Köszi a névnapi jó kívánságokat!
Votiv, Curse, nagyon köszönöm a válaszotokat, sokat segített.
Én minél természetesebben szeretnék szülni, az előző szülésemnél volt gátmetszés, nem volt olyan szörnyű, de ha lehetne, elkerülném, ezért is intimtornázom már 3 hónapja. Számomra fekve szülni nem volt valami jó, mert a kitolási szakasz nekem 2 óráig tartott, ami kicsit sok, akárkinek mondtam eddig, senki sem értette. Lehet, hogy az a sok oxytocin, vagy nem tudom, mi, hogy már akkor tolófájásaim voltak, amikor még nem kellett volna lenniük, Szóval ebben a 2 órában az utolsó negyed órát kivéve csak a férjemmel voltunk ketten, a dokim néha bejött és mondta, hogy csak nyomjak, ahogy bírok, mikor jön a fájás. Ez 2 órán át picit fárasztó volt, szegény férjemmel kiabáltam, hogy csináljon valamit, szóljon nekik, de mivel többen szültünk egyszerre, nem értek rá. Fura, de ettől még a szülés számomra egy katartikus élmény volt.
Mindez a János kórházban volt, ahol van egy egy ágyas (szerencsére mivel elsőnek érkeztünk ide kerültünk), meg egy terem, ahol függönyökkel elválasztott 5-6 szülőágy van. Nem bírnék ott szülni. Ezért nem ajánlom senkinek, hogy a Jánosban szüljön.
Szóval visszatérve a dokira, járnék magánrendelésre, de arra gondoltam, előbb meg nézném magamnak a szakrendelésen, vagy valahol, ahol nem kell fizetni, mielőtt még elkötelezném magam, de ha ez nem jön össze, magánrendelésén is megismerkednék vele.
Ennyi. Kicsit hosszú volt, a beszámolóm, de tanulságos, azt hiszem.
, úgyhogy Gabi azt hiszem nálunk is oda-vissza megy ez a fránya kórság. De mára kutya baja, ahogyan a mellékelt képek is tanúsítják 
. Nem hatott semmi meggyőzés, úgyhogy rózsaszín-lila ruci helyett olyat kellett keresni, ami illik a zöld csíkoshoz ..., gombhoz a kabátot ...
)
Cserébe Tünci kakkantott egyet, úgyhogy Gizikének (az asszisztens) biztos élmény volt levinni a szemetet. 
(Hű de szemét vagyok, mert amúgy UM tök kedves, meg jó, meg minden, csak egy még nem 2 éves gyerekkel és egy majdnem elalvó férjjel 2 órát várni nem volt egy leányálom.)
Mostani Kismamában is írtak róla...
