köszi, majd utánanézek
én roppant rosszul menedzselem magam, fordítást ha nehezen megfogok, akkor tuti elcsúszok vele időben stb meg ugye angolosból dunát lehet rekeszteni - szeretném majd megcsinálni az eltén a tolmács-fordítóképző izét, de mindenhova kell diploma, szóval még az odébb van illetve ott is gondolom az van hogy kisebb nyelvvel könnyebb bejutni,. mint az angollal
addig mennek az időszakos melók meg a magántanítás ha éppen van
ja és hát az érdekképviseletről ne is beszéljünk;) - márc végén kifizettek 3 tavaly szeptemberi szerződésemből kettőt.... de ezzel is úgy vagyok, hogy legalább van meg csinálhatom és nemcsak a pénz miatt, hanem mert így nem hülyülök el teljesen
apjuk nehéz ügy, sztem így össze fogom tudni szedni magam, legalábbis remélem
most az van, hogy ő szeretné ezt rendesen, én meg úgy érzem, nagyon későn van, a sérelmek miatt , illetve olyan problémái vannak neki is, amiken változtatni, dolgozni kell (nekem is a sajátjaimon) mert különben rossz az egész
persze lehetne egymást segíteni az előrelépésben stb de itt már annyi minden történt, én is megléptem egy csomó mindent meg ő is és tegnap jött elő megint az,hogy a terhesség, szülés, meg majdnem az egész első éve Ábelnek nekem olyan nagy sérelemként él, hogy ezzel így nem tudok mit kezdeni (csinált egy összeállítást a gyerek képeivel húsvétra ajándékba a nagynénémnek, nem hittem volna, hogy nem bírom megnézni)
valahogy minden későn történt meg meg eleve nagyon sok terhet vittünk ebbe a kapcsolatba - ő a saját családjával, anyjával, gyerekeivel, feleségével való problémáit én meg a szüleimmel kapcsolatos dolgokat - aztán meg nem alakult belőle semmi; a 25év korkülönbség ellenlre semmivel sem volt felnőttebb, mint én
így külön tudjuk egymást tisztelni, normálisan lenni - remélem; ő is jár pszichológushoz (aki by the way nyíltan ellenem van) és valami gondolatok, csírák megindultak benne, de ez lassú folyamat
szóval minden még nagyon messze van meg persze ez nekem is tökre fáj (elengedni,meg azért sok tekintetben mi nagyon jó párost alkottunk), de remélem, hogy jobb lesz így meg én is dolgozom tovább magamon, hogy ne hagyjam magam elnyomni stb
kicsit bezavar a képbe az, hogy beleszerettem vki mésba, akivel valszeg szintén roppant problémás lehetne a kapcsolatunk, szóval az maximum easy(?) way out de nem tudom, hogy megoldás-e
meg aztán végre 3 év után össze kell szednem magam meg nem önsajnálni, lediplomázni és egy vidám, nyugodt életet kialakítani
arra kíváncsi vagyok, visszamegy-e az elvált feleségéhez, de ha valóban változott már valamennyit, akkor talán nem és kialakulhat vmi baráti, normális viszony, hogy szülők legyünk
