ha jön okádia, de hiába éreztem a torkomban nem akart kijönni. Apa mondta, hogy igyak kólát majd az kihozza, de nem mertem. Aztán éjfél után ugyanaz a szindróma mint múltkor amikor a mamáéknál kajáltuk a zsíros és forró húslevest. Volt itt hányás, hasmas, ájulás meg amit akartok. Befeküdtem a kádba és ott kómáztam vagy egy órát, mert egyszerűen nem bírtam visszatámojogni a hálóba és attól is féltem hogy útközben történik valami baleset.
Asszem most már tényleg vegetáriánus leszek. Apci meghagyott egy 3 cm debreceni kolbászdarabkát és az tett be nekem. 
A reggelim korpovit keksz volt, és asszem napközben sem fogok másban gondolkozni.
Egyébként az én szemöldököm is összenőne, ha nem szedném... én azt szoktam megérezni, ha valamit otthon hagyok. Pl. pakolok össze, és eszembe jut valami, hogy vinni kell de még nem tehetem el, mert még szükségem lesz rá... és bevillan, hogy ezt tuti itthon hagyom... és legtöbbször tényleg. Na ezt nem sikerült valami jól leírni, de kísérteties, higgyétek el!
Dita, neked külön köszönöm a híradózást!
