SziasztoK!
Tyűha
Veronikusz, ez aztán a csokor! És a lányaid nemkülönben.

Itt nálunk,csak "A kis fürtösök" művésznéven futnak. Nálunk is 16 hónap lesz a korkülönbség. És nekem is kb. annyis segítségem lehet, mint neked. Vagyis több, mert az én emberem munkarendje valamivel többet enged meg. Úgyhogy Téged tartalak szem előtt.
Ezt a várós, laboros dolgot nem ismerem, én eddig nem jártam úgy ott gyerekkel, remélem nem is nagyon fog sor kerülni rá. Igazából nem is tudom mit tennék, ha a lányok majd igaziból betegek lennének (pedig biztos lesz ilyen), mert ide a kecskeméti kórházba nem mennénk.
Barbi, hagyd már ezt a megkövezős-beszédet. Örülünk neki, hogy így alakul Danca alvókája.

(Még jobban örülnénk valami képnek is, mert igencsak régen láttuk az ábrázatát.) (A B.Tóth Krisztás cikkre csk azért hördültünk fel, mert ő azon nyafogott, hogy egy kemény órával előbb, fél 7kor kellett kelnie a lányához.)
Hanna, éljen, hogy Áron negatív toxós.
Telefon-téma: nálunk méga legelején esett meg, hogy egyszer a főnöke épp akkor hívta fel Apját, amikor az belépett a lakásba a munkából jövet, ez este 7kor volt és majd' egy óráig nyomták. Akkor kiakadtam, de a párom is érezte, hogy nem lesz jó, ha még olyankor is dolgozik, amikor már lélekben is itthon kéne lennie. És leszoktatta a munkatársait az esti telefonokról. Azzal már nincs előbbre. Pedig építőipar és ott sokszor még éjszaka is megy a gálya és volt hogy reggel 6kor hívták, mert ő a mindentmegoldó főfelelős, de tudott megálljt parancsolni. De nehéz kenyér ez sokaknak tudom.
Emano, az én anyósomék sem vették észre, hogy mennyire zavaró a bagószag, aztán sokáig mondogattam nekik. Volt, hogy azzal védekeztek, hogy "pedig már félórája, hogy rágyújtottunk", én meg mondtam, hogz az én hiperérzékeny orromnak az édes mindegy, így várandósan pláne. Merthogy azt is megérzem, ha két emelttel feljebb az erkélyen rágyújtanak. Ezt volt alkalmam illuszrálni is nekik, amire nagyon elkerekedett a szemük. Azóta megnőtt a mentolos-cukorka fogyasztás és rágóznak. A neylonzokni-viselésről is le kellett szoktatnom őket. Bizony lábmosásra kértem őket illedelmesen és mellékeltem mindig egy-egy pár pamutzoknit. Egyszerűen nem tudtam elviselni a lábszagot, de a párom sem. Eleinte kínos volt, de végülis alkalmazkodtak és ez a javukra írandó.
Melinda kezd jól aludni, csak reggel kel és vissza is alszik, a baj inkább velem van. Ma is kettőtől négyig feküdtem ébren és figyelgettem a néha felerősödő Hugi-bugit. De rengeteget segített, hogy a Csöppkével nem kellett 6-tól rodeózni.
No, további szép napot mindenkinek!