Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » *SOS* ÉLET A KISBABÁNK HALÁLA UTÁN..

Dido,arra a cikkre gondoltam,ami itt van a cikkajánlónál,oldalt..csak Betti a másik topikba írt róla,én meg véletlenül ide válaszoltam...

Örülök,hogy úgy tűnik jó kezekben lesztek és alaposan kivizsgálnak..jó lenne,ha végre kellőképpen gondoznának ..de sajnos manapság már kezdem elveszíteni az ezzel kapcsolatos illúziókat..az egész rendszer úgy vacak,ahogy van..és a tájékoztatás is,hát röhej.

Silvi,ne agyalj olyanon,hogy mi történhet...van egy ismerősöm,akinek az apukája 37 évesen egy pillanat alatt meghalt agyi értágulat miatt..és ezt örökölte Ő is,az orvos szerint időzített bomba van a fejében,de lehet él 80 évig,lehet csak egy napot még..de nem élheti így az életét..azt nem lehet elviselni.csak annyit tehetsz,hogy minden nap azért küzdesz,hogy az a nap szép legyen..azokért,akik érted élnek,téged szeretnek!!!!!

Tünci,
úgy látszik az áram kimaradás ragályos, ma nálunk nem volt áram Szerencsére a fűtés nálunk ment, mert a náthámnak nem igazán tett volna jót a hideg.

Elolvastam a SM-es cikket. Én is áprilisban születtem, az anyum májusban. Mind a ketten migrénesek vagyunk, az is neurológiához tartozik. Akkor most fogjam rá , na ez tényleg hülyeség.

Dido,
nagyon jó, hogy így foglalkoznak veletek. Bármi amit kivizsgálnak már egy kis előre lépés.
Az jó, hogy a cisztás vese nem örökölhető. Legalább attól nem kell félned. Remélem ma kaptál egy kis pozitív töltetet.

Egy kis pozitív végű történet neked(lehet már írtam): A bátyám élettársa először elvetélt a 6.héten, majd 5 hónapra rá újra terhes lett, de ha jól emlékszem kb. a 16.héten az történt vele ami veled, polycisztás?,cisztás? (neki a máj is beteg volt) vesék. Rá 5 hónapra újabb terhesség, most 1,5 éves egészséges fiuk van. Nekik nem csináltak semmilyen kivizsgálást. Az ugyan hozzátartozik, hogy mind a kettőjüknek van külön-külön 2-2 gyereke. Most már csak jó jöhet nálad is, max. egy kis orvosi kezeléssel.

Ma már köhögök is, úgy igazán, de lázam még mindig nincs. Igaz nem is szokott nagyon lenni. Valami jó kis ötlet otthoni gyógyításra?

Silvi,otthoni gyógymód..hm,hát ritkán vagyunk betegek,olyankor én a házi módszerekre esküszöm:forró citromos tea,gőzölés..esetleg egy jó kis fürdőolajos fürdés..

Dido, de jó. Mármint hogy szimpatikus volt a genetikus, és odafigyelt Rátok. Egy picit megnyugodtál?
Írtam privit.

Szilvi, én is csak azt tudom javasolni, amit Tünci: sok-sok tea, méz, fokhagyma, C-vitamin, és pihenj, amennyit csak tudsz. Én olyankor narancsot zabálok kétpofára. Gyógyulgass.

Tünci, ez az ismerősöd...igen, gondolom, ettől csak elvonatkoztatva lehet élni. Van már fűtés?

Zsófi, Jázmin, Franka, Tündike, Aarnika, Betti, Mirci, Szinti, Grácus, neharagudjonakitkihagytam, mi az ábra?

Mikor leszek én már régi itt???? És mikor lesz már tavasz? A március már hivatalosan is az. És akkor túl leszünk február 26-án.

Ezt ma olvastam egy Tóth Krisztina-könyvben:

"Minden megtörténik, a legvalószínűtlenebb dolog is megtörténik. Minél valószínűtlenebb, annál inkább, de még ez se szabály. Egyszerűen megtörténik, ne kérdezd, miért. Ha van sapkád, ha nincs."

Aludjatok jól.

Ejjejjj, de pozitív lettem. Bocs...

Beszélgessek még Zahával, vagy küldjem el melegebb éghajlatra? Na jó, már magamnak is sok vagyok.
Jó éjt.

zahasófi, Jázmin, Franka, Tündike, Aarnika, Betti, Mirci, Szinti, Grácus, neharagudjonakitkihagytam, mi az ábra?

Az enyém kicsit szögletes mostanában...

Én is nagyon várom a tavaszt (már úgy október közepe óta )

Tóth Krisztina nagyon jó, egyik kedvencem.

betegeknek:

sok-sok tea, méz, fokhagyma, C-vitamin, és pihenj, amennyit csak tudsz. Én olyankor narancsot
.
én a házi módszerekre esküszöm:forró citromos tea,gőzölés..esetleg egy jó kis fürdőolajos fürdés...

Én is, én is... És kakukkfű tea. (inni vagy gőzölni)

Jobbulást!

És mindenkinek: Jó éjszakát!

Azt még nem is írtam, hogy sikerült többször is elsírnom magam a dokinál..., pedig direkt 2 nyugtatót vettem be. Azt hittem, hogy már tudok beszélni a történtekről, legalább "orvosi szempontból", de tévedtem. A doki mindenesetre nagyon megértő volt és türelmes.

Tünci!
Igen sajnos a rendszer tényleg vacak, és mindenhol hatalmas a sorban állás..., de most egy kicsit dicsérnem kell még ezt az orvost, mert most voltunk nála először, de már 2-szer is felhívott a mobilomon, hogy még tájékoztasson, ő próbált időpontot kérni nekem az endokrinológushoz, csak már nem volt bent azaz orvos, és mindezt tb alapon és nem fogadott el semmit a végén!!!

Silvi!
Van nem öröklődő formája is, és szerinte ez volt a Kisfiunknak. De azért én akkor lennék biztos, ha meg lehetne csináltatni a gén vizsgálatot is, de ez nem túl esélyes 2x2000-3000 euróért....
A nyavajádra pedig, ahogy a Lányok is írták, forró citromos mézes tea, esetleg méz nyalogatása külön is, nekem jól szokott esni, ha bekötöm a torkom ilyenkor, sós vízes öblögetés, de én fürdőt még nem vennék a helyedben... Ha pedig gyogyóban is gondolkodsz, akkor az ilyen felsőlégúti betegségnél a Bioparox nagyon jó, és a Glicoseptes torok öblögetés.
Lázad meg ne is legyen! Tessék vigyázni Magadra!!!

Zaha!
Már megint nem kaptam meg a privit
Én a nyugati orvoslásban hiszek, úgyhogy engem mindig minden vizsgálat megnyugtat. De sajnos azt is mondta a doktor (miután rákérdeztem), hogy a habituális vetélők 30%-nál soha nem derül ki, hogy mi okozza a vesztéseket. És ez nem túl jó arány.
De az megnyugtatott, hogy nem is volt olyan szörnyű felöltözni és kimenni a lakásból. Csak beszélni ne kelljen.... Szerencsére csak egy szomszéddal találkoztam és egy kicsit ugyan bunkón viselkedtem, de nem álltam meg beszélgetni, csak oda köszöntem...

Angie, Jázmin!
Veletek mi újság? Hogy vagytok?

Aludni kellene, megyek megpróbálkozom újra vele...
Jó éjt!

Fokhagyma? Hm.....Az olyan távolságtartó növényke.......

Megyünk ma Pestre, párommal. Remélem nem lesz dugó.

Aarnika, mi az a szögletes?

Ja és tavasz, nálam január 1-től általában az van.....mivel a nappalok percekkel hosszabbak én már 1-től rá szoktam állni az érzésre. Február végén már rendesen sztrájkolok, ha nincs 20 fok legalább.

Sziasztok Lányok!

Hát akkor pár mondat rólunk is.
Mi elvileg már próbálkozhatunk, de igazából nem tesszük nagy gőzerővel. Most én úgy érzem, hogy kissé talpra álltam, és megmondom őszintén önző módon viselkedek, kicsit "élvezni" akarom ezt a nyugalmat. Persze nem védekezünk, tehát bármikor összejöhet elvileg, de semmiféle számolgatással, hőmérőzéssel, és ovulációs tesztekkel nem stresszelem magam/magunk. Boldog leszek ha összejön, és nem fogok sírva fakadni, ha pár hónapig mégsem....

Igazából azért nem akartam írni, mert úgy érzem, hogy ezt sokan nem értenék meg, pár hónapja még én sem értettem volna. Számoltam vissza a napokat, és semmi más nem érdekelt, minthogy elteljen a kötelező várakozási idő. De közben valami átalakult bennem, lehet, hogy az újabb kudarctól való félelem teszi, de az is lehet, hogy egyszerűen csak kell még egy kis idő, nem tudom...

Hát velem ennyi van, folyamatosan olvaslak Benneteket, néha majd azért írok is:-)

Üdv mindenkinek,

Zsófi [/quote]

Zaha!
Én maradtam ki a listádból
Én már a márciuson szeretnék túl lenni. Az kemény lesz, mert akkorra voltam kiírva De azon is túl leszek, nem fogok belehalni, de ettől függetlenűl szívesen venném, ha már április lenne, akkor ugyanis Szilárd szülinapja van, és az már sokkal jobban hangzik

Silvia!
Nekem van egy jó házi receptem, ami működik is, és nem is olyan szörnyű az íze, mint ahogy hangzik az összetevőkből. Ha gondolod, próbáld ki. Nagyon gyorsan hat, két nap alatt kipucolja a légutakat, mindened folyni fog két napig.
Két-három evőkanál cukrot karamelizálni kell, felöntöd vízzel (kb 4-5 deci), bele teszek 3 babérlevelet, egy vöröshagyma külső száraz héját, 2 diót (egyszer ráütsz a kalapáccsal, hogy kicsit törjön fel). Ezt addig főzöd, amíg kb felére el nem párolog a víz. 2-3 óránként kell ebből a löttyből 20 ml-t (kb két evőkanál) megenni. Én adtam Szilárdnak ilyet, bár elég nehezen vette be, mert elég édes, és ő nem édesszájú, de látványosan beindult minden nyálkahártyája.

Dido!
Köszi a hiányolást! Egy picit visszavonultam olvasóüzemmódba, de te "előcsalogattál" Vegyesen vagyok, de inkább jobban, mint rosszul. A hétköznapi feladatok elég jól ki tudnak zökkenteni. Szerintem, te is, ha kiheverted a fájdalmakat annyira, hogy érzed, hogy már ki tudsz mozdulni, akkor érdemes visszamenned dolgozni. Elindulni nagyon nehéz, de ha csinálunk valamit, sokkal gyorsabban fel tudjuk dolgozni a szörnyűségeket. Persze, lehet, hogy nálad pont nem így van, de én ezt tapasztaltam. Mondjuk, nekem a munkám miatt vissza is kellett jönnön, pedig a dokim még otthon tartott volna, akár 2 hónapig is, de mivel mensokkal a befejezés előtt jöttem vissza dolgozni, és pont egy nagy munka közepén kellett korházba mennem, így nem tudtam megtenni. De nem is bánom, végül nekem így pont jó volt.
Kár, hogy olyan drága az a vizsgálat, és még egy év is lehet, amíg elkészül, de amit itthon meg tudnak csinálni, is segítség lesz. És hát bízzunk benne, hogy nem génhiba okozta a polycisztásodást, főleg, hogy a mája ép volt. Drukkolok nagyon!!!

Betti!
Te jó ég, ma Pestre!!!??? Nem tudjátok elnapolni? Hihetetlen, hogy mi van itt a városban. Mindenki autóval indult el, mert se busz se vonat nem jár. Én reggel a szokásos időben indultam, amikor még csak egy-két autó szállíingózik, de ma összefüggő kocsisor volt előttem. Gondoljátok át!!

Zsófi!
Itt olyan nincs, hogy nem értünk meg. Ahány ember, annyi féle megélési mód! Azért én nagyon örülök, hogy talpra álltál, és az, hogy most nem koncentrálsz a babára, nem baj! Nekem is így kéne tennem, és irigyellek is, hogy neked ez megy, mert ha én rágörcsölök, és nagyon akarom, akkor sosem jön össze. Csak engem a korom aggaszt, és nem hagy nyugton.
Lazítsatok, élvezzétek a "fájdalommentes" napokat, és hagyjátok sodortatni magatokat a jóban, ha már egyszer ílyen jól alakult. Én majd megpróbálok példát venni rólad

Szia Angie!

Azt gondolom, hogy ezt az érzést nem lehet mesterségesen előhozni... Vagy jön, csak úgy magától, vagy nem. És biztos vagyok benne, hogy jórészt alaptermészet kérdése a dolog. Én egyáltalán nem vagyok egy görcsös típus, mindig lazán kezelem az akadályokat, nehézségeket, nem rágódok az élet dolgain. De ebben az esetben azért hónapokig nem így volt ám.... Aztán egyszer csak valami átkapcsolódott az agyamban, és már nem rágódom a történteken. De ezt nem tudtam szándékosan előidézni, meg kellett várnom, amíg magától jött. 1,5 hónapja járok pszichológushoz is, de igazából nem gondolom, hogy ő segített volna, tök sokszor nem is a gyerek a téma, hanem teljesen más dolgok...

Zsófi

Zsófi:úgy örülök, hogy ezt írtad!Jobban vagy és előre is nézel, jajj, ez az, jól csinálod!Magamat látom az írásaidban és tudd, hogy más is hasonlóan érez, emiatt nem kell önzőnek érezned magad vagy különcnek, ez teljesen érhető!Puszi neked és azért gyere majd néha!
((()))

Dido:Én jól vagyok, köszönöm, tudod, hasonlóan vagyok már, mint Zsófi egy ideje, már előre nézek és próbálkozunk is, de nem ez a fórum témája, ezért erről nem is akarok írni.A lényeg, hogy Te, Silvi és a "régi-újak" talpraálljatok...

Zsófi!
Egyetértek, ezeket az érzéseket nem lehet mesterségesen előhozni. Én azért próbálkozok laza lenni baba ügyben (igaz, csak ritkán sikerül )
Egyébként én sem vagyok görcsös típus az élet más területén, sőt! Kivéve ezt a babatémát, és biztos vagyok benne, hogy ez is csak a korom miatt van. 25 évesen lehet, hogy ezt is lazábban kezelném, de sajnos nem vagyok már annyi

Sziasztok!

Angie!

Mi is tavaszra voltunk kiírva, május 4-re. Úgyhogy nem igazán várom a tavaszt. A tavasznak úgy kellett volna már telnie, hogy hatalmas a pocakom, nem férek a ruháimba, bababoltokba járunk kiságyat, ruhákat vásárolni....
Most meg megint csak 2-en leszünk márciusban a szülinapomon, semmi pocakkal, az 5 éves házassági évfodulónkon (ápr.30.) meg már lehet, hogy babáztunk volna, de a névnapomon (máj.6.) már szinte biztos. Igazi nagy ajándék Baba lett volna a Kisfiunk, most meg nélküle kell majd az egészet végig csinálni....

Nem menne még, akaratlanul is a miérteken jár még az agyam. És bár tényleg a kimozdulás végül már nem érintett olyan rosszul, így lehet, hogy a boltba járással nem terhelem tovább a Férjem, de nem tudok még beszélgetni, még az orvosnál is többször elsírtam magam....

Angie, Aarnika, Zsófi!
Nem ér csak olvasni...., akkor velünk mi lesz?

Zsófi!
Nem segített?
Már én is gondoltam rá, hogy el kellene mennem egy pszcihológushoz. Amikor bent voltam a kórházba a védőnő, adott egy nevet, hogy keressem meg nyugodtan, régebben a kórház is alkalmazta, de már nincs rá keret....

Jázmin!
Köszi.
De ha mindenki elhagy minket, aki már egy kicsit talpra állt és a jövő felé is tud nézni, akkor nagyon magunkra maradunk. És szerintem kellenek a pozitív tapasztalatok a „régiektől”....


Tegnap felhívott telefonon egy rokonunk és sikerült azt mondania, hogy nem szabad rágörcsölni a témára, mert akkor rosszabb..., RÁGÖRCSÖLNI??????, senki nem úgy áll, az 1. babájához, hogy baj lesz, eszembe sem jutott 2005-ben, hogy baj is lehet, de miután elveszti a babáját ez már soha nem lesz ugyan az a helyzet, mint előtte....

Dido!
Aki nem ment át azokon mint mi, azt sem tudja mit beszél. Én már fel sem kapom az ilyenen a vizet. De ehhez idő kell, úgy ahogy ahhoz is, hogy vissza tudj menni az emberek közé. A te sebed még túl friss, még időre van szükséged. De az már jó, hogy ha a boltbajárást magadra vállalod, ezzel már megtetted az első lépést.
Egyébként a mi babánk is ajándékbaba lett volna. Az én születésnapomon fogant és a férjem születésnapjára voltam vele kiírva. Ráadásul Erdélyben a nagyim ágyában jött össze úgy, hogy elszámoltam magamat, és azt hittem, hogy túl vagyok a pé-n és nem eshetek teherbe (ki akartunk hagyni pár hónapot, mert visszavettek dolgozni, és nem akartam már mindjárt az elején lebabásodni). De ezt a szép történetet már nem tudom Neki elmondani, viszont dédelgetni fogom a szívemben, amíg csak élek.

Dido:én egy darabig, a talpraállás idején nem jöttem ide, mert túl "jól" voltam hozzá és túl sok lett a terhességi téma.
De ahogy Ti jöttetek (sajnos) , újra itt vagyok, mert tudom, hogy segít nektek a tapasztalat a mi részünkről is.És az, hogy pl én már a jövőbe tudjak nézni, ahhoz nézz rá a vonalzómra, hogy mennyi idő kellett.Ugyanezen mentem keresztül és a többiek is, mint Te.Meglátod, hónapokkal később hasonlóan fogsz vélekedni.Addigmeg itt ez a fórum, ami néha áldás, néha meg átok, de itt lehet panaszkodni, dúlni-fúlni, mi pedig mindig itt leszünk, hogy meghallgassunk.

Jázi! Örülök, hogy Te is így érzel, és hogy bátorítassz: nem nagy eretnekség, amit csinálok:-)

Angie! Nagyon drukkolok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnéd! A korod miatt megértelek, lassan engem is elkezd ez zavarni! Érdekes módon én mindig azt gondoltam, hogy kb. 28 éves koromban szeretném szülni az első gyerekem. Amikor 27 évesen férjhez mentem, akkor tök evidens volt számomra, hogy 28-ra meglesz a gyerek.... És tessék: röpke pár hónap, és 30 vagyok, sehol semmi gyerek. Tudom, hogy nem vagyok még elkésve, persze mindenki ezt gondolja és mondja, csakhogy engem nem a jelenlegi tendencia érdekel, hanem a saját érzéseim.

Dido! Nem azt mondom, hogy nem segített a pszicho, csak nem gondolom, hogy ez egyértelműen neki köszönhető. Ha úgy érzed, hogy szükséged lehet rá, akkor mindenképp menj el, meglátod jót fog tenni! És nem kell csalódni, ha az első nem túl szimpi, nekem is a második jött be. Ha úgy érzed, hogy nem a te embered, akkor gondolkodás nélkül ott kell hagyni!

Zsófi

Zsófikám, én 32 vagyok, úgyhogy relax, ne érezd magad "öregnek".

OK Jázi, most, hogy mondod, már nem fogom....

És hogy akadtál rá a második dokidra, akihez jársz?Az elsővel tudom, hogy befürödtél.

Egy ismerősöm ajánlotta. Mondjuk az elsőt is, tehát ez nem jelent semmit, úgy tűnik!

Én mióta otthagytam, a közelébe sem jártam, de már nem is akarok.Kicsi fejemben saját magamnak kellett rendet rakni.Úgy látszik sikerült.

Sziasztok!

Soha nem gondoltam volna hogy ide fogok egyszer én is tartozni.De sajnos velem(ünk)is meg történt a tragédia.Nagyon friss még a seb.Az egész múlt hét pénteken derült ki mikor is baba mozira jelentkeztünk be.16 hetes voltam.Dokim vizsgált néma csendbe nem akartam de tudtam baj van hisz meg sem mozdult az én pici babám.és igen doki közölte hogy nincs szívhang.Nem tudom hogy de valahogy el vonszoltam magam férjem segítségével magam a kórházba.Ahol meg erösitették a diagnózist nem él az én babám.Hétfőre kaptam idö pontot hogy be kell vonulnom a kórházba.Hétvége borzalmas volt fel kellet készülnöm arra hogy el engedjem az én babámat.Fel kellet készülnöm a szülésre ami a terhesség előre haladtával el kerülhetett len volt.Másik oldalról nézve pedig erösnek kellet lennem illetve erősnek kell maradnom hisz van két pici fiam akiknek szükségük van anyára.Hétfön be vonultam a kórházba ami nagyon rossz volt mert tudtam ezt egyedül kell végigcsinálnom.Nagyszülők barátok 600km vannak tőlünk úgyhogy semmi segítség nam volt akik a gyerekekre vigyázztak volna.Férjem és a gyerekeim egész délelőtt bent maradtak velem uttána jött a doki vizsgáltok így családom haza küldtem.(Déluttán alvás után még egyszer be jöttek hozzám)11-kor kaptam az elsö tabletát amit segít be inditani a szülést.Utána 4-óránként kaptam de nem éreztem egy két keményedésen kivül semmit.20-óra kor ki mentem a mosdóba el öntött a magzatvíz meg nyomtam a növér hivó csengöt ök rohantak fel fektettek az ágyra ahol semmi fájás nélkül világra jött az én angyalkám.èn kértem hogy nem mutassák meg nem karom öt látni így láttam jobnak hogy nem láttam így utólag nem tudom hogy jó ötlet volt-e.Azonnal toltak a mütöbe altatásban ki tisztítottak.én valamikor 23-kor szobámba tértem magamhoz fél óra múlva tudtam férjemmel telefonon beszélni.Háttérbe hallottam pici fiamat sírni(13-hós) sírni nagyon rossz volt hogy nem tudtam őket átt ölelni.Férjemmel együtt sírtunk borzalmas volt.Kedden haza jöhettem férjem nagyon sokat segít aminek nagyon hálás vagyok rengeteget beszélünk.Èn a tragédia óta magamat okolom az kérdezem mit csináltam rosszul miért pont én???Egyenlőre nem tudni mi történt genetikai vizsgáltott kértünk habár tudjuk nem biztos hogy ki fog derülni mi történt.Fáj nagyon amikor láttam a fiatal lányokat akik abortuszra jöttek be kórházba nagyon rossz érzés.Ami az erőt tartja bennem az én kisfiam (2,5 év és 13 hós) akik úgyebár nagyon igényelnek és az én imádott férjem .Nélkülük nem tudom mi lenne.Dokim 3- hó pihenőt javasolt.Igazából ez 3.terhességem (védekezés melett)nem volt tervezve de amikor ki derült nagyon örültünk neki.ÉS nagyon vártuk nemét nem tudjuk én nem akartam meg tudni szülés után kérdezték de én nem akartam tudni.Jó volt a mi történetünket ki irní magamból köszönöm hogy "meg Hallagatattok".Ami nagyon meg lepet az itteni (Németország)kórházi dolgozok emberségesen bántak velem a növerek velem sírtak a dokim is sírt ilyen emberséget nem vártam

Az az igazság, hogy én is úgy érzem, akár abba is tudnám hagyni... Azt gondolom, hogy párszor még elmegyek, aztán többet nem. Egyébként tök vicces, mert amikor az első 1-2 alkalommal vázoltam a problémáimat neki, akkor azt mondta, hogy elképesztően jó rálátásom van a gondjaimra, illetve a gondok közti összefüggésekre, és hogy ez ritka adottság. Ő maga mondta, hogy valszeg, ha adtam volna még egy kis időt magmnak, akkor egyedül is rendbe tudtam volna tenni a dolgaimat. Milyen már, amikor egy pszichológustól ezt hallja az ember

Kedves Hemej!

Szomorúan olvasom a soraidat, nagyon sajnálom, ami veletek történt, és nagyon sok erőt kívánok nektek az elövetkezendő hónapokra, mert baromi nehéz időszak lesz. Látod, (sajnos) nem vagy egyedül a történtekkel, hisz mi itt mind átéltük ezt a borzalmat, és még milyen sokan vannak odakint, akikről nem tudunk..... Őszintén sajnálom, írj ki magadból mindent, ami fáj, mi nagyon megértünk, hidd el! Kitartást, és sok erőt kívánok!

Zsófi

DR.Zsófi:

Hemej:nagyon sajnálom...ismét egy új tag...
Ide jöhetsz bármikor beszélgetni.

Hemej!
Szívből sajnálom ami történt veletek. Én is csak azt tudom mondani amit Jázmin, gyere ha úgy érzed szükséged van a beszélgetésre. Itt tényleg bármikor, bármit. Nekem sokat segít.

Hemej!
Nagyon nehéz lehet most neked, átérzem! A kisfiaid valóban sok erőt tudnak majd neked adni, én is a fiamba kapaszkodtam. Az viszont jó, hogy ilyen emberséges bánásmódban volt részed. Nekem is, bár Mo-ra egyáltalán nem jellemző az emberség! Gyere, és osszd meg velünk minden szomorúságodat, hátha segít gyorsabban túl lenni a fájdalom legerősebb részén.

Kedves Hemej!

Nagyon sajnálom a Kisbabádat és hogy Neked is át kellet élned a Kicsid elvesztését.
Nagyon nehéz és hosszú időszak következik, aminek sajnos még én is az elején járok...
Ha úgy érzed, gyere és írd ki magadból amit érzel, nekem nagyon sokat segít.

Olvasgatom itt a neten a sok fórumot, egy csomó helyen síránkozó, panaszkodó kismamák, anyukák...mindegyik nyűglődik, itt fáj, ott fáj, a gyerek üvölt, jajj de fáradt...stb.Szegények.
Ahelyett, hogy összetennék a kezüket, hogy élő babájuk van.

Lányok köszönöm a tanácsokat a nyavajámra, mindent ki fogok próbálni.
Angie, ha jól értelek héjastól kell a dió, ugye? Igaz, ha nem úgy lenne minek kéne rácsapni a kalapáccsal

Eltűnt tegnaptól a vonalzóm

Dido,
nálunk is ez van. Vagy az a tanács jön ne görcsölj rá, vagy túl kell lépni, felejtsd el gyorsan, nézz előre. Hát igen, ez mind szép és jó, csak nem olyan egyszerű.
Megértelek, én sem tudom elképzelni, hogyan fogom elviselni azokat a napokat amikorra ki voltam írva. Nálunk a férjem szülinapja előtt pár nappal lett volna. Mondtam is neki párszor én a Picit adom ajándékba. Hát most nincs ajándék. Talán, ha már akkor újra babás lennék, bár most még nem tudom elképzelni. Lehet addigra másként fogok gondolkodni.
Nekem sokat segít, hogy ki kell járnom dokikhoz. Amúgy nem mennék ki. Igaz egyszer voltam mérni és egyszer az irodába is bementem, de csak azért viseltem el, mert ott is csak ketten vagyunk a párommal. A munkám ugyan csapnivaló volt, kétszer annyi ideig tartott mint máskor és itthon jöttem rá, hogy ráadásul hibát is csináltam benne. üzletben még csak egyszer voltam, az se sült el túl jól, ma készülünk a Tescóba, az szerencsére jó nagy csak a babaruhás polcokat kell elkerülnöm.
Azt sikerült elérnem, hogy ha nem kerül szóba a baba akkor tök nyugott képet tudok vágni, de ha igen akkor végem. Így én is sírok minden dokinál.
Egy kivizsgálásért 2-3000 euro bizony nagyon sok. De legalább ebben próbálj meg pozitívan gondolkodni és gondolj arra, hogy elég az amit itthon csinálnak, mert az a külföldi úgyis negatív lenne minden betegségre - tehát felesleges. Tudom ez nem vigasz, de legalább nem rágnád magad rajta. Az pedig, hogy ilyen rendes a doki nagyon jó, már csak lelkileg is biztos sokat segít.

Kedves Hemej. Nagyon-nagyon sajnálom

Silvia!
Végül akkor magadtól is megfejtetted

Betti!
Milyen volt a pesti körutatok?

Zsófi, ne szégyeld magad, én a második elvesztése után már úgy voltam, hogy nem görcsölök rá, majd jön, amikor akar, elegem is volt már a témából. De szerencsére, valami külön áldás miatt, mindhárom terhességem elsőre összejött, így nem volt időm görcsölni, de engem is elért egy olyan majd lesz, ami lesz érzés. Sokat tornáztam, élveztem az élet gondtalan napjait.
Pszicho dokihoz én ma is járok, heti egyszer...sokszor mi sem a terhességről beszélünk, vannak olyan dolgok, amiben jó meglátásai vannak, néha egy-egy mondat is segítség lehet, egy kivülálló sok mindenre rá tud mutatni.

Hemej, sajnálom. Én anno nagyon sokat szenvedtem a fájdalom miatt, iszonyatos görcseim voltak, remegtem, izzadtam, jajgattam...fájdalomcsillapítót nem adtak, bár kértem, de azt mondták, ki kell bírni.
Németországban talán más az Eü.

Angi, senki nem volt az utakon, Pesten belül sem. Lehet csak jó környéken jártunk...

Betti!
Vagy pont a csúcsot elkerülve Jó gyorsan megjártátok! Én most indulok ki Pestből... hát nem lesz egy leányálom!

jázmin20lvasgatom itt a neten a sok fórumot, egy csomó helyen síránkozó, panaszkodó kismamák, anyukák...mindegyik nyűglődik, itt fáj, ott fáj, a gyerek üvölt, jajj de fáradt...stb.Szegények.
Ahelyett, hogy összetennék a kezüket, hogy élő babájuk van.

Ezzel teljesen egyetértek!


Még nem ismertem meg ezt a topicot és nem éltem át
a barátnőmék szomorú esetét,addig én is másként vélekedtem!
Nekem is volt vetélés DE én elismerem,hogy abbol sokkal elöbb fellehet gyógyulni,mint pl.Franka tragédiájábol.

Mert az igaz,hogy fáj itt-ott,de azután annak van eredménye!

Kedves Hemej!
Nagyon sajnálom,ami veled(tek)történt.

És persze,hogy emberségesebbek nyugaton a dokik,mint pl.
itt nálunk Szerbiában.
De amikor nekem volt vetélésem én is nagyon jó dokira akadtam,aki vigasztalt,együttérzett velem.
Ja persze a nővérkék azok már nem voltak ennyire rendesek,sőőőőt.......

Köszönöm az együttérzöö szavakat.Nagyon jó ki irní magamból a bánatom.tIgazából megérteni csak az tudja aki ezt a tragédiát átt élte.Mások nem tudnak segíteni csak azt mondják hogy ,talán beteg lett volna talán ez talán az.De igazából egyenlöre nem tudja senki mi volt mi történhetett.Attól is rosszul vagyok amikor azt mondják hogy ismét várandós lehetek egészséges babám lehet.Könyörgöm ez nem hozza vissza az én angyalkámat.Ma voltam kis családommal sétálni a friss levegö jó tett de rossz volt hogy is mondjam nem tudok másként fogalmazni olyan üresnek érzem magam.A hasam már gömbölyödöt és most meg üres szörnyü érzés.

Jázmin:Egyet értek veled .Engem is felhúz az ilyen.Amikor ilyet olvasok minek szülnek az ilyenek gyerket? Egyik nagyon kedves ismerösöm mesélte hogy ahova ö irkál fórumra.Arról panaszkodot egy csaj hogy öt nem érti meg senki,terhessége elött ö 2 doboz cigit szívot de amiótta tudja hogy babás "csak" 5-6 szállal szív és csodálkozik hogy a doki le cseszi..no comment.

Hemej:tudod a bagós kismamákkal nagyon csúnyákat tennék...el sem tudom mondani mennyire a szívembe mar, amikor meglátok egyet.Pici lányom után mikor a bevásárlóközpont parkolójába megláttam egyet vagy a városba, beszóltam nekik, de mindig sírva is fakadtam a bánattól, hogy az ilyennek bezzeg van gyereke és tuti egészséges lesz.Én tudom milyen bagósnak lenni, 14 évig szívtam 15 éves koromtól, ahogy koleszba kerültem.És felnőtt nőként 2007 tavaszán, amikor eldöntöttük, hogy babát szeretnénk, egyik napról a másikra tettem le szó szerint!És azóta sem gyújtottam rá.És az a doki, amelyik engedélyez napi pár szálat, na azt is eltiltanám a praxisától egy életre.
Szóval nekem ne jöjjön senki a stresszel, meg a leszokás nehézségeivel.Akaratgyengeség, felelőtlenség és primitívség.

Itt Szegeden a klinika bejáratánál, mikor mész be, először a bejáratnál lévő hamutál előtt kikerülöd a kismamákat...még gondolom szülés előtt leugranak egy slukkra, biztos, ami biztos, nehogy már a vajúdás órái alatt nikotin nélkül maradjanak.

Undoritó!Legzívesebben fel pofoznám öket.Mi amikor el határoztuk hogy igen most már jöhet a béb közösen tedtük le a cigit.ez 2006 juniúsába volt azóta sen én sem a párom ne gyújtott rá.

Olvastam néhány történetet nem tudtam mindenkiét el olvasni borzalmas amin mindenki átt ment.Jó hogy vagytok egymásnak.èn azt veszem észre hogy a páromat persze meg rázta a történet de mégsem olyan a viselkedése amit várnék töle persze ö is sírt de valahogy ö másképpen éli meg.Talán azzért mert ö úgyebár nem érezte ...nem tudom.Kaptam soron kivül holnapra egy pszicho dokihoz idö pontot nem tudom el menjek-e egyáltalán.Ö sem fogja visssza adni babám életét.(Ö csak egy idegen aki úgye nem rólam semmit)Leg szívesebben én egésznap csak aludnék...amit nem tehetek meg.Sokszor napközben is el kezdek sirni ilyenkor Benjamin(nagyobbik) fiam oda bújik mellém és puszilgat.Ilyenkor lelki ismeret furdalásom van nem akarom hogy ök a mi bántunk miatt valamibe hiányt szenvedjenek.Imádom öket!Na megyek lassan aludni habár úgysem tudok de azzért meg próbálkozok vele holnap vinni kell picurkámat (Philip) a gyerek dokihoz kötelezö oltásra.(Habár itt a gyerek szurik nem kötelezöek vannak olyanok akik semmi ellen nem oltatják be a babájukat ne erre is no comment)

A cigis kismamákról csak annyit, hogy úúúúútáááálom őket. Mikor a fiammal még bent voltunk az inkubátorban töltött 3 hét után a következő 3 hetet olyan kis házikó félében voltunk, nem a nagy kórházban. Az a gyermekkórházhoz csatlakoztatott 4 szobás kis ház volt. Az egyik szobában olyan babák voltak akiket otthagytak az anyukák. Az egyik állandóan sírt. Szóltam a nővérkének, mivel a kisfiam szépen alszik néha megdajkálnám azt a kicsit, biztos az anyukája hiányzik. A nővér megengedte, de azt mondta, sajnos ez nem fog segíteni rajta, mert nem az a baja, hanem nikotin elvonási tünetei vannak. A fájdalmai csillapítására nikotint kellett neki adagolni, de ugye mindig kevesebbett és amikor már nem volt elég az adag sírt, mert fájt neki. Olyan keservesen sírni babát még nem hallottam. Én soha nem cigiztem (kivéve 3 szálat 15 évesen a kollégiumban anno), de azóta, hogy ezt megéltem minden cigizős kismamának ezt elmesélem. Bocs ha kicsit bonyolult voltam, de ez mindig felháborít.
Bizony én szívesen "panaszkodnék", hogy jaj sír a babám, fáj a hasa, jön a foga stb csak itt lenne.

Hemej,
nekem is sokat segít a fiam. ő már 12 éves, de jobban meg tud vigasztalni ha sírok a baba miatt, mint a párom. Én sem szeretném őt terhelni ezzel, de néha átcsapnak a hullámok fejem felett. Napokig mellettem akart aludni és addig beszélt nekem amíg el nem aludtam, mert az első nap észre vette, hogy sírok elalvás előtt.
Nagyon nehéz most neked, de tényleg jobb helyzetben vagyunk mi akiknek van már gyermeke, még ha most nem is úgy érzed, de nekik szükségük van ránk és hamarább össze kell szednünk magunkat(legalább napközben).

Ma nekem sem volt szerencsém. A Tesco tényleg elég nagy, a babaruhás polcokat el is kerültem, de a kisbabás vásárlókat nem sikerült. Pedig olyankor mentünk amikor alig voltak, hát nem abból 3 picuri. megint sírás lett belőle. Szerencsére a vége felé láttam mindet így kibírtam az autóig.

Plusz a nyavajám mellé jött újabb. Most fájdogáll a méhem, szurdosnak a petefészkeim, erősebb folyásom van. Olyan mintha peteérésem lenne, de ez nálam nem valószínű. Azt hiszem holnap megyek a nődokihoz. Már lassan orvosi oldalra változtatom ezt az oldalt.

Dido
ma sikerült időben elaludnod?

Legalább annyi jó, hogy visszajött a vonalzóm.

Silvi!
Dehogy, itt vagyok sajnos.
Tényleg nem jó látni Picibabákat, nekem főleg Kisfiúkat..., akkor mindig eltörik a mécses.... Ma ráadásul Liluval és a kisfiával (5 hónapos) volt tele a tv, és ahogy mondta, hogy már jöhet a kövtkező..., neki miért megy ilyen könnyen, és nekem/nekünk miért nem? (ez most nagyon gonosz tőlem, tudom)

A méhed azért is fájdogálhat, mert húzódik össze, és megy vissza le a helyére....

Tényleg igaz, hogy az emberek a jó dolgukban nem is tudják, hogy mi bajuk...., hát hogy lehet egy kisbaba és a neki járó gondoskodás baj??? Meg sem érdemlik azt a babát akkor ha ez nekik teher és probléma...
a cigiről meg inkább nem is mondok semmit...
És tényleg az a legdühítőbb, hogy én szinte végig feküdtem a 19 hetet, csupa zöldséget és gyümölcsöt ettem, gyümölcsleveket ittam, semmi károsat nem csináltam..., mások meg oda sem figyelnek arra, hogy ott fejlődik egy kis élet bennük, cigiznek, isznak és mégis ők kapnak a végén babát....

Hemej!
Én is nagyon sokat feküdtem az elején, aludni azt éppen nem tudtam, de nem volt kedvem felkelni, aztán felkeltem, és egész nap a miérteket kerestem/keresem a neten...
Én nem tablettát kaptam, hanem Naladoros infúziót 3-at, ami kb. 6 óra alatt csöpögött le, és kb a 2. felétől indultak be a fájások..., fel ajánlották a gerinc érzéstelenítést, de nem akartam...

Jobb ha megyek...
Jó éjt:

Hemej, lehet, hogy jót tesz, ha elmész a pszichodokihoz. Pont az a lényeg, hogy ő kivülálló és talán olyan dolgokat is észrevesz, megmond, amit a szeretteid nem mernek, nem akarnak.
Aztán lehet, hogy nem jön be.
ÉN anno akkor mentem, mikor már úgy éreztem, szükségem van segítségre és akartam, hogy segítsen, ha még inkább ellenségnek érezed, halaszd el egy kicsit, mert bármit is mond nem fogod tudni elfogadni.
Bár az is lehet, nem lesz szimpatikus.

Engem az dühít mikor az anyuka tolja a babakocsit és közben szívja a cigit. Milyen szép, idilli látvány!

Dido!
Anno, Szilárd megszülése után rögtön én is ilyeneket mondtam, hogy jöhet a következő, de akkor még nem gondoltam, hogy ilyen szörnyűségeken fogok átmenni, pedig te tudod, hogy nekem Szilárddal sem volt könnyű teherbe esni. Senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, még az sem, akinek már van egy vagy két vagy több egészséges gyereke. Nekem van olyan ismerősöm, aki szült három egészséges gyereket, és akarják a negyediket, de már háromszor vetélt el 8-10 hetesen. Egyébként én is hasonlókra gondoltam a riport láttán, de aztán elhessegettem, és inkább örültem, hogy vannak olyanok is, akiknek könnyen megy a gyerekszülés (ami nem azt jelenti, hogy minden más területén az életének könnyen mennek a dologok, sőt, valahol biztos neki is megvan a tüskéje - nekünk sajnos valamiért pont ez a legfájdalmasabb tüske adatott ).
És én hiszek abban, hogy egyszer mindenki megfizett a tetteiért, azok is, akik felelőtlenül élnek, szülnek gyerekeket.