Móni, Lindi mesélte, hogy neki odafelé a H-ba a kocsiban meg a liftben ment el a magzatvize... tényleg, most már hamarosan hazaengedik őket!
munkát igazából teljesen nem bírnám abbahagyni, az egy rovatomat megtartom (örökre

), de szülésig minden egyéb mást sztem átadok a kollégáknak.
Azt mondjuk még nem tudom, hogy a szombati lapzártát is csinálom-e tovább, mert végülis annyira nem gáz, ha Istókra van segítség.
Csak a kedves segítő rokonok is néha kibaltáznak velem, mert olyan jó lenne, ha már délelőtt jönne valaki, mert akkor nem kéne idegbajt kapnom ha nem fejezem be időre a munkám, de apám is megígérte, hogy siet, erre 12-kor még idióta funpicseket küldözgetett az emilemre

és csak fél 3-kor jelent meg
vagy pl. múltkor anyám jött, 10 körül, aztán 1-kor letette Istit aludni, és elment... és persze a kiskrambó akkor ébredt, mikor legnagyobb rohanásban voltam mindennel, és itt rágta a lábamat amíg be nem fejeztem a munkát, miközben bentről 10 percenként rámtelefonáltak, hogy áll a termelés
Persze inkább örüljek, hogy legalább ennyit segítenek
Bár az utóbbi hetekben már viszonylag csekély környezeti károk árán tudtam Istók mellett picit dolgozni, azért ez nem az igazi (ma is volt egy törött pohár, kipakolt mélyhűtő és konyhaszekrények, pár szétcincált videokazetta, kifűzött cipő, apró darabokra tépett újság, és szinte mindenhol ragad a padló egy szétlocsolt flakon babaolajtól és egy meggyes ivólétől) szóval ezt még meggondolom, hogy vállalom-e.
Ja és szerencsés vagyok, mert elsősorban nem a pénzért csinálom (persze az se baj, hogy fizetnek érte), hanem mert nagyon szeretem, és el se tudnám képzelni már az életem a firkászat nélkül
