Letelt a bünti, újra itt vagyok.

(Pedig nem vitás, hogy igazam volt.)
Gmelcsi1: Igen, mellettem biztonságban érezheti magát. Elképesztő történeteket hallottam már (még a szűk családi körből is!) olyan, méltatlan helyzetekről, vagy éppen bunkó megnyilvánulásokról, amelyek a nőgyogyinál, vagy éppen a szülészeten történtek. Én ilyenkor csak ámulok és azon tünődöm, hogy hogy nem képesek a legtöbben kiállni a jogaikért, miért hagyják magukat belevinni olyan, méltatlan és kínos szituációba, aminek a tizedéért is pofon járna. Ezek a sztorik juttattak el odáig, hogy egy pillanatra se adjuk ki az irányítást a kezünk közül, mindig úgy alakítsunk mindent, ahogy az nekünk a legkevésbé rossz. (Ha már a helyzetből adódóan jó nem lehet.) A fene se akar utólag bölcsebb lenni, ennél sokkal jobb, ha a bajt megelőzzük. Lehet, hogy ez bizonyos esetekben a dokinak kínosabb, de inkább neki legyen az, mint nekünk, nem? A falat kaparom, amikor olyat hallok, hogy vizsgálat közben olyan is jelen van, akinek nem feltétlenül szükséges ott lennie, de az is felháborít, amikor sorban vizsgálgatva az alanyokat azok együtt öltöznek (vagy csak egy függönnyel elválasztva fekszenek) és ezáltal egy kollektív élménybeszámolóvá válik a saját, véleményem szerint másra a legkevésbé sem tartozó probléma. Ha ez a páromat zavarja, akkor nyilván engem is, ezért kizárt, hogy ilyen megtörténjen vele. Szerencsére itt, az intézetben erre általában gondosan ügyelnek, de ez csak az első, szerencsére jól kiválasztott állomás a gyerkőchöz vezető úton. Sajnos Mo.-ra még nem tört be a nyugat. Ott a beültinél, amikor azt kérik, hogy lazulj el, legalább van rá esély, ugyanis legtöbbször csak hárman vannak jelen: az orvos és a pár. Röhej, hogy ezzel szemben nálunk akár 5-6 idegen ember között is elvárják ugyanezt, aztán csodálkoznak azon, hogy sokszor komplikációk adódnak az amúgy nem túl bonyolult ET-nél. Ez csak egy apró figyelmesség lenne, mégsem törődnek vele, pedig ez sokakat okkal zavarhat.
Miciona: Igen, ő éli át a kezeléseket, de ha nem eléggé tájákozott, akkor nem tudhatja, hogy mit is kell átélnie (vagy inkább mit nem kell). Én jó pár műtétet, vizsgálatot, ET-t, stb. néztem meg a neten, ezért látom, hogy sokszor ég és föld a különbség két, papíron tökéletesen azonos eljárás kivitelezése között. Ez kiegészítve rengeteg élménybeszámolóval, valamint szakmai olvasmányokkal nagyon hasznos, mindenkinek tudom ajánlani.
A gyógyszerekkel kapcsolatban: első alkalommal nem szívesen ír fel drága gyógyszert, az első stimu amúgy is csak olyan puhatolózás jellegű. Ilyenkor nagyobb eséllyel áll elő olyan helyzet, hogy le kell állni, akkor meg egyáltalán nem mindegy, hogy addig a pillanatig mennyi pénzt dobtatok ki az ablakon. Ha viszont minden oké, akkor meg felesleges is a drága gyógyszer. Nekünk egyszer mondott a Doki valami olyat, hogy a drága, géntechnológiás gyógyszereknél előfordulhat olyan, hogy az valakinek nem jó, mert nem pontosan abban a formában tartalmazza a hatóanyagot, amit az egyén szervezete hasznosítani tud. (Azt is elmagyarázta, hogy melyik készítménynél hányféle kombináció van, de már csak halványan emlékszem.) Ebből a szempontból nyilván jobb a hagyományos gyógyszer, mert az természetes (vizeletből nyerik), így nyilván nagyobb az esélye annak, hogy megfelelő legyen. Ha viszont a géntechnológiás gyógyszer hatóanyaga is bejön, akkor meg ez a nyerő, mert jobb, mint a hagyományos, vegyes, kevésbé tiszta készítmény. Nekünk bejött a drága, Izmaelnek viszont nem. Szerintem bölcs dolog az elsőnél a hagyományost választani. Hétfőn, vagy szerdán, az első UH-n majd kiderül, hogy a tüszők úgy reagáltak-e, ahogy azt a Doki remélte. Ha nem, akkor sem feltétlenül javasolja a leállást, hanem esetleg növeli az adagot, legalábbis nálunk az elsőnél így volt. (Ekkor vegyesen alkalmaztuk az olcsó és a drága injekciókat.)
Melánia: Hiába jó barátja az andrológus, ha nincs pecsétes javaslat az ICSI-re. Persze valamilyen vélemény alapján eddig is elvégezték a lombikot, tehát nem árt a párod összes papírját a hónotok alá csapni, hátha mégis kisüt belőle valamit. Én ettől függetlenül nem hiszem, hogy a Kopa engedélye nélkül belevág.

Persze ne legyen igazam...
Beber77: Nekem fura, hogy abban a helyzetben a párod is útban volt. (Persze könnyű lubickolni a biztonságban annak, aki a Dévainál szül.

) Azzal én sem értek egyet, amikor azt látom, hogy egyfajta családi eseménnyé válik egy szülés, mert a leendő nagyszülők (legalábbis szerintem) egyáltalán nem kellékei a szülőszobának, a barátok meg pláne nem. Persze ha valakinek ez kell, akkor felőlem akár a lakóközösséget és a Kenó sorsolási bizottságának a tagjait is odahívhatja, az ő dolga. Én azt gondolom, hogy a leendő apának részt kell vennie a kínokban is, már amennyire tud. Ha meg egy életre szóló élménynek tekintjük az eseményt, akkor meg azért nem szabad kirekeszteni. Persze kivételt képeznek ezalól a vér puszta látványától is elájuló hím sorstársak, mert nem is lehet annál rosszabb, mint amikor fájdalmak közepette még a "haldokló" férfiért is aggódni kell.

Ha a jelenlétemmel egy hangyabokányit is segíthetem a páromat, akkor ott a helyem. Óriási szerencsém, hogy ezt a gondoskodást ugyanígy visszakaptam. Én magamtól talán sose mentem volna el a Kopához, azt meg végképp nem hagytam volna, hogy a Doki úgy vizsgáljon meg, hogy közben a párom hatótávolságán kívül van.

Elmondani nem tudom, mennyire jó érzés, hogy ott volt és vigyázott rám.

Nélküle azt is elhitettem volna magammal, hogy halálos veszélyben vagyok, pedig kíméletességből a Kopa ötösre vizsgázott, ezt utólag el kell ismernem.