Vjulcsi: jó ötlet volt bevonni az eddig inaktív sorstársakat. Nem csak azért jó olvasni ezeket a történeteket, mert reményt adnak, hanem azért is, mert így mindenki láthatja, hogy egyáltalán nem olyan nagy gáz, ha az első lombik nem sikerül. Sajnos a technológia még nem tart ott, hogy mindenkinék azonnal biztosítani tudja a babásodást, de ha van kellő kitartás, hosszabb távon az esetek 90 %-ában garantált a siker. Csak egy dolgot nem szabad: feladni.
Ikky: üdv. immár az aktív tagok között!

Elárulnád, hogy a két, visszaültetéssel végződő programnál hány naposan kaptad vissza az embriókat?
Moncsiga: örülök, hogy még a dévais "nyári szünet" előtt belevágtok.

Azt azért ne felejtsd el, hogy még van egy bő hónap a konzultációig, úgy hogy csak óvatosan azzal a felvillanyozódással.

A méregtelenítés jó ötlet, de a program előtti 1-2 hétben már ne a nagytakarítás, inkább a raktárak feltöltése legyen a cél.
Zel: én még emlékszem rád, bár akkoriban még én is csak olvasgattam a fórumot. Attól a bizonyos hosszú protokolltól egyébként nem kell annyira félni. Bár egyesek szerint a Decapeptyl helyett jobb a Suprefact, összességében nem olyan veszélyes a dolog, hiszen van olyan intézet az országban, ahol a programok többségét ezzel a protokollal végzik. Az, hogy akkor két másik esetben nem vezetett sikerre, a 30% körüli sikerráták ismeretében egyáltalán nem rossz arány. Az viszont tény, hogy utána 3-4 hónapig semmiféle hormonkezelés nem ajánlott, tehát utána még önköltségi alapon sem lehet ennyi időn belül belekezdeni egy új programba.
Renna77: az nagyon jó, ha a genetikai vizsgálatok eredménye is negatív. Mi is vagy 3 hetet vártunk az eredményekre, de utána már minden felgyorsult. Ha a párodnál a hormonszintekkel sincs baj, ezen kívül a tenyésztés sem járt sikerrel, Kopa hamar meg fogja adni az engedélyt az ICSI-re.
Gmelcsi: az amnió a lombikosoknak sem kötelező, csak erősen ajánlott. (Főleg ICSI-nél.) Mivel minden kockázat és felelősség a Tiétek, az ezzel kapcsolatos döntés is a Ti kezetekben van, függetlenül attól, hogy előzőleg ezzel kapcsolatban aláírtatok-e valamiféle nyilatkozatot. Ha nem mentek bele, nem fog beszaladni az irodába Ágika és Zsuzsi, majd megkötözve elvinni Téged a vizsgálatra.

Minket ezzel kapcsolatban Czeizel véleménye eléggé elbizonytalanított. Ő azt vallja, hogy a közismert, az igazságot szerinte nem igazán tükröző statisztikai adatokkal szemben csak 40 éves kor felett nagyobb a valószínűsége a genetikai problémával születő gyermeknek, mint annak, hogy a vizsgálat miatt elveszíthetünk egy egészséges magzatot. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a veszélytelen eljárásokkal is 97 %-ban kiszűrhető pl. a Down kór, akkor érdemes előtte jól átrágni a témát.
Miciona: a támogatás 70%-ra való csökkentése biztosan az elvégzett eljárások számának csökkentését jelenti? Nem inkább arról lehet szó, hogy programonként a korábbi támogatásnak csak a 70%-át fizetik ki? Ez persze azzal járna, hogy az önköltséges beavatkozások, illetve a vizsgálatok és a konzultációk díja emelkedne, de őszintén szólva ez még mindig nagyságrendekkel kedvezőbb, mintha mondjuk a támogatott eljárások számát a személyenkénti 5-ről levitték volna 3-ra.
Nem csodálom, hogy a párod cirkuszt rendez a fürjtojás miatt. Nálam a maréknyi vitamin desszertként történő elfogyasztása már a napi rutin része, de lehet, hogy a fürjtojást csak beöntéssel vállalnám.
Vicces az egyház hozzáállása a lombikkal kapcsolatban. (Ha jobban belegondolok, majdnem az összes állásfoglalásukról így vélekedem.) Én a legszívesebben elmesélném a papnak, hogy mi a helyzet, aztán amikor elmondja a nagy "bölcsességet", megkérdezném, hogy mit is tud a témáról. Azt is megkérdezném, hogy a meddőség Istennek tetsző dolog-e (ha igen, akkor mutassa meg, hogy a Bibliában ez a rész hol olvasható) és hogy a "család mindenekfelett" című dologgal a szóbajöhető, egyetlen technológia merev és irracionális elutasítása mennyire egyeztethető össze. Jó kis beszélgetés lenne...
Nálunk a helyzet változatlan. A párom "élvezi" a progeszteron jótékony hatását: állandóan éhes. Saját bevallása szerint óránként meg tudna enni egy fél lovat. Szerintem túloz, nincs az egy egész óra.

Ezen kívül - ahogy Rencsi is - bizonyos testhelyzetben érzi a petefészkeit, ami a sárgatest miatt lehet. Tesztelni valószínűleg nem fogunk. Ahogy korábban már írtam, nála akkor is negatív volt, amikor a vérből már rég kimutatható volt a megemelkedett ß-HCG szint. Dévisz szerint a vese nem szűri ki, ezért kb. egy hete csináltunk egy főpróbát. A második Ovitrelle után egy fél nappal (ekkor a ciklusban már 3 teljes ampullát elhasználtunk) végeztünk egy tesztet, ami atom negatív lett, pedig a gyógyszer miatt a pozitív eredmény borítékolható volt. Hát, ennyit a tesztelésről. Majd az UH pénteken egyértelműen megmutatja, hogy sikerrel jártunk, vagy pedig folyt. köv.
