Barbi, borzasztó az eset, amit leírtál, és nagyon jól tetted, hogy szóltál, én is így tettem volna, hiába semmi közöm, de a gyerek érdeke megköveteli, hogy ne dugjuk a fejünket homokba, ha ilyesmit látunk.
A minap starndon voltunk, és megláttam egy helyes-kedves pocakos kismamit, aki még 2 2-3év körüli gyermekkel starndolt. Elhűltem, hogy bírja ezt, hisz nekem csak az egyik rohangál a strand minden irányába, a másik még "rajtam", de néha nekem is égnek áll a hajam. Na, ez a nő egy percet nem ült, nem napozott, igazából csak egy robot volt a gyerekei mellett, akik hol éhesek, hol szomjasak, vagy hinta, vagy víz, vagy egyebek. Nagyon agyonstrapáltnak láttam a nőt, boldogságnak semmi jele, no mosoly. És a non plus ultra: egyszercsak odaszalad hozzá még 2. Két nagyobbacska, olyan 9-11 évesek. Na akkor majd' elájultam. Mind az övé volt, hisz direkt figyeltem, anyának szólították.
Lányok, nem tudtam, hogy sajnáljam-e inkább, vagy konstatáljam, hogy nem komplett(bocsásson meg az Úristen), vagy a kalapom emeljem-e meg gyorsan. A nap végére látszott, totálisan kikészült, egyre jobban üvöltözött a gyerekekkel, és az egyik 3éveskét többször úgy pofon és fenéken terítette, hogy nekem is fájt. Én képtelen lennék ilyen mértékben feláldozni magam, éppen ezért becsülöm, tisztelem, hogy ő megteszi, hogy úgy él, hogy igazából nincs saját, különbejáratú élete, viszont azt gondolom, az a gyerekeknek nagyon nem jó, hogy szó szerint rajtuk veri le, hogy nem lehet soha többé önmaga.
Én abszolút verés ellenes vagyok, nem bírom, hogy sok szülő alattvalókat nevel a gyerekéből. Nem mondom, vannak nagyon nehéz pillanatok a gyereknevelésben. Hűűű gyerekek, Zsombi is rendesen próbálgatja, csavargatja az idegeimet mostanság, de nem hinném, hogy veréssel tarthatnám kordában. Na, ennyi, ez is kimeríthetetlen téma.
Tünde, örülök, hogy jobban vagy!
Gyuzso, köszi nektek is!
Memme, rendben, mi is ott! A tánc fellépést nem is gondoltam már komolyan

, csak reménykedtem, talán feltűnsz a közelben. Mi ott leszünk, mert színházi érdekeltségünk miatt az utánatok köv. színházi évadnyitót is megnézzük.
Sári lányom tegnap felállt! Annyira büszke magára, azóta is sokszor ismételgeti a gyakorlatot, úgyhogy Apa ma ünnepélyesen leengedte a kiságyat. Én is büszke vagyok...
