Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » "DÉVAI INTÉZET, DÉVAI DOKI"

Szimba:
Az asztrológia a vizöntő jegy alá tartozik.
Amúgy pont a vizöntő ura az Uránusz az , ami most rosszul áll.
Igazából azért is nehéz látni a gyerek születést, mert ugye nem mindenkinek pozítiv fényszöggel mutatkozik.Pont amiről írtál egy 18 éves lány egy éjszakás kalandból származó terhessége szó szerint terhes.
Igazából Ti ne is foglalkozzatok ezzel, elég, ha csak egymást szeretitek!

Lenne egy kérdésem:
azért lett leállítva a stimum, mert csak egy tüszőm lett és kevés volt így az esély a sikerre.Én a kevés tüszőimmel is éreztem mikor van peteérésem.Most ugye 3 napig szurtam a hormonokat mielőtt leálltunk.Ma hajnalban kezdtem érezni a szurkálódásokat és nem gyengén.Sőt! Még soha ilyen fájó nem volt. Nem lehet, hogy közben mégsem egy tüsző volt és most beindult több petike is?
Mindenesetre rádolgoztunk
Hátha.........

Szimba, nem is tudok mit írni teljes mértékben egyetértek.
A tudatos életvitel, az állandó stressz, hogy már fiatalon meg legyen a biztos háttér, ez lehet a fő oka a sikertelenségnek.
Mi is annyit dolgozunk mint az állatok, nagyon vigyázunk magunkra, sportolunk egészségesen étkezünk, és mégis van bibi.
Annak aki télen papucsba rohangál egy szál trikóba (tudjátok mire gondolok ) annak jön öt is egymás után.

Egyébként a Jónás módszert tanulmányoztam egy kicsit, mármint a mi holdnaptárunkat és hónapokig aszerint voltunk együtt és nem használt. A könyv is kiemeli, hogy csak teljesen egészséges pároknál lehet alapul venni. Akiknél már egy kis probléma is van, ott már nem. Nekünk be is jött.

Miciona, hanyadik ciklusnapon vagy? Bármi lehet, ezektől a hormonoktól, lehet hogy az egyik petike meglódult. Jól tetted, hogy rádolgoztatok.
A barátnőnek endometriózisa van, megműtött, majd elkezdtek próbálkozni. 26 napos a ciklusa a 21. napon egy kemény nátha után, szurkált neki, csinált egy lh tesztet, ami full pozitív lett. Aznap együtt voltak az urával, és most két hónapos a gyerek. Szerintem a pé bármikor elcsúszhat.

Melcsi: full középidőben vagyok. 15. nap. Kb., most lett volna a punctio.

Amúgy én Csernobilt is hibáztatom.Akkor kezdtem serdülni, és ugye az ivarszerveket roncsolja leginkább a sugárzás.
Persze , azt nem magyarázza, hogy a trikóban futkosoknak miért nem árt. Talán tényleg nem stresszelnek annyit és nem költenek tartósított kajákra.

Nekünk eddig két lombikunk nem sikerült. Mind a kettőnél főleg a stresszt teszem felelőssé, hogy nem sikerült.

Az elsőnél pontosan éreztem, hogy azután szakadt meg a dolog, miután az ET után két héttel visszamentem melóba, és az első nap a végsőkig szekált a volt főnökasszonyom:-/ Pedig tudta, mi történik velem.

A másodiknál leszívás előtti nap még este nyolckor dolgoztam....nem kellett volna... de tanultam belőlle:-)

No mindegy....

Miciona, én oroszlán vagyok..

Szimba!
Csak az injekcióhoz szeretnék hozzászólni. Nekem az utolsónál egy nővérke adta be, aki házhoz jött, mindig percre pontosan. Már az elsőnél éreztem, hogy az addigi, ügyeleten beadott, injekciókhoz képest nem oda szúrt, hanem tényleg megkereste az izmot. (Nem volt könnyű). Használt is. Én most sem bíznám másra, még a férjemre sem.
A stressz tényleg nagyon sokat ront a helyzeten, más népcsoportot pedig ne keverjünk bele, mert most is csak az elkeseredettség beszél belőlünk, ne felejtsük el. Emlékszem, milyen érzés volt, amikor a férjem megfordult minden babakocsi után. Úgy éreztem, ez mindig egy-egy szemrehányás. /Nekünk egy pszichiáter segített szembenézni a dolgokkal /2 alkalom/. Ő utána volt egy sikertelen majd egy sikeres stimu, de mind a kettőt egész másképp éltem át, mint az előzőket. Nem voltam görcsös, csak reményteljes./

Miciona!
Drukk Neked a spontán babához!

Sziasztok!
Modrooka:a progi szurival kapcsolatban Dévai esküszik rá,hogy ez a leg jobb és én az utolsó két lombiknál kaptam is napi 2 ampulát és még is negatív lett a tesztem minden alkalommal,szóval lehet,hogy nagyon jó ez a szuri,de mint látod nem ezen múlik.
Én biztosra veszem,hogy a lelki megnyugvás lenne a legfontosabb.


Szimba:köszi a hozzászólásod,látom nagyon profi vagy a témában,persze jobb lenne ha senki nem tudna az egészről semmit,mert akkor az azt jelentené,hogy nem járunk ilyen helyre.
Amúgy tényleg felírja a gynevac injekciót a háziorvos és be is adja.

Az újjaknak kitartást és sok erőt kívánok,hogy végig tudjátok csinálni és mindenki babával a kezében térjen haza.

Sziasztok!

Üdv az újaknak!

Kovácsne.kati én használtam a Gynevacot kétszer is.Egyszer még az inszemek elején de akkor csak magamnak adattam be(vagyis a férjem adta be),másodszor meg a negyedik lombik előtt de akkor mind a kettönknek a férjem is kapott.Most azt mondom hogy használt mert ugye sikerült a negyedik és itt van nekünk a Robcsi a mi kis csodánk !
De lányok most igy utolag azt mondom hogy ha ugy érzitek hogy nagyon feszültek stresszesek vagytok a lombikok alatt,és főleg ha már a sokadiknál tartatok ne habozzatok külső segitséget kérni előtte,mert kell hogy teljesen pozitivak legyetek,higgyetek és a sikertelenség gondolata még föl se merüljön bennetek.Előtte az összes irányitottnál,inszemeknél és lombikoknál ugy futottam neki hogy most sikerül de mi lesz ha mégse és már titokban ott motoszkált a gondolataimban hogy mi lesz hogy lesz a következőnél.És a Robinál sikerült mind ezt kizárni és csak arra gondolni,koncentrálni hogy sikerül és fel se merült a sikertelenség gondolata.Nekem be vált.Ez csak egy jo tanács !

Moodrok a progi szurit a párom adta be nekem és állitom hogy egy növérke se csinálta volna jobban.Igaz előtte megmutatta egy ismerős nővér hogy hova és hogyan adja.

Sziasztok!

Melcsi: Sajnos délután kettőig teljesen egyedül vagyok, aztán jön át anyukám segíteni. Hát elég fárasztó. Este fürdés után mint akit kifacsartak úgy zuhanok be a fotelba. Kicsit most stresszes is vagyok, úgyhogy néha eltörik a mécses, főleg mikor nem úgy esznek a babák, ahogy én szeretném. De hát majd kimászom ebből is.

Miciona: Tényleg a Ritával. Nem akarom a nevét leírni, de ő az aki nagyon sokáig feküdt benn ugye?? Kis alacsony, és nagyon nagy hasa volt??
Hát én nem nagyon emlékszem, kik jártak be hozzá! Sajnos a memóriám nem túl jó!


Na mennem kell, mert a Niki ma egész nap örjöng.

Puszi

Miciona: ha az UH-n nem látott több, megfelelő méretű tüszőt, akkor nincs is több, a szurik leállításával meg csak az az egy fog tovább növögetni. (Ha valakinek több tüszője is beindul, de hiperstimu miatt le kell állítani a szurizást, össze is eshetnek a tüszők, de nálatok nyilvánvalóan nem történhetett ilyen.) Újabbak tehát már nem indulhattak be, viszont az az egy a szokásosnál nagyobbra nőhetett a kezdeti "hormonlökés" miatt, így teljesen normális a fájdalom. Ha több tüsző is lenne, akkor sokkal jobban éreznéd és még egy félidős vérzés is beleférne. A "rádolgozás" egy nagyon jó ötlet volt, Dévai is mondja néha, hogy "sosem lehet tudni". Ha csak 1% esély lenne, akkor sem lehetne kizárni, hogy pont most sikerüljön, de nálatok ennél alapból jobb a helyzet. A csillagokra visszatérve minket nem is igazán az én oldalam érdekel, mert ICSI-nél majdnem mindegy, hogy párszázezer, vagy többmillió katonából válogatnak, ezért felőlem akár fejen is állhat az Uránusz. Amúgy érdekességként megemlítem, hogy legutóbb rajtunk kívül mindenki a hagyományos IVF-re számított, mégis mindenkinél ICSI-re volt szükség, tehát a nyári melegben "kiképzett" katonák elég zsenge teljesítményt nyújtottak. Talán éppen ez a mostani, hűvös idő segít majd a februárban akciózóknak...

Gmelcsi: lehet, hogy a sikertelenség pont annak tudható be, hogy manapság a nők a legtermékenyebb időszakban iskolapadban és munkahelyen kell, hogy punnyadjanak. Azt alapvetően elfogadjuk, hogy mostanság a nemi érettség kezdete egyre korábbra tolódik, talán ezzel párhuzamosan azon is el kéne gondolkodni, hogy ez az időszak ennyivel korábban be is fejeződhet. Ez kb. egybe is vágna azzal, amit Dévai a korai klimax-szal kapcsolatban mondott.

Albi2000: már két alkalommal használtuk az injekciót és az első alkalommal összejött egy méhenkívüli, tehát nem gondolom, hogy olyan rosszul csinálnám. Persze előtte jó pár videót megnéztem arról, hogy hogyan (és hová!) is kell beadni a szurit, mert eszem ágában sincs kockáztatni a párom egészségét. Pont ezért nem hurcibálom el ügyeletre. Amit eddig ott tapasztaltam, az elég volt. Pont azért bízom magamban, mert tudom és látom, hogy mikor csinálják rosszul. Az előző sztoriból kifelejtettem egy esetet: ügyeleten adták be a Menopurt. Ketten, testületileg törték a fejüket, hogy hová is kell beadni. Az egyik hölgyemény hangosan felolvasta a tájékoztatóból, hogy "szubkután alkalmazásra", majd belevágta az izomba. Talán segíthetett volna a dolgon, ha valamelyikük tudja, hogy a szubkután annyit jelent: bőr alá kell beadni. Röhej! (Amúgy mehet a Menopur izomba is, csak felesleges, ráadásul nem veszélytelen.)
Egyébként teljesen igazad van abban, hogy az izmot nem mindig könnyű megtalálni. Egy amerikai tanulmány szerint ott az esetek kb. 2/3 részében nem is érik el az izmot, mert mélyebben van, mint gondolták, ezért egyre hosszabb tűkkel próbálkoznak, vagy pedig más izommal, ami veszélyesebb is, ráadásul kevésbé hatékony. Szerencsés esetben - a sportolói múlt ilyenkor hasznos - az izom befeszítésével könnyen láthatóvá lehet tenni a szúrás ideális helyét. Az is fontos, hogy szúrásnál érezzük, amikor az izomba hatol a tű, nem is beszélve arról a jellegzetes hangról, amit akkor lehet hallani, amikor a tű átmegy az izmot borító hártyán. Ez inkább ijesztő, mint érdekes, de ha pontosan akarunk szúrni, akkor ezekre is figyelni kell. Amúgy a párom akár saját magát is leszúrná, csak akkor leginkább a combba tudná beadni, ami sokkal rosszabb, mert szeretne a 3 hét közben néha járkálni is.

Az egyes népcsoportokra vonatkozó fejtegetés - hidd el - nem az elkeseredettségből fakad. Mi, férfiak képtelenek vagyunk elfogadni azt, ha valamiben nincs logika. (Azt hiszem, érik a következő eltiltás... ) Ha a saját problémánkat meg akarjuk érteni, ahhoz tanulmányozni kell a másik oldalt is és itt nem csak egy népcsoportról van szó. Itt a segélycsomagból kikapirgált, néhány maréknyi kukoricán sínylődő afrikai éhező termékenysége legalább annyira érdekes, mint a hazai, nyomorban élő réteg. Miciona ötlete a sugárzással kapcsolatban valóban érdekes, de ez sem magyaráz meg mindent. A legtöbb tanulmány szerint férfiaknál a rendszeresen, kis mennyiségben fogyasztott szója is jelentősen rontja a spermaképet (klimaxos nőknél viszont előnyös), ez viszont nem magyarázza meg azt, hogy az ázsiaiaknál miért nem okoz ilyen problémát. Itt a genetikai háttér legalább annyira fontos lehet, mint a táplálék, vagy akár az UVB sugárzás mértéke, de az is lehet, hogy a bolti húsban lévő hormonoknak "köszönhetünk" mindent. Úgy gondolom, hogy részemről ez csak egy egészséges kiváncsiság, mert van egy állapot, amire az orvos csak széttárja a kezét és amit meggyőződésem szerint nem lehet valamiféle isteni büntetésként definiálni, én viszont tudni szeretném a bajok lehetséges okait. Több, mint valószínű, hogy ezzel az én problémám már sosem fog megoldódni, az viszont nem árt, ha tudjuk, mitől is kell majd megóvni a leendő kisoroszlánt.

Kovácsné Kati: ezek szerint Ti is kipróbáltátok a Gynevac injekciót? Éreztétek valamiféle előnyét a program során? A párod is kapott?

Kedves Szimba!
Nagyon örülök, hogy írtál. Nagyon profin írod le az injekció izomba adásának menetét, nem bizonytalanságot akartam kelteni Benned. Biztos jól adod be Te is. Én a mi "nővérkénkben" bízom. Tudom, hogy jól adta be, és nekem ez nagy biztonságérzetet nyújtott.
Nagyon sokat segítesz itt a fórumon mindannyiunknak. Mindenki szereti tudni a kérdéseire a válaszokat. Ha nem nagyon bánt Téged, szeretném megkérdezni, miből érezted, hogy ez most nem fog sikerülni.

Sokan leírták ezt előttem, én is már egy párszor, de nem tartom feleslegesnek leírni újból, hogy egészen más úgy belevágni egy kezelésbe, hogy tényleg elhiszem, hogy gyermekem lesz, vagy szorongok, és fizikailag görcsölök, végigidegeskedem az egészet.
Ettől persze még sikerülhet, sőt, csak másként is meg lehet élni.
Mi elterveztük valamikor, hogy az 5 alkalmat végigcsináljuk, de ahogy közeledett a vége, úgy döntöttünk, hogy lesz egy hatodik is, hogy az ötödiknél ne nehezedjen ránk akkora lelki teher. Valamint elgondolkodtunk azon is, komolyan, mi lesz ha az sem sikerül. Milyen lehetőségek vannak még, milyen lemondások etc. Az ötödik előtt voltunk pszichiáternél. A hatodik sikerült, sőt fagyibabák is vannak, azelőtt nem voltak soha.
Azt látom, hogy a racionalitás nem elég. Hinni kell valamiben, valakiben. Van akinek a torna segít. De kell valami plusz.
Vass doktor szerint a sikeres terhességhez 250 faktornak kell optimálisnak lennie. Ezt lekövetni nem lehet. Én például úgy éreztem, valami nagyon rosszat csinálhattam valamikor, ha nem most hát korábban, hogy ver a sors a gyermektelenséggel. Aztán eltűnt ez a kissé irracionális önvád, és beköltözött helyére a remény. (Segítséggel.)
Nem beszélünk róla, de nem tudom mindig elhallgatni, hogy amikor a kicsi fiam rám mosolyog eszembe jut bizony az a végtelen szeretet odafent, amit ilyenkor megérzek egy-egy pillanatra.
Szóval meg kell találni az utat, melyből nincs két egyforma. Meg kell találni a hitet újra, a sok-sok veszteség után.

Gynevac-ról!
Nálunk hármat én, kettőt férjem kapott, az utolsó előtti stimunál. Nem tudom, használt-e. Ami biztos használt, az a pontosan és szakszerűen beadott progeszteron, a lelki nyugalom (pszichiáter, + örökbefogadási procedura elkezdése) és természetesen Vass doki és a TEAM profizmusa.
Azt is meg kell említsem, hogy mind az Indexen, mind itt a fórumon is mindig van egy szeretet hullám, amit érez az aki bajban van, és időben és gyorsan megkapja a segítséget.

Szimba:Még nem próbáltuk ki,de sokan ajánlották az ismerőseim közűl és gondoltam megkérdezem a ti véleményeteket is.
Szóval már annyi mindent kipróbáltunk és semmi nem használt.Ezt nem tudom,hogy használ-e,de
annyiban tartom én jó ötletnek,hogy ha mégis sikerűl a lombik akkor ez véd a fertőzések ellen és mint tudjuk a vetélésnek általában két oka van 1.a genetika 2.a fertőzés.és ez az injekció állítólag erre jó,és nekem már megszakadt egy 23 hetes terhességem.Amúgy még van időm gondolkodni,mert január,február körűl kezdhetek,ha akarok.Majd meglátjuk.

albival tljesen egyetértek, el kell hinni, hogy sikerül és kész. Úgyhogy nyugi, mindenkinek sikerülni fog mégha nehéz is elhinni a sikertelenségek után, de semmi nincs véletln, akko fog mardni a bébi, ha minden klappol ahoz , hogy egészséges kisbaba szülessen. Higyjétek el, hogy Dévai mindenkinek csinál babát.
Egyébként én mikor elkezdtük nem is tudtam elképzelni, hogy ne sikerüljön, nem nézelődtem a neten, engem tényleg nem érdekelt semmi csak csináltam vakon amit Dévai mondott és nem is értettem mikor mondogatták körülöttem, hogy azért ritka, hogy elsőre sikerüljön meg mennyi gebasz lehet, hogy miért nem lehet elhinni, hogy sikerülni fog, ha én elhiszem? Én tök biztos voltam bnne, hogy sikerül, úgy voltam vele ha nem elsőre akkor 2.,3, 10-re (mert ilyen is volt akkor épp az intézetben) és nagyon rosszul esett mikor a transzferre vártam kint és a mellettem ülő nő megkérdezte, hogy első ugye (mert vigyorogtam mint egy vadalma meg beszélgettem a férjemmel) és amikor mondtam, hogy igen, akkor mondta, hogy "ja, akkor azért ilyen lelkes". És utólag visszagondolva meg most, hogy azért azóta is itt ragadtam meg olvasok lombikokról meg drukkolok meg minden, azért látom ám, hogy igaza volt, de akkor rosszul esett. Mikor megvolt a transzfer én elkönyveltem, hogy terhes vagyok, mondtam is utána, arra is azt mondták, hogy azért várjak még ezzel, azt sem értettem miért akarják folyton elhitetni velem, hogy nem sikerült.
Persze igazatok van, ha azt mondjátok, hogy könnyen mondom ezt, hisz eslőre sikerült, valszínűleg nem így beszélnék ha éveket küzdöttünk volna, valószínűleg így is van, de azért csak leírtam
Egy a lényeg: ha nem lenne rá esély, hogy gyerek legyen a kezelés vége, akkor nem is csinálná a Dévai és csak ez számít, engem is csak ez érdekelt és az életemet bíztam volna a Dévaira, annyira nem érdekelt mit csinált, tudtam, hogy az úgy a jó és kész. Sajnos nem mindenki olyan szerencsés mint én, de egy csapásra elfelejtitek majd a sok szenvedést ha meglesz a végeredmény, de ezt úgyis mindenki megtapasztalja majd, mondani könnyű, tudom és tele volt a hócsukám nekem is amikor "osztották az észt", hogy lesz kisbabám mit sírok ezen, hogy csak lombikkal lehet? Azért osztom én is

Szervusztok!

Még nem biztos, hogy tősgyökeres Dévaisok leszünk, de a kezdeti kivizsgálások a Dévainál a köv. eredményre juottak: Női oldalon kisebb a méh az átlagosnál, hosszában 2, széltében1 cm-el. Egyéb kóros eddig nincs. Mérsékelten multicisztás a petefészkem, de erre azt mondta dokink, hogy nem nagy gond. Apánál sajos elég rossza spermakép, a fő baj, hogy kevés mozog,és a morfológia is kifelyezetten rossz. Volt 2007-ben gy vetélésem, ahol nem fejlődött ki embrio. Mondta a doki, hogy emiatt a morfológiai eltérés miatt lehetett az is, és emiatt nem sek teherbe újra. A kérdésem, hogy az andrológián mit fognak csinálni a párommal, illetve volt-e valaki, akinél lehetett javítani ezen a problémán? Ha az állapotunk véltozatlan marad, akkor ugyanis ICSI, de ha nem feltétlen muszály arra nem neveznék be, persze a babáért bármit.

Amit meg mindenkinek bíztatásképp:
Murphy törvénye a gyermekáldásról:
Csak akkor nem lehet gyereked, ha a szüleidnek sem lehetett. De csaki akkor.

Ezzel fekszem, ezzel kelek.

Kovácsné Kati: a legtöbb vetélés a progeszteronhiány miatt történik, ami érthetetlen annak fényében, hogy ezt a hormont a legkönnyebb pótolni. Az első hetekben (itt olvastam már alig pár hetet és közel 3 hónapot is) a petefészekben csücsülő sárgatest termeli, utána a placenta veszi át a feladatot. A vetélést ebben az esetben az okozza, hogy a petefészek és a placenta együttműködésre való hajlama néhány esetben vetekszik a magyar politikusokéval, tehát az egyik már nem, a másik pedig még nem termeli, így az embrió... Nálunk, amikor a második sikerült, az első UH után a Doki azonnal a progeszteron csökkentését javasolta, pedig köztudott, amit az előbb leírtam. Olyanról még sosem hallottam, hogy veszélyesen sokat viszünk be, ahogyan olyanról sem, hogy a sok, kívülről pótolt progi miatt a szervezet nem termel eleget, tehát a szuri/Utro/Duphaston kombinációja nyugodtan mehetne sokáig, mert hátránya nem lenne, csak előnye. Gondoljunk bele, ez is csak egy apróság, de az egész történet sikerét meghatározhatja egy alig néhány nappal korábban befejezett, vagy a szükséges szint alá csökkentett hormonpótlás. Egy biztos, legközelebb figyelni fogunk erre is. Én személy szerint arra szavaznék, hogy az Utro legalább 3 hónapig menjen, még akkor is, ha ez az állandó "program" nem valami kényelmes még rövid távon sem...
Ha a Gynevac a fertőzések ellen valóban olyan jól véd, talán gondolkodóba esünk ezzel kapcsolatban. Igazándiból azért kérdeztem, hogy a párod kapott-e, mert valahol azt olvastam, hogy a spermaképet javítja, de ezt nem igazán tudom elhinni. Talán egy idült prosztatagyulladásnál lehet előnye (bár ott teljesen más kórokozókról beszélünk), de ezen kívül semmi logika nincs a történetben...

Kislibus: itt az fog számítani, hogy mennyire rossz az a spermakép, pontosabban fogalmazva a jó sejtek száma dönti el, hogy végül melyik eljárás mellett dönt az andrológus. Mivel nem írtad, hogy a 2007-es esetben mi volt az előzmény, bátorkodom feltételezni, hogy spontán akció eredménye volt. Ha ez van, akkor az inszem is szóba jöhet, de ha az eredmény azóta sokkal rosszabb és nincs megfelelő mennyiségű, jó mozgású és alakú spermium, marad a lombik. Itt még mindig kétesélyes a dolog, ráadásul mindkét verziónak van előnye. Ha hagyományos IVF van, akkor kisebb a genetikai eredetű problémák esélye, ha viszont valóban a morfológiai probléma áll a 2007-es események hátterében, az ICSI-vel kiküszöbölhető a probléma. A lényeg: a párod ne izguljon. Javaslom, hogy az első alkalommal legyen nála minta, mert a tenyésztéshez szükséges lehet (ezt érdemes előtte lebeszélni a dokival telefonon). Hormonvizsgálat, esetleg genetikai vizsgálat is lehetséges, ezek egyszerű vérvételből megvannak. Ha a Kopához lettetek irányítva, akkor a fizikális vizsgálattól sem kell félni, megdöbbentően kíméletes. (Persze nem ennyire egyszerű a történet, mert pl. ha kórosan magas az ondó PH-ja, akkor gyulladásra kell gyanakodnia, ami egyéb vizsgálatokat is indokolhat.)

Beber77 & Albi2000: ami a végső sikerbe vetett hitet illeti, maximálisan egyetértünk. Nem szabad azon görcsölni, hogy ha az egyikünknek elsőre sikerül, akkor a másiknál a sikertelenség a végső kudarc jele, mert nem az. Az egész történet a legnagyobb részben a stimulálhatóságon múlik, ami az FSH függvénye és amelynél leginkább az életkor a meghatározó. Minden egyéb körülmény nagyságrendekkel kevésbé befolyásolja a sikert. (Kivéve pl. endometriózis, ott teljesen más a helyzet.) Tény, hogy egy beültetett embrióra vonatkoztatva a siker 30 éves kor alatt 30% körül van, 30 és 40 között 20, 40 felett viszont már csak 10. Ha két, beültetett embrióval számolunk, akkor ez annyit jelent, hogy 30 éves kor alatt már az elsőnél is komoly esély van, de a másodikra jó eséllyel már sikerül. 30 (főleg 35) felett már két-három alkalom szükséges, de az elsőnél is van esély, ahogy annak is van sansza, hogy csak az 5. lesz sikeres. A legnagyobb esélye a statisztikai átlagnak van (2-3 alkalom). 40 felett a 4-5 alkalom a reális, tehát ha valakinek a 4. sem sikerül, az egyáltalán nem jelent valamiféle katasztrofálisan rossz eredményt, csak hozza azt, amit a jelenlegi technikával a tudomány is előre borítékolni tud. Persze ettől még sikerülhet másodikra is, de a 8 alkalom is belefér, mert a 4-5 csak statisztikai átlag. Lehetne folytatni a sort 3 embrióval, de felesleges, mert 40 felett erre már eleve kicsi az esély. Beszélhetünk arról is, hogy van, akinek 40 felett 2-ből 2 megtapadt, ahogy olyan is van, hogy 3-ból 4 lesz, mert az egyik tovább osztódik, de olyanról is hallottunk már, ahol a frissen megtermékenyült, még nem osztódott(!), így AHA-ra sem alkalmas embrikékből ikrek lettek. A lényeg az, hogy ezek nagyon ritka, csodaszámba menő történetek és a csodák pont azért csodák, mert iszonyatosan ritkán fordulnak elő, tehát ne tekintsünk reális elvárásként egy olyan dologra, amire az esély minimális. Ha a csoda egy valószínű dolog lenne, nem is hívhatnánk annak. Igaza van Iron dokinak is, itt 150 dolognak kell egyszerre működnie és ha csak egy is rosszul sül el, akkor jó eséllyel lehet ismételni. Ezt kell elfogadni ahelyett, hogy irreális elvárásokkal, meg hamis bűntudat ébresztésével feleslegesen nyírbálnánk az idegrendszerünket. Ha a biológiai, biokémiai háttér okés, fejen is állhatunk, annyira nem lesz befolyásunk a történetre. Évente Mo.-on kb. 2000 lombikgyerek jön össze, de van 40000 abortusz. Ők futnak, lépcsőznek, koplalnak, stb., mégsem jön össze a vetélés. Beber terhessége is jól példázza azt, hogy még a sok, akkor indokolt, utólag viszont feleslegesnek bizonyuló idegeskedés sem befolyásolja a végső sikert, mert a biológia törvényei nagyságrendekkel többet jelentenek, mint a mi kis tudatunk. Nem szabad görcsölni! Ha nem csinálunk valami olyat, ami orvosilag kifejezetten ellenjavalt, nem a mi hibánk, ha nem jön össze. Ne hibáztassuk magunkat ok nélkül és ne legyenek irreális elvárásaink, mert minél magasabbra mászunk, annál nagyobbat eshetünk és a hosszas depi a végeredmény szempontjából sokkal kedvezőtlenebb, mint ha megpróbáljuk mentesíteni magunkat a felesleges görcsöléstől. (Nem tudom, hogy miért van ez, de pszichikai ráhatással sokkal többet tudunk rontani az egészségi állapotunkon, mint javítani. Hittel ideig-óráig ugyan el tudjuk nyomni egy létező probléma tüneteit, negatív érzésekkel viszont megdöbbentően komoly betegségeket lehet összehozni.) Csodák helyett inkább a végső sikerben higgyünk (ettől még megtörténhet velünk is a csoda), meg abban, hogy jó kezekben vagyunk, mert ez legalább biztos. Murphy törvénye teljesen igaz. A lepény hal megy előre, a remény hal meg utoljára.

Albi2000: bocsi, az előbb elfelejtettem válaszolni a kérdésedre. Nem tudnám egyértelműen meghatározni, hogy pontosan miért hittem egyik pillanatról a másikra azt, hogy nem fog sikerülni, mert több tényező is szerepet játszott ebben. Volt egy álmom ezzel kapcsolatban (ezek sajnos nagyon sokszor bejönnek), de az is érdekes volt, hogy Szimbáné nem "panaszkodott" azokra az érzésekre, amelyek a majdnem sikeres programnál megvoltak. (Ezzel nem igazán foglalkoztunk, mert ahány terheség, annyiféle tünet lehetséges.) Konkrétan ezeket tudnám megnevezni, a többi érzés csak tudat alatt erősítette a félelmemet. Az elején kb. 70-80%-ban hittem, hogy sikerül (ez több, mint amit a statisztika mond), a végén még maradt ebből mondjuk 40, de a lényeg az, hogy ekkor már több sanszot adtam annak, hogy nem jön össze és megint igazam lett. Közvetlenül az UH előtt szembesültünk az ugyanabban a turnusban, jobb előjelekkel akciózók sikertelenségéről, így ekkor már tudtuk, hogy csak a csoda marad. Hát... ezt a csodát egy későbbi alkalomra tartogatjuk...

Sziasztok,

Az én párom is álmodott az egyik nap: hogy mentünk Déviszhez megnézni van-e már több tüszőm, és mit ad Isten? Mit lát az UH-n?-hogy spontán teherbe estem!
Szép lenne, ha valósággá válna az álom.
Ma megkaptam az arwen tornás dvd-t. Egy lány küldte egy másik Fórumról, csak, hogy segitsen.Már irtam ezt, de teljesen meg vagyok tőle hatódva még mindig.
Ki is próbáltam. 50 perc. Tényleg nem megerőltető, de most miután leállitottuk a stimut és túl vagyok a pé-en, kicsit furi érzetem van bent.Nem fáj, nem feszül, csak más.Na ez a torna után elmúlt!!!!!
Albi, Beber: egyettértek Veletek!
Persze, ha sorozatos kudarc ér nagyon nehéz pozitivnak lenni.

Miciona!
Igen nagyon nehéz. Nekem nem is sikerült "önerőből".


Szimba!
Köszönöm a választ. Sok erőt kívánok az újrakezdéshez!

Kislibus!
Üdv itt!

Köszönöm a válaszokat, és hogy szivesen fogadtok!

A 2007-es baba spontén volt. A feji és nyaki részben van az eltérés, és ugye itt van az örökítő anyag is. A farok majd minddnél ép. Vagyis eljutnak a ps-ig,meg is termékenyítik, csak abból élő embrio nem lesz.
Most azt nem tudom, hogy andrológiai kezeléssel, nem lehet-e a morfológián annyit javítani, hogy spontán baba lehessen??? Kopához megy.. Most 20% norm morf. 15 % mozog jól.

Sziasztok,

Kislibus, nálunk pont ugyanez a probléma. Nekem mérsékelten policisztás a bal petefészkem. A férjemnek teratozoospermia van. Fejjel van a probléma. Nekünk is azt mondta a Dévai elsőre, hogy tuti ICSI, de mivel a mennyiség nagyon jó ezért a Kopa inszemre javasolt minket első körben. Nem akarlak elkeseríteni, de nincs semmilyen kezelés, ami fej és nyak problémát megoldaná, ez sajnos genetika.
Megkérdezhetem, hogy a mennyiség rendben van?

Gmelcsi!

A mennyiség ok, azzal nincs gond.
Az inszem engem aggaszt, mert az ugye csak feljuttatja a sprmiumokat a méhbe, de olyankor nem válogatják ki, hogy melyik befutó károsodott genetikailag. Igy válogatás nélkül nem látom értelmét...
Nekem is multicisztásak a petefszkeim, és slussz poénként kisebb a méhem is = magasabb vetélési és koraszülési kockázat.

Még egy kérdés: A vércsoport eredményem miatt leszidott a multkor dokink, mert nem volt rajta bélyegző. Most se orvosit kaptam rá, csak intézményit, és nem irta alá senki. Ezt igy már szerintetek elfogadja a doki???

Albi2000: Köszönöm, szerencsére erőből és reményből nálunk van bőven. Mivel Szimbáné pszichomókus, az injekciózáshoz hasonlóan a lelkünk ápolgatásához sem kell elhagynunk a családi fészket...

Kislibus: ahogy Gmelcsi is írta, a morfológiai problémán kezelésekkel nem lehet segíteni. A mérsékelten multicisztás petefészek miatt ne aggódj! Bocsánat, de nem értem, amit a 2007-es esetről írsz. Ha nem fejlődött ki embrió, akkor mi tapadt meg? Netán csak üres petezsák volt? Ha nem titok, ez mennyi idő elteltével derült ki?
A Doki a vércsoport miatt okkal harapós. A múltkor mesélte, hogy az egyik nőnél 3 vércsoport vizsgálat 3(!!!) különböző eredményt hozott. Nem vicc! Hogyan is merne belevágni egy műtétbe, ha ez a fontos adat nem megbízható? Ha rossz vért adnak a betegnek, a laborban bénázó emberkék helyett őt veszik elő, mert nem (megfelelően) kezelte a kérdést. A konkrét eset után megfogalmazódik bennem a 20 Ft-os kérdés, hogy ha valakinél már legalább kétszer tévedtek ezzel kapcsolatban, akkor másnál az egyszeri ellenőrzés vajon mennyire megbízható?

Szimba, nálunk, hogy újra be kellett szerezni a leleteket, mert elmúltak 1 évesek, vércsoportra is kaptam beutalót. Először nem értettem, hogy mi a fenének, mert 1 év alatt nem hiszem, hogy megváltozott volna, de így most már értem...

Sziasztok,

A budapesti kisorrszarvút LiSzimbának nevezték el, és ráadásul lombik a drága ) Ez jó jel!

Hétfőn voltunk a lombikos tájékoztatón ( 2 hete mikor leállitották a stimut akkor kellett volna, de akkor nem volt hozzá hangulatom:(
Szóval ott valaki megkérdezte, hogy nem lehetne-e az aminocentézist kikerülni, ha már a beültetés előtt vizsgálnák az embriot. Nem tudom pontosan a vizsgálat nevét. Az a lényeg, hogy a válasz az volt, hogy ,de 5 év letöltendő börtönért. Igazából csak azoknál lehet elvégezni, akinél nemi kromoszomához kötött genetikai betegség van a családban.Pl. hemofilia. Mert ugye itt a lányok hordozok lehetnek, a fiuk betegednek meg.Igy itt engedélyezett, a fiu utódok kiszűrése.Amúgy meg ugye azért tilos ez a vizsgálat, mert sokan szeretnék igy meghatározni a gyermek nemét. Na ezt csak azért irtam le, mert a Kislibus által leirt probléma talán kiszűrhető lenne.

Szimba: Attól, hogy Szimbáné pszichológus, attól még saját magát nem tudja kezelni. Persze biztos remek szakember, de saját magát nem látja reálisan senki. Nekem pedagógusi diplomám van ,igy a legtöbb barátnőm pedagógus.Nagyon jó szakemberek, de a saját gyerekével nem midegyikük tud okos lenni.

Ez a vércsoport téma tiszta magyar egészségügyre jellemző.

Szimba! Akkor nem láttak embriot egy UH-on se. Csak pzs. volt. Már az első UH-on csak az volt, de akkor az a doki még haza küldött, hogy várjunk. Egy hétre rá még mindig sehol az embrió, közben egyéb tüneteim is lettek, igy mentem korházba, ott még UH-ok, HCG, a harmadik nap mentem küretre inkomplett spontán vetéléssel.

Azt értem én, hogy miért kell vércsoport eredmény, egészségügyben dolgozom, én is láttam már érdekes dolgokat... Csak azt nem tudom, hogy igy, hogy nincs rajta orvosi, csak intézményi bélyegző, elfogadja -e a Dévai??????

Gmelcsi! Nem tudom, de azt olvastam most az andrológia könyvben, hogy szoktak adni vitaminokat (E, C vitamin, szelén), ha gond van a hormonokkal, akkor hormonális kezelés, plussz, ha van fertőzés azt kikezelik. Arról persze nem irnak, hogy ez mennyire eredményes ebben az esetben.

Sziasztok!


Valaki említette,hogy MUNKAÜGGYEL foglalkozik.Légyszi jelentkezzél,mert szeretnék egy kérdést feltenni és örülnék ha vákaszolnál nekem.
Köszike.

Szia Kati!

Várom a kérdést!:-)

Modrooka:Kűldtem privit!
Ja az az egy kérdés kissé hosszúra sikeredett
VÁROM VÁLASZOD

Kati, válaszoltam.

Ha valamit nem értesz, nyugodtan kérdezz - lehet, hogy nyakatekerten fogalmaztam

Nézzétek meg, mit találtam
http://boldogkismama.network.hu/video/p ... bi_centrum

Kislibus: a 645.-646. oldalon tárgyaltuk, hogy melyik vitaminokat/ásványi anyagokat érdemes szedni ebben az esetben, de nagy csodákat ne várj a morfológiát illetően. A katonák száma jelentősen javulhat (amire nálatok nem igazán van szükség), de az alaki eltérést alapvetően a genetikai háttér határozza meg. Itt maximum annyiban segíthettek a vitaminokkal, hogy az állandóan jelen levő, károsító tényezők hatását csökkenthetitek, mint amilyen pl. a sugárzás, szabad gyökök, stb. Egy tanulmány szerint a több napig tartó önmegtartóztatás során felgyülemlő katonákat védeni kell vitaminokkal, de nem tudom, hogy ez a kutatás mennyire megbízható. Szerintük 2 nap után a mennyiség ugyan tovább nő, a minőség viszont romlik, ezért a cikk szerint lombikosoknak nem is ajánlják az amúgy előírt 4-5 napos szünetet. Én azt gondolom, hogy abban a pár napban a károsító hatások az alaki problémákon már nem, a mozgáson viszont akár tényleg ronthatnak, ezért érdemes a párodnak vitaminokat szednie. Ahogy írtad is, a fertőzéseket, vagy a hormonszinttel összefüggő problémákat lehet kezelni, itt viszont az andrológus gyakorlatilag nem tehet semmit.

Miciona: az embrió genetikai vizsgálatáért tudtommal csak akkor jár bünti, ha az a születendő gyermek nemének a meghatározása céljából történik. Valahol azt írták, hogy Mo.-on eddig kevesebb, mint 200 esetben történt ilyen előzetes, genetikai vizsgálat, de ennek során az embriót olyan károsodás érte, hogy a történtek után egy sem fejlődött tovább. Ha ez így van és (legalábbis nálunk) ennyire gyerekcipőben jár ez a dolog, akkor nem is érdemes foglalkozni vele. Az amnionak ez sajnos még nem jelent konkurenciát. Egyébként elgondolkodtató volt Czeizel egyik irománya, amiben kegyetlenül fikázta az amniot. Azt mondja, hogy a közhiedelemmel ellentétben 40 éves kor alatt jóval nagyobb a kockázata annak, hogy a(z amúgy sem kellemes) szúrás következtében az egészséges magzatot elveszítjük, mint annak, hogy beteg gyermek születik. Ha mindehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a veszélytelen, alternatív vizsgálatok megbízhatósága is több, mint 90% (bár ezeket a TB nem finanszírozza), érdemes elgondolkodni ezen. Ha az egészséges magzat odalesz, az orvosok széttárják a kezüket és emlékeztetnek arra, hogy tudtál a kockázatokról, ráadásul aláírtál mindent, tehát maximum egy lesajnáló "bocsánat" lehet az, amit hozzáfűznek a történtekhez...

Szimbáné nem fogja kezelni magát, de szerencsére nincs is erre szükség, pedig megnézném, ahogy lefekszik a diványra és magában beszélget... Abban nem értünk egyet, hogy ő nem látja magát reálisan, mert a problémák hallatán bárki képes adázul bólogatni, beszéltetni, bátorítani, valamilyen irányba terelgetni, stb., megérteni viszont igazándiból csak az képes, aki ebben érintett. Egy nagyon jó szakember általánosságban ugyan segíthet elnyomni bármit, de személyes tapasztalat, hogy a pszichomókusok 80%-át minden különösebb nehézség nélkül át lehet verni. A meddőség egy egészen speciális eset. Ezt sokszor még a legközelebbi családtagok sem tudják úgy kezelni, ahogy kéne. Dunát lehet rekeszteni a témában egyáltalán nem érintett, viszont annál bölcsebb "tanácsadókkal", ezért is vagyok úgy vele, hogy bármelyikőtöktől szívesen hallgatok bármit, vagy gyűjtök infókat, szemben azokkal, akiknél 3 lökés után pozitív a teszt, viszont állítólag egyszer, valamikor, valakitől hallottak valamit. Az ilyen emberekkel folytatott beszélgetéseknél általában egy perc alatt bebizonyosodik, hogy többet tudok róluk, mint ők saját magukról, már pedig információt nem kérek attól, akinek nincs és erről csakis annak van, aki érintett. A lombiknak, mint technológiának megvannak a maga korlátai, nem is beszélve arról, hogy hozott anyagból dolgozik. Ha valaki nincs tisztában az adott ciklusban rejlő lehetőségekkel és enélkül osztja az észt ("meglátod, most sikerülni fog!!!"), nagy csalódást okozhat annak, akinek segíteni szeretne. Persze ez önmagában nem lenne nagy gond, de sokan nem értik, hogy ha mindenki azt mondja, hogy "most sikerülni fog", akkor mi a búbánatért nem jött össze és magukat emésztik egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetnek. Nem csak a szívünkre, a józan eszünkre is hallgatni kell, miközben legbelül persze reménykedünk. A múltkor a telefonban a Doki azt mondta valakinek (aki nagyon közel járt az 50-hez), hogy 1% esélye van a lombikkal. A ténynek nyilván nem, a Doki reakciójának viszont örültem, mert nem verte át és felkészítette a későbbi, várható kudarcokra anélkül, hogy megvonta volna tőle a próbálkozás lehetőségét. Sokszor még a hallgatással is többet segítünk, mint egy alaptalan hitegetéssel, de egy orvos esetében mindenképpen fontos, hogy őszinte legyen. Nyilván őt is érhetik kellemes meglepetések, de higgyük el, az ő, többezer eseten alapuló tapasztalata többet jelent, mint egy ismerős "bölcsessége", főleg akkor, ha azt nem is érinti a probléma. Az ilyen emberek sokszor amúgy is tapintatlanok, ami egyszerűen a gondolkodás hiányából fakad. Ilyen például, amikor valaki kérdezősködik a gyerekvállalást illetően. Nem kell akadémikusnak lenni, csak egy kis józan, paraszti logika kell ahhoz, hogy a kérdező magától is rájöjjön, két oka lehet annak, ha nem jön a gyerek: az érintettek vagy nem akarnak, vagy pedig nem tudnak tenni az ügy érdekében. Más lehetőség nincs. Az első esetben nem gondolom, hogy bármiféle magyarázat szükségeltetne az érintett részéről, a második esetben meg túl azon, hogy a kérdező félnek semmi köze ehhez, még rosszul is eshet, hogy erről kell beszélni. Őszintén: létezhet ennél feleslegesebb kérdés? Nem igazán. Az mindenki számára egyértelmű, hogy egy tolószékestől nem illik az esetleges olimpiai részvételéről érdeklődni, ahogy egy láthatóan szellemileg nem ép gyermek szülőjét sem faggatjuk arról, hogy a gyerek később melyik egyetemre megy majd, azt viszont sokan képtelenek felfogni, hogy meddőség esetén legalább ekkora sebet tépegetnek akaratukon kívül. Ez szerencsére nincs felírva egy piros filctollal a homlokunkra, de a gondolatainkban mindig ott van, ettől függetlenül élnünk kell az életünket és ez az állapot nem nyomhatja rá a bélyegét a mindennapjainkra. Ez nem mindenkinek megy könnyen, de ha kellően informáltak vagyunk, akkor reálisan tudunk gondolkodni, ezáltal egy kudarc után hamarabb felszívhatjuk magunkat és csak a végső sikerre kell koncentrálni.

Modrooka: ezt a videót az előző oldalon már Kata is a figyelmünkbe ajánlotta, de azért köszönjük.

Jól van, na, de én annyira megörültem neki:-))))))

Szimba, igazad van abban, hogy nagyot eshet az, akit hamis illúziókkal éltetnek...de azért abba is gondolj bele, hogyha mindenki azt sulykolná még itt is, hogy ne reménkedj, mert a statisztika szertint....
Azért az ember lányának csak jobb a bizakodást "hallania", mert belül úgyis a kételyek marcangolnak...és a várakozás alatt nap mint nap megvivjuk a harcunkat a kevésbé jó gondolatokkal....
Speciell én szívből irigylem azokat a sortársainkat, akik nem engedik be a negatív gondolataikat...nekem eddig sajna nem sikerült, mert a lelkem legmélyén mindig ott motoszkált, hogy mi van, ha nem sikerült:-/
Remélem, februárban ez még véltlenül sem fog megfogalmazódni bennem, bennünk:-)))
Most igyekszem tudatosan pozitívan gondolkodni...hátha ez is segít.

Hát az tuti, hogy a Dévainál nem leht hamis illúziókat kergetni, mert szépen az ember arcába mondja, hogy mi minden történhet. Persze ez így van jól, mégha néha a hócsukám tele is volt a "pesszimizmusával", ami nekem annak tűnt, pedig csak objektivitás volt. Sztem Szimba erre célzott, nem arra, hogy nem szabad pozitívan gondolkodni, abban már egyetértettünk, hogy mennyire fontos. Arról nem is beszélve, hogy ebből kifolyólag még egy ilyen doki nincs sztem, aki ennyire körültekintően, minden eshetőségre tekintettel végzi a munkáját.
Például nem értettem, hogy mi a fenéért kell 2x mennem hozzá rákszűrésre. Első körben UH van, második alkalommal csinálja meg magát a méhnyakszűrést. Tavaly is így volt, akkor sem értettem és mindenki azt mondta, hogy nyilván mi másért mint, hogy 2x fizessek. Gondoltam nem érdekel, ragaszkodom hozzás sajna, úgyhogy még egy egyszerű rákszűrésre is hozzá járok.
Idén, ue. a helyzet, megyek szűrésre, Uh először, 2 hétre rá visszarendel. Megyek 2 hét múlva, mondja, hogy nem tudja megcsinálni a rákszűrést, mert sok a baci, úgyhogy előbb ki kell kezelni. Úgyhogy leesett a tantusz, hogy azért csinálja így, mert amikor megcsinálta az UH-t, vesz az UH fejről hüvelykenetet amit megnéznek és ha az nem Ok, akkor gondolom én azért nem csinálja meg a szűrést, hogy nehogy feljebb vigye a kórokozókat. És belegondoltam, hogy mennyire igaza lehet, hogy ez eszembe sem jutott volna és nyilván nem sűrűn fordul elő gond ebből, mert ha elmegyek az SZTK-ba mondjuk, ott nem carakodnak ilyenen, leveszik a méhnyakkenetet és kész, nem foglalkoznak azzal, hogy előbb az "alsóbb szintről" irtsuk ki ami nem oda való, mielőtt feljebb megyünk. Mondjuk most sem kérdeztem meg, hogy ezért nem egyben csinálja meg, de erre a következtetésre jutottam.

Nagyon jól leírtad Szimba, mit érez az ember, amikor megkérdezik, hogy mikor jön a gyerek.

A "pozitív" hozzáállásról csak egy utolsó mondat. Nekem az első stimulációknál (az első ötnél /az 5.-nél idő előtt elpattantak a tüszők/) mindig voltak éjszaka fájdalmas lábikra görcseim. /Azért ezt említem, mert ez objektív dolog/. Nem lehetett vitaminhiány, mert mindig ugyanazt az Elevitet szedtem. A környezet sem változott, mert többnyire nyáron, szabadság alatt zajlottak a dolgok. A pszichiáter után az utolsó kettő beavatkozásnál nem volt görcsölés. Persze motoszkált bennünk a félelem, de összességében egész más stimulációk voltak, mint az előzőek. Végre nem a "legszörnyűbb" heteknek éltük meg a beültetés utáni időszakot, hanem boldog várakozásban és erős hittel a sikerben.

Azt hiszem, az előbb kicsit rosszul fogalmaztam meg a dolgaimat...

Azt mondom én is, hogy igenis kell tudnunk objektíven is ( lásd Iron doki), mik is esélyeink, de emelett szükség van arra is, hogy tudjak bízni is abban, hogy a jó fog megtörténni - végre valahára. Ehhez pedig egy kis bíztatás talán nem árt.

Az öt év alatt, mióta babát szeretnénk, nem egyszer esett meg velünk is, hogy rákérdeztek, hogy az utód mikorra várható. Először kamuztunk, hogy még nem, hogy suliba járok, vagy épp most keresek másik munkahelyet, stb.
Mostanában már erre a kérdésre az a válaszunk, hogy igen, szeretnénk, és pont. A kérdező ilyenkor általában már nem mer tovább kérdezni, hogy akkor miért nincs még....

Sziasztok!

Látom megy a para mindenhol ezerrel.
NEM SZABAD PARÁZNI APÁNK GYEREKET CSINÁL ÉS KÉSZ!

Egyébként az utolsó lombiknál én már úgy voltam, hogy elég nem megyek tovább, aztán itt a hátom lurkó! Szóval kitartás.

A multicisztásról annyit, hogy Apánk elltalában a legtöbb embert multicisztásnak kiáltja ki! Szóval ezen nem kell aggódni!

Na megyek, mert ébredeznek a lurkók!

Sziasztok,

Úgy néz ki ma egy ilyen lelkizős nap van. Pont ma délelőtt sírdogáltam egy kicsit ......aztán itt is ez a téma.
úgyhogy Szimbáné: akarok róla beszélni......
Jön ez a Miki bá és a munkahelyemen 4 lány lett terhes mellettem 2 év alatt. Lehet, hogy várnak, de én nem megyek be Hozzájuk. Mindenkit meglátogattam egyesével, na de együtt látni őket és csak nekem nincs......

Kati,
Küldtem privit.
Farkasok

Sziasztok!

Először is a várva várt bejelentés: SIKERÜLT!

Jelentem, 8 hetesek vagyunk. És a kívánságomnak megfelelően: ikrek! Óriási az öröm. Az utolsó inszem volt, jövőre kezdtük volna a lombikot.

Másodszor. Nekem az volt a legnehezebb, hogy kilenc hónapon át ( 3 ovu és 6 inszem), minden egyes mensi utáni 5. napra el tudjam hinni, vagy hitetni magammal, hogy majd MOST sikerülni fog. E nélkül el sem tudom képzelni, hogyan lehet tablettákat szedni, szurkálni magamat ( a munkahelyen titokban) és másnaponta kimászkálni Gazdagrétre ultrahangra. A doki persze hogy nem fog hitegetni, nekem is mindig megmondta a százalékos esélyeket, és a várható gondokat. Akkor is. Ha valaki már eljutott addig, hogy orvoshoz fordul, valószínűleg rájött arra, hogy attól mert én, meg a párom kitaláljuk, hogy gyereket akarunk, még nem fog a tervezett időpontban összejönni. Persze annál nagyobb volt a csalódás, minden hónapban -pontosabban az utolsó 8 alkalommal- amikor óramű-szerű pontosággal jött a reggeli mensis görcs. Az összeomlás, sírás, esetenként komolyabb hiszti. Ez is kell, sőt meggyőződésem hogy jár!!

Beber: Köszönöm, hogy kisegítettél. A rákszűréssel kapcsolatban viszont nem helytálló a következtetésed. UH után közvetlenül sosem csinálhat rákszűrést, mert a vizsgálófejet olajos alapú "trutyiba" mártja, a rákszűrésnél meg a citológia előtt, amikor kolposzkóppal megnézi a méhszájat, először egy egészen más folyadékot ken rá (ezáltal kisebb elváltozások azonnal láthatóvá válnak). Ez a kence nem működne, ha az olajos krém rajta lenne. A másik dolog, ami miatt sokszor végez mintavételt az UH vizsgálófejéről, az csak és kizárólag emberségből történik. Gondoljunk csak bele, mennyire felesleges egy egyszerű kenetvétel miatt (ami az UH-szoba félhomályában, a vizsgálófejről is megoldható) felfektetni valakit a jól megvilágított és amúgy is roppant "kényelmes" vizsgálóasztalra, nem is beszélve arról, hogy az a helyzet mennyire "méltóságteljes". Ilyenkor a feszültség oldására ő sem tud jobbat, mint tizedszerre is elsütni a "csússzon lejjebb 13 és fél centivel" kezdetű poént. Ha nincs UH, akkor egyszerű kenetvételnél ugyan nem kikerülhető a vizsgálóasztal, de ilyenkor például a "hápogó madárkát" nem használja, így ezt a kellemetlenséget sem kell bevállalni feleslegesen. Bakteriológiai vizsgálatnál csak akkor van kacsa, amikor évente egyszer Clamydiára szűr. Hát igen, ez semmilyen értelemben sem a szokásos SZTK-s színvonal. Szerencsére fényévekre van attól...

Modrooka: "...de azért abba is gondolj bele, hogyha mindenki azt sulykolná még itt is, hogy ne reménkedj, mert a statisztika szertint..." Pont itt van a probléma. A statisztika nem azt mondja, hogy nincs remény, legfeljebb azt, hogy "az első néhány alkalommal nem túl valószínű". Ez nem ugyanaz! Sokan gyűlölik a statisztikákat, pedig ez tulajdonképpen segít, hiszen sokezer eset alapján segít pozícionálni az esélyeket illetően. Tény (és ez is statisztika), hogy a lombikos kezelések a végeredményüket tekintve 90%-ban sikert hoznak. Csak olyan esetekben van gond, amikor valaki nem bírja a hormonkezelést, vagy pedig egyéb, súlyos nőgyogyi betegségek miatt amúgy is nehezített a pálya. 90%-nak, tehát a nagy többségnek összejön, de ehhez idő és rengeteg türelem kell. Az életkor és egyéb tényezők alapján összerakott sikerességi mutatók pedig ezen belül megmutatják, hogy kb. hányadik alkalommal van a legnagyobb esély a sikerre. Ha 30%-ot mondanak, attól még összejöhet elsőre is, de lehet, hogy csak a 7. alkalom lesz sikeres, így jön ki a 3-4 próbálkozás, mint statisztikai átlag. Itt ne azzal okozzunk magunknak feleslegesen világfájdalmas hangulatot, hogy elsőre, vagy másodikra nem jött össze, mert az átlag nem véletlenül annyi, amennyi. Egyezzünk meg abban, hogy mostantól a 90%-ra koncentrálsz, oké?

Hát igen, sokan kamuznak, amikor a gyerekvállalás, mint kérdés felmerül. Azt hiszem, elég világosan leírtam, hogy mit gondolok azokról, akiknek nincs jobb dolguk, mint feleslegesen ilyeneket kérdezni, de ők is nevelhetők. Ha nem tudják meg az igazságot, sosem fognak rádöbbenni arra, hogy a kivánCSACSIságuk hogyan is esik nekünk. Az őszinteség itt nem nekünk ciki, hanem nekik. Személyes tapasztalatom, hogy kifejezetten megnyugtató tud lenni, ha valakit felhomályosítunk. Másképp amúgy sem jönnek rá, hogy mennyire tapintatlanok voltak. A környezetemben azok, akiknél pici gyerek van, korábban állandóan vendégségbe hívtak, azóta viszont kerülik a témát, nem véletlenül. Nyilván nem akarnak fájdalmat okozni, de ez elkerülhetetlen, ha nem gondolkoznak és akaratukon kívül beletaposnak a lelkivilágunkba.

Albi2000: annak idején nálam is volt ilyen lábikra görcs, mondták is, hogy ez a terhes nőknél szokás, már pedig egy kb. 12 éves srác nem pont ugyanaz a kategória. Sokan a magnézium hiányára fogják a dolgot, de csak a jó ég tudja, hogy miért van. Mivel az Elevitben Mg-ból csak nagyon kevés (100 mg) van, megnövekedett szükségletnél a Mg hiánya a tartós szedés ellenére is okozhat tüneteket. Mivel ez a tünet terhes nőknél gyakran előfordul, talán valamiféle hormonális háttere lehet, annak ellenére is, hogy a stimu, meg a terhesség alatt egészen más hormonszintek vannak. Talán lehet pszichoszomatikus háttere is, ekkor viszont nem értem, hogy a terhességgel összefüggésben miért fordul elő gyakrabban?

Miciona: sajnálom, hogy Miki megjött, de ne szontyolodj el! Ha jól emlékszem, nem is olyan rég azt írtad, hogy Dévisz 1% esélyt adott arra, hogy spontán összejöjjön a dolog. A félbehagyott stimu legfeljebb csak annyit jelentett, hogy az az egy tüsző mondjuk 2 mm-rel nagyobbra nőtt, nem többet! Érdemes egy olyan dolog miatt sírni, amire csak 1% esélyt adott a Guru? Ennek ellenére is azt mondom, hogy minden ciklusban érdemes próbálkozni, mert sosem lehet tudni... Az ember nem dobhat el ennyi esélyt sem, de ez akkor is csak 1%, nem több. Te megtettél mindent, amit az adott helyzetben lehet. Egy remek szakemberre bíztad magad, fórumozol, hogy információkkal vértezd fel magad, futsz ha éppen ez szükséges, vitamonokat is szedsz, talán azóta már a jóga is a napi rutin része, tehát a legjobb úton haladtok afelé, hogy végül Ti is a 90%-os statisztikát erősítsétek. Ahogy Ági is írta, kitartás!

Mocmo: Megragadnám az alkalmat és elsőként gratulálok! Látod, a kitartás meghozta az eredményt. Amiben viszont nem értek egyet, az az összeomlás szükségessége. Láthatod, hogy nektek is összejött, ráadásul az inszem 10-15%-os sikerrátáját is sikerült igazolni. Tudod, minél nagyobbak a hullámok, annál nehezebb úszni. Én változatlanul azt mondom, hogy ha nem muszáj (már pedig miért lenne az), ne nehezítsük meg még jobban a dolgunkat. Elég nehéz az anélkül is...

Elszállt az előző üzim

Szimba: kedves a biztatás, kicsit meg is mosolyogtam, mindjárt írom is miért. Én az igazi Mikulásról írtam:)
Azért voltam szomorú , mert hétvégén lesz Mikulás ünnepség a cégnél. Nekem 4 közvetlen kolleganőm lett terhes mellettem az elmúlt 2 évben, és most jönnek be a picikkel, én meg képtelen vagyok találkozni Velük így együtt.
Amúgy az a Miki is beköszönt, sajnos.
Ti mikor kezdhettek újra?
Remélem , ha a Mikulás nem is hozott nekünk semmit a Nyúlban nem kell majd csalódnunk

Mocmo: Gratulálok az Ikrekhez! Elhiszem, hogy nagyon nagy a boldogság. Régen én nem szerettem volna ikreket, de most már az lenne a legnagyobb öröm.

Modrooka: Február előtt kell még menned?
lesz addig vmi vizsgálatod?

Nekem dec. 12 a következő tali. (kenet)

Mocmo, gratulálok!
Nahát Szimba, mostmár tényleg csak ámulok, nekem ez eszembe nem jutott volna, ezt is honnan tudod??? Ez nem is lombik téma Én látod nem néztem utána, csak erre a következtetésre jutottam, ezek szerint milyen hülyeség, úgyhogy neked lesz igazad, hogy nem árt ha az ember tisztában van azzal mi történik vele .
Na mindegy, viszont akkor nem bántam volna, ha előbb "méhnyakszűr" az egyik trutyival és utána UH, de biztos megvan az oka ennek is, hogy miért nem, csak kicsit "fáj" a harminc ropi na de persze nem kötelező hozzá menni egy egyszerű rákszűrésre, magamtól tettem, úgyhogy nem panaszkodhatok, csak mégis sok volt most nekünk, de nem agyalok már ezen, elment volna másra úgyis.

jó volt ez a Miki-Miki félreértés

Farkasok:
olvastam a privit,remélem igazad lesz.

Mocmo!

Én is gratulálok!

Nálunk megvolt az andrológia, abban egyeztek meg, hogy jan-ban megy vissza a párom, a morfológia-ahogy előjeleztétek is-marad ahogy van, de a mozgékonyságot (az is nagyon rossz volt) megpróbálják javitani. Mivel én 24 vagyok, adhatunk még 1-2 évet magunknak, ápr-ra kiderül, hogy hatásos volt-e a kezelés.
Holnap megyek belgyógyászatra-bár, mivel nem megyek lombikra még ezt tuti ujra kell majd csináltatni.

Kiborulások: Lehet, hogy a saját dolomat neheziti meg, de nem tudok nem kiborulni. Csak akkor nem borulnék ki, ha már nem reménykednék... Most is szomorka vagyok...

Sziasztok!

Mocmo:-))) GRATULA!:-) Azt hiszem, felesleges azt írnom, hogy vigyázzatok nagyon egymásra:-)

Szimba, azt hiszem, most sikerül az a koncentrálás:-)

Ma volt egy kedves sztorim, ma beszéltem először az új munkahelyemen az egyik régi-új munkatársnőmmel, hogy lombikosok vagyunk , és februárban készülünk a következőre, ezért egyre több mindet kell majd neki is csinálnia, meg átvennie tőlem, hogy tudjon, mihez nyúlni, ha hetekre kiesek. Annyira aranyos volt az első reakciója, hogy nagyon szorít nekünk:-) ...és képzeljétek, mindezt elszontyolodás nélkül, könnyek nélkül el tudtam mondani:-)
Biztos a máik ember is kellett hozzá, de én tizta büszke vagyok magamra....mert azért be kell vallanom, a hullámvölgyben létezésben sajnos van némi tapasztalatom... No:-)

Micióna, februárig már nem kell mennem Gazdagrétre. Addig még el kell kérnem a nődokimtől a rákszűrés írásos eredményét, meg a házidokimmal kell íratnom egy belgyógyászati szakvéleményt, hogy nincs akadálya a lombiknak. Aztán, februárban már csak a mikit kell várni...és hajrá:-) Ja, és addig még el kell döntenem, hogy akarom-e a progi szurit, vagy sem....egyenlőre az a legnagyobb dilemmám, hogy ki adja azt be...nincs valakinek ügyes XIII. kerületi nővérke ismerőse?


Kati, nagyon összezavartalak azzal, amit írtam? mert semmi reakciód nem volt...

Sziasztok!
Ekkora örömhírre nekem is elő kellett bújnom! Nagy gratuláció Mocmoéknak!

Olvasom minden szavatokat, és sokat tanulok tőletek.

Nálunk annyi a fejlemény, hogy nagy nehezen (majdnem leálltunk megint) megtörtént a negyedik inszem.
Mivel elég kacifántos csaj vagyok (átjárható bal petevezető alig stimulálható bal petefészekkel, míg a lezárt jobb oldalam ontja a gyönyörű tüszőket) föltettem Apánknak a keresztkérdést, hogy ha kiderülne, hogy mindkét petevezetőm elzáródott sajnálatos módon, akkor mi történne. Lelkesen bólogatott és januári lombikot ígért.
Azóta lett zárójelentésem az elzáródásról, konzultációs időpontot is kaptam dec. 12-re (Miciona, hány órára kell menned?), de néha felmerül bennem a kérdés, hogy szabad-e elengednem az utolsó két inszemet. Leginkább úgy érzem, hogy ezek már nem igazi lehetőségek, csak kínlódunk és telik az idő, úszik el a pénzünk. De mégis... és ha épp ezek közül sikerülne valamelyik? Az nyugtat, hogy Apánk is kapva-kapott az "ötletemen", tehát ő sem sok esélyét látja az inszeminációk sikerének.

Segítsetek kérlek, hogy a Dévais oldalon felsorolt vizsgálatokon kívül miket kér még Apánk a lombikhoz? Mivel idén januáriak a leleteink, mindenem lejár már a kezdésre. Ha dec. 12 után kezdek hozzá a laborokba mászkáláshoz, nem igen lesz akkor januárban semmi sem, nemhogy lombik. Hátha addig a el tudok intézni ezt-azt.
Persze, lehet hogy nem is lesz rá szükség, mert ez a nehezen induló 4. inszem mégis babát hoz.

Én már túl vagyok azon, hogy zavarba jöjjek, ha a babáról kérdeznek. Volt ilyen időszak is, nem is rövid...
Most már szépen fölvázolom a helyzetet. Én is úgy gondolom, érezze magát zavarban az, aki tapintatlan.
Másrészt nem érzem, hogy szégyenkeznem kellene emiatt. Sőt! Nem kis dolog az, amit itt mindnyájan megteszünk azért, hogy babánk legyen. Akinek csak úgy pottyan, el sem tudja ezt képzelni.

Most aztán bepótoltam minden eddigi hallgatásomat. Bocsi!
Puszi!

Moncsiga, ideje volt:-)

Nekem Iron doki mindenre adott beutalót, vagy egy kérőlapot a házidokimnak, hogy milyen vizsgálatok kellenek még...valószínűleg Apátok is kiadja majd ezeket az irományokat, ha szükség lesz rá...

Mocmo! Nagyon örülök!


Moodroka! Idézem egy régebbi beírásom:
Injekció beadás:
Jelen helyzetben az ügyeleten is kötelesek beadni az injekciókat (tapasztalatom szerint ingyen), mégis aki ennyi izgalmat sem akar ajánlom az alábbi nővérszolgálatot, ahol nem ingyenesen ugyan, de korrekt áron kijönnek házhoz, akár az éjszakai tüszőrepesztő miatt is:
http://systers.fw.hu/




Kiborulásokról: Nekem is volt, és egyre rosszabb... a veszteség akkor is veszteség, ha csak 1 % esélynyi. Azt hiszem én nem tudok 1 %-osan hinni, vagy 10 %-osan, hittem teljesen, csak féltem is nagyon. Ezen a félelmen enyhített a szaki, valamint az Ágacskás örökbefogadói tanfolyamon, ahol sok lombikos párral találkoztunk, egy teljes napot beszélgettünk a veszteségeinkről, nagyon sokat jelentett nekem.