Üdv közöttünk, gratulálok a babádhoz!
Sajnos én Szőnyit nem ismerem, de vannak köztünk, akiknek ő az orvosa, biztos fognak válaszolni.
Én csak annyit tudok róla, hogy jövő héten ő fogja tartani a szülésfelkészítő előadást.
Tünde
2003.10.29 13:26
2003.10.29 15:29
2003.10.29 16:07
A néni mogorvaságát én először kicsit megjátszottnak képzeltem,de nem! Tényleg nagyon-nagyon-nagyon dühös volt.
!Tündit direkt fel kell kérni,és érdemes is ,akár császár esetén is, utána is segít a fejés szakszerű elsajátításában,stb. 2003.10.29 16:10
2003.10.29 16:20
) augusztus végén, szóval engem is kérdezz nyugodtan. Amikor babócám engedi, akkor bekukkantok, és válaszolok én is. Én felkértem Tündit, de azt nem tudom, hogy automatice jön-e, én mindenesetre mindenképpen őt szerettem volna, ezért külön szóltam is neki, és hidd el, megérte! Nagyon jó szülésznő, végig foglalkozik veled, és nagyon sokat segít, sőt, szülés után még a fejésnél is segít, lefeji mindkét melledet, ami jó a tejcitermelésnek. Nekem annyi tejem lett a negyedik napra, hogy simán tudtam volna ikreket is szoptatni.
Nem tudom, hogy más szülésznő ezt csinálja-e. Szőnyi meg tényleg kiváló orvos, és minden kérdésedre kimerítően válaszol, szóval én teljesen meg voltam vele is elégedve. 2003.10.29 17:27
2003.10.29 19:41
2003.10.29 20:12
2003.10.30 11:12
2003.10.30 11:33
2003.10.30 17:09
De örülök!
Jó lenne többet olvasgatni Titeket, igyekszem sűrűbben jönni majd, de egyelőre nem túl egyszerű!
! 2003.10.30 19:22
2003.10.31 11:04
Elhiszem, hogy nagyon boldog vagy! 2003.10.31 15:57
Bocsánat, hosszú leszek!
, ugyanis nem mutatott abszolúte semmit. Marika azt mondta, menjek majd vissza aludni, ebből lehet, hogy másnap estig sem lesz semmi, és addig nem cszászároznak, míg nem indul be a szülés (mondtam persze neki, hogy biztos császár lesz, illetve a felvételkor is regisztrálták ezt). Kicsit csalódott voltam, és picit mérges is Marikára, mert én annyira éreztem, hogy ez már az!! Elkeserített, hogy csak a gépnek hisz.
A CTG végén azért megviszgált, azt mondta, egy picit nyitva van a méhszáj, maradjak. Innentől kezdve egy-két perc alatt intenzíven erősödtek a fájások, lement a vérnyomásom is, majdnem elájultam. Mellettem vajúdott egy másik kismama, de már a kitolási szakaszhoz közel, hát pszichésen angyon rosszul hatott rám, ahogy hallgattam... Ráadásul úgy éreztem, egyedül fetrengek, és a kutya se törődik velem. Ez persze nem így volt, de akkor mégis borzasztóan egyedül éreztem magam. Marika vizsgálata után néhány fájásra egyszercsak elment a magzatvíz. (Kb. háromnegyed 3 - 3 óra között). Na, innentől 2 perces, elég durva fájásaim lettek, nekem legalábbis fájt rendesen, úgyhogy innentől kezdve a hangomat is hallattam.
Nem akartam én kiabálni, de hát muszáj volt.
Persze, én biztos császárra készültem, úgyhogy lélekben nem voltam erre fölkészülve, na meg légzéstechnikáról sem tudtam semmit (legközelebb végigülök egy tanfolyamot
). A magzatburok megrepedése után kb. negyed órával - 20 perccel megvizsgált egy orvos (ja, közben Marika riasztotta Kósát), akkor már 3 és fél ujjnyira kitágultam. Kósa kb. fél 4 körül érkezett meg. Vittek is a műtőbe, előkészítettek, bemosakodtak, spinális érzéstelenítésre nem volt idő, így hát gyorsan elaltattak. Az utolsó gondolatom az utolsó fájás közben az volt, hogy mindjárt vége, és ha fölébredek, meglesz az én kicsi fiam! Az ébredés nem volt jó, mérges voltam, hogy miért keltenek föl ilyen hamar, amikor még biztos nincs vége, mit kell velem szórakozni.
Nagyon fáztam és fájt a hasam és kómás voltam. Az őrzőkben nem volt hely, úgyhogy a saját kórtermembe (első emelet) vittek vissza. Itt mondta a párom és Anyu (akiket két féjés közben a magzatvízután risztottam, és akik épp a műtét kezdetére értek be), hogy 3 óra 54 perckor megszületett Dani, és az én szülés előtti 50 kilómhoz nem lett kicsi a 3120 grammjával, 55 centijével. Nagyon jó volt egyébként, hogy a saját szobámba kerültem vissza, mert a szobatársaim rengeteget segítettek, hiszen nekik kutya bajuk nem volt (ellentétben az őrzőben a többi műtöttel), betakartak, itattak, mindent megtettek, és persze a nővérek is bejöttek gyakran. Nem aludtam vissza a műtét után, és lassan kitisztult a fejem is.
6-kor, a reggeli szoptatáskor hozták Danit.
Nagyon csúcsos volt a feje, úgyhogy rendesen készült már a születésre.
Végül jó volt, hogy altattak, mert mozoghattam, egyik oldalamról a másikra fordulhattam, és délután már fölkelhettem. Egy csecsemős mellre tette a babát, aki rögtön ráharapott a dologra, ebben az volt a jó, hogy rögtön megéreztem, mit is kell éreznem, amikor dolgozik.
Szinte egész nap aludt, de azt mondták, ez az első nap természetes.
Így hamar meg is jött a tej, igaz, Dani is aktív volt (sok kisbaba nagyon aluszékony).
Összességben nekem nagyon pozitív élmény marad ez a néhény bent töltött nap. A sebemről még annyit, hogy 5-6 nap után már nem is éreztem, semmilyen mozdulatnál nem fájt, mintha nem is műtöttek volna. (Ami azért nagyon furcsa nekem, mert a két és fél évvel ezelőtti műtétemnél, amikor ugyanitt vágtak - és ugyanaz az orvos -, hetekig görnyedten jártam.
Kósa a műtétél megkukkantotta a petefészkeimet, és úgy tűnt, a terhesség tényleg nagyon jót tett nekik, talán elmúlt a betegségem, a doki azt mondta, minden esély megvan rá, hogy a következő baba spontán sikerüljön!
(Merthogy ez lombik volt.) Legkorábban egy év múlva lehet kísérletezni a műtét után.
2003.11.03 16:25
Dani tegnap már fél éves volt!
Honnan tudod megkülönböztetni őket? A helyzetükből? 2003.11.03 18:43
2003.11.04 08:21
? 2003.11.04 09:12
2003.11.04 09:54
2003.11.04 10:54
Hidd el, minden rendben lesz!!!
Drukkolok ám!
2003.11.04 11:44
2003.11.04 11:45
2003.11.04 12:01
2003.11.04 13:19
)), tegnap voltam dokinál (Dr. Fodor Mónika) A nőgyógyászom ajánlotta (nála nem lehet szülni) Kedvesnek, szimpatikusnak tűnt így elsőre. Csak kicsit fiatal.... Tud valaki róla infókat?
)) 2003.11.04 14:22


2003.11.04 14:31

