Csak gyorsan ezt az oldalt visszaolvastam, Modrooka
Szimbáéknak nagy drukk meg mindenkinek aki folyamatban van, csak most rájuk koncentráltam
Nem tudok olvasni sem mostanában, semmire nincs időm GYES-en, komolyan
Állandóan úton vagyunk, elkezdtünk a telekre járni, vagy játszótér egész nap, jaj óriás elfoglaltságok, majd meglátjátok
Renna, nyugi, én ugyanígy éreztem mint te, a hormonokkal, mindennel kapcsolatban. Pedig 2 hónap alatt kezdtünk, júniusban derült ki, hogy mi a baj, másnap hívtam Dévait aki aug-ban szabin volt, de szeptember elején kezdtünk is, bő 2 hónap volt tehát. Nem vágom ez a spermaeredmény hosszú várakozás most,, nekünk ilyen nem volt, de ez már nem idő, itt 1-1 hónap nem számít időnek mégha türelmetlen is az ember, hisz pl. csak arra is várni kell 1 hónapot, hogy megjöjjön mondjuk. Szóval nem lesz hosszú meglátod ha megkapjátok az andrológustól a papírt, hogy lombik kell.
Ja, és amikor elolvastam a 30 oldalas tájékoztatót, hogy mik történhetnek egy lombik alatt, sírva fakadtam, hogy biztos ki kell venni a petefészkeim majd meg lehet a méhem is mert túlstimu lesz meg nagyon sajnáltam magam
Meg is írtam egy fórumra amit nagy ijedtemben találtam a kételyeimet, néha vissza is olvasom a kezdeti hsz-eimet és csak nézek milyen "okosságokat" írtam meg milyen félelmeim voltak és tök cikinek éreztem őket
Meg bőgtem állandóan, hogy biztos én vagyok az a pár százalék akinek sehogy nem lehet gyereke és annyi, de annyi minden bajom volt, hogy milyen szerecsétlen vagyok, hogy ilyesmivel kell "foglalkoznom" mint a lombik. A Dévait is sírva hívtam, hogy képzelje el mi történt, kiderült, hogy csak lombikkal lehet gyerekünk és segítsen (jaj olyan ciki így visszagondolva), ő meg majdnem nevetett és mondta, hogy elhiszem neki, hogy nem én vagyok az egyetlen és majd meglátom mennyien vannak. Mondjuk én már ettől megnyugodtam az első telefon után. Én tényleg nagyon kivoltam és mintha tényleg azt hittem volna, hogy ez olyan ritka dolog. Szóval azt akartam csak írni (csak én nem tudok röviden
), hogy annyira értem miről beszélsz, én pont ugyanígy voltam vele. Majd utólag meglátod, hogy nem is egy "nagy dolog" ez az egész lombik, ott van a dokid akinek foglalkoznia kell a kérdéssel, Te meg csináld amit mondanak. Úgyhogy tényleg csak az számít, hogy "szeresd" a dokidat és kész. Ja, ha ez megnyugtat még, ezt is szégyellem utólag, de nálam volt, mior elszakadt a cérna Dévainál, egyszer mikor azt hittem vetélek (sokat véreztem az elején) és sírva mentem hozzá és míg készült az UH-hoz mondta, hogy ne bőgjek, majd csinálunk másikat ha nincs meg, mondjuk gondolom ő tudta egy vetélés nem olyan, hogy besétálok hozzá minden görcs nélkül) másodszor már terhes voltam és mikor kórházban feküdtem elkgondolkodtam, hogy máshoz járok terhesgondozásra, mert rohadtul nem volt ideje velem foglalkozni a kórházi 3 hét alatt, úgy kellett magamnak dokit vadászni ott, mind1 ez más téma, de milyen jó, hogy nem tettem és azóta is kitartóan "imádom" Dévait, alig várom a rákszűrést
Ja, én ismerek több Dévaist is aki olvassa a fórumot, de nem ír és sikerült.
