Sziasztok!
Nagyon köszönöm a kedves fogadtatás, aranyosak vagytok.
A dokim Vida, de végül nem nála szültem, hanem Tóth doktornál. Elég érdekesen alakultak várandóságom utolsó hetei. Csak röviden (amennyire lehet

), mert nem akarlak ezzel untatni titeket. Június 12-re voltam kiírva. Vida doktor a terhességem 34. hetében közölte, hogy ő június 17-én elutazik 1 hétre Barcelonába. Gondolhatjátok, mennyire örültem a hírnek. Minderre csak annyit mondott viccesen, hogy idejében meg kell szülni. Köszi, mintha ez így menne. Na, mindegy. Június 6-án hajnalban erős görcseim voltak, hajnalni 1/2 5-ig bírtam, és nem is akartam szegény Ágit, a szülésznőmet felzargatni előbb. Bementünk a kórházba, de kiderült, hogy ezek "csak" vesegörcsök. Nem tudom, hogy valakinek volt-e már, hát borzasztó. Még a szülési fájdalomnál is rosszabb. Bent tartottak, ugyanis az urológus is közölte, hogy meg kell szülni, akkor elmúlnak a fájások. Csakhogy akkor még tök zárt volt a méhszáj. Pár nap múlva az antibiotikum hatására csökkentek a fájdalmak. Viszont elkezdett mindenem iszonyatosan viszketni. Kiderült, hogy a májfunkcióm nem jó, rossz volt a vérképem. Akkor már emiatt nem akartak hazaengedni, mert folyamatosan ellenőrizték, hogy mennyire romlanak ezek az értékek. Közben a terminus is eljött, de Anna baba még nem akart kijönni. Már mindenki ismert a kórházban, és azon drukkolt, hogy na mikor lesz már valami. Közben egy-egy napra haza tudtam menni. Lelkileg nagyon megviselt, hogy aki utánam jött be a kórházba, már az is rég otthon babázott. Ja, és akkor még hab volt a tortán, hogy egyik nap, mikor megkérdezem Vidát, hogy akkor kinek passzol át, közölte, hogy senkinek, majd aki ügyeletben lesz, ugyis a szülésznő a lényeg (mondjuk ez igaz). Aztán végül Tóth doktorra bízott, ennek örültem, mert nagyon rendes volt. A szülés után minden nap benézett. Annyi pozitívum volt abban, hogy előbb kerültem be a kórházba (ja, mert azt nem is mondtam hogy a gyerekágyasokhoz kerültem), hogy mire Panni megszületett elméletben már nagyon jó voltam. Megfigyeltem, ki mit csinál. Pesztráltam a babákat, na és persze ott találkoztam Edinával.
Végül június 22-én hajnalban megindultak a fájások, kicsattogtam ctg-re, de akkor még nem mutatta a fájásokat, de már egy ujjnyira nyitva voltam. Visszamentem a szobámba és próbáltam még egy kicsit pihenni. 1/2 7-kor már 3-4 percenként jöttek, újra vissza a ctg-re és akkor elfolyt a magzatvíz. Izgi volt, hogy na végre lesz valami. Közben Ági is jött már dolgozni. Ő is megjegyezte, hogy már azt hitte megvárom Vidát. 14.25-re lett meg Panni, szóval elég hosszú volt, a kemény rész 4-4,5 óra. Hát, nem mondom, hogy egyszerű volt, de teljesen természetesre sikerült, gátvédelemben, szülőszéken. Ági nagyon sokat segített és persze a férjem is.
Én csak ajánlani tudom Ágit. Mindenesetre a bent töltött idő alatt világossá vált, hogy nagyon fontos, hogy az embernek legyen fogadott szülésznője.
Bocsánat, ha hosszúra sikeredett.
Most pedig a tej apadását visszaállítokhoz fordulnék. Ugyanis eddig semmi gond volt. Panni nagyon jó evő és a tejem is elég volt neki, de tegnap óta megcsappani látszik. Még egyenlőre nem esék kétségbe, mert tudom, az csak ront a helyzeten, de nem szeretném, ha elfogyna, úgyhogy várom a jobbnál jobb tanácsokat, mit tegyek, hogy újra sok legyen. Én is iszom a kecskerutafű teát. Ti milyen arányban készítitek el és mennyit isztok egy nap? Most újra elkezdtem szedni az urticat. Szóval nem adom fel.
Két napja kimaradt az esti, utolsó etetés, mert Panni 9- 1/2 10 fele elaludt és másnap 1/2 6-ig, illetve 1/4 5-ig aludt. Lehet, hogy ez is bekavart?
Köszi a segítséget és bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett.
Orsi