Farkasok,
Mostanra már biztos nagyon üresnek hangzik a sajnálom, meg a következő biztos sikerülni fog, tudom, milyen érzés, csináltam már párszor. Az jutott eszembe, hogy az eddigi lombikok alatt én is úgy éreztem, mindent megtettem, amit csak meg lehetett tenni és talán ezért még nagyobb volt a padlózás utána. Ha úgy álltam volna hozzá, hogy lesz, aminek lennie kell és nem spilázom túl mindenféle húsevéssel, napi 4 liter vízzel, fekvéssel, agyalással, biztos vagyok benne, hogy lelkileg kevésbé tört volna meg a sikertelenség. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hülyeség így odafigyelni, csak azt, hogy nálam nem ezen múlt. Jó lenne, ha tudnánk, kinél min múlik. Én is csak sejtem, hogy két dolog játszhat közre, az egyik, amin még most is dolgozunk a guru nénivel, hogy el tudjam hinni, hogy lehet kisbabám, ez valószínű nagyon fontos része a dolognak, hiába teszünk meg mindent érte, ha legbelül kétségbe vonjuk, hogy lehet eredmény (igen, én ilyen defektes vagyok

), a másik meg, amit eddig csak gyanítottam, de most bizonyossá vált előttem, hála neked Juditom, hogy leírtad, ez a burok-megvastagodás téma. Nálunk is fix volt az AHA a 3.-nál, de mivel blasztók lettek, mégsem bántották őket, pedig tudtuk, hogy vastag a burok. Szerintem itt volt a bibi, hiába próbálkoztak szegények, nem tudtak kitörni a burokból...
Legközelebb már okosabb leszek én is, és tényleg nem árt kicsit erőszakosnak lenni. Nagyon fogok a fagyibabáknak is szorítani!
Wish, gratula, csak ügyesen!!!
Stella, jó hallani megint felőled! Vigyázz magatokra, ha stressz van, nyomás haza!
Timikém, ne depizz ám, tudod, azt nem szabad, én azt mondom, legjobb az arany középút, szépen nyugisan kivárni azt a gólyát.
Most van Győzike Fókuszban. Nálunk csak ő tud jobban örülni a zebráknak.
Roxal, természetesen rád is sokat gondolok, és folyamatosan mennek a tapasztók, ha ti nem vagytok optimisták, én leszek helyettetek is!
