Kiemelt témák

Sziasztok!

Szerintem ez a császárra nem vonatkozik! Minden más nőgyógyászati műtétre, beavatkozásra, vizsgálatra igen, de a császár az szülés, és nagyon ritka esetben előre tervezhető. Biztos vagyok benne, hogy nem vonatkozik rá. Ne aggódjatok!

Tehát Zsombok Ágnes, 2009. augusztus 18.

„Születési súly 4900 gramm. Hossz: 60 cm. Fejkörfogat: 36 cm.
Gondozott,zavartalan terhességből a 40 gestaciós hétre 12 órán túli idő előtti burokrepedés után antibiotikus védelemben fenyegető magzati asphyxia miatt végzett sectio caesarea során 9/10 es Apgar értékkel született kórházunkban (….) Nagy születési súlya miatt ellenőrzött vércukorszintje mindvégig normál tartományban volt. Anyatejtermelés beindult, jól szopik.” (Zárójelentés)

Kislányom bevárta Vidadoktor nyári szabadságának lejártát.
Így hát aug. 17-én este - akárcsak mindkét nővére - szétrúgta a magzatburkot. Irány a kórház, Melinda és Eszter a barátnőmmel, majd a nagyszülőkkel. Férjem végig velem volt a szülőszobán, matracon aludtunk éjjel. A magzatvíz elfolyása miatt másnap délben kaptam antibiotikumot, időnként ctg, de nem folyamatosan. Közben homeós koktél, és mivel sokáig voltunk benn, ittam kávét és ettem is. Este oxitocin infúzió, mert hol erősebb, hol gyengébb kontrakciók voltak, de rendszertelenek. Várhattunk volna még az oxitocinnal, de nem akartam már tovább. Azt követően erős rendszeres kontrakciók, tágulás. Aztán a méhszáj eltűnt, Ági feje beilleszkedett a medence kimenetbe, jónéhány tolás után azonban túlságosan lecsökkent a szívhangja („fenyegető magzati asphyxia”) és sürgősségi császármetszéssel jött világra. A lassuló szívverés nem rendellenes a kitolás végén, mi azonban az elején jártunk, Ági még nem a szülőcsatorna kijáratánál volt. Három óra múlva, amikor ébredtem, Judit csecsemős nővér ki akarta hozni megmutatni, de Ági aludt, hagytuk inkább. Pár korty vizet kapott akkor hajnalban, de a cukra jó volt és ahogy Judit mondta „voltak bőven tartalékai”. Egy óra múlva Ági is felkelt, akkor a mellkasomra fektették mert sírt, tovább aludt, majd hajnalban egy órát aludt rajtam újra. Ezután felkeltem, átköltöztem a 408-asba, és onnan kezdve újra együtt voltunk folyamatosan, hál Istennek ahhoz elég jól voltam, hogy el bírjam látni. Szerencsém volt egyébként, mert éjjel Rita volt benn, a nappalos ügyeletesként meg Böbe figyelt ránk. Rengeteget segítettek.

A vajúdás a szép emlékű Pirkadat szülőszobában ment. Erika és Vidadoktor kísért bennünket. Mint az előző két szülésnél, most is úgy voltak velünk, hogy nyugodtan, a saját tempónkban tehessük meg az utunkat. Nagyon köszönjük nekik. Köszönjük Tóth doktornak is a készenlétet és a segítséget az utolsó hetekben, nagyon örülök, hogy megismertem.
A benn töltött napok nyugalomban teltek, az ünnepek miatt még a hétköznapi vizites sürgés-forgás is elmaradt. Viszont pl. a nyári szabadságolások miatt a csecsemősök közül többször volt ügyeletben Böbe. Nem volt szopi gondunk, egyszerűen csak szeretem, ha ő ott van, a puszta megjelenése energiával tölt el. Juditnak is örültünk, neki ugye van egy kedélye, a búcsú babaviziten ő küzdött Ágival. (oltások).
Ötödik nap jöttünk haza, Ági jó evő, jó alvó, hagy pihenni, kell is, a két „nagy” pörög eleget. Legtöbbször sikerül együtt altatni nappal is mindhármójukat.

A szülészetről…
Igazából én így már nem tudok mit mondani azoknak, akik arra kíváncsiak, hogy milyen lesz a szülészet. Hiszen változások lesznek. Én csak arról tudok emlékezni, hogy milyen volt, és hogy személyesen nekünk milyen volt. Mert én már nem tudom úgy látni, mint aki most először ment oda szülni vagy fog a közeljövőben. Négy éve szinte folyamatosan oda jártunk (Melinda 2006-ban született, Eszter 2008 elején). Szerintem van, aki számára olybá tűnt már, hogy én is a személyzet része voltam.

Tetszett, hogy például nincs automatikus beöntés, nincs rutinszerűen adott EDA, nincs tápszerezés. Ellenben van – orvostól, szülésznőtől függően – lehetőség gátvédelemre, anyatejes táplálás, akit kell, igyekeznek megtanítani szoptatni, tisztaság van.
Tetszett, hogy ez egy kicsi szülészet. Ami változott ugyan az évek alatt, de sosem volt klinika-hangulat.
Tetszett a csecsemős osztály, ahol komolyan veszik a baba-barát titulust, az anyatejes táplálást, a roaming-ot, mindig velem lehettek a gyerekeim (ez kevés kórházban egyértelmű). Jó csecsemős osztály – mondom, hozzátéve, hogy nekem sosem volt gondom, nem jelentett problémát, ha egyik nővér ezt javasolta egy problémára, a másik azt. Egy először szülőnek, szoptatási gondokkal, érzékeny lelkiállapotban ez nagy gondot jelenthet, jogosan. Egyik ilyen szobatársam panaszkodott is – annyit tudtam mondani, hogy a nővérek tapasztalatai, mentalitása is különfélék, különféle kismamákkal találkoznak, mi magunk sem ugyanazt a tanácsot szoktuk egymásnak adni a problémákra.
Nem tetszett az előkészítőben a tusoló. Olyan keskeny ugyanis a nyílása, hogy nem fértem át. Tényleg, úgy kellett bepréselnem magam minden szülés előtt a strandlabda nagyságú pocakommal. („Az óriásbabás kismama” néven futottam az idén a vizitelő orvosok és nővérek között). Mondtam is Erikának, hogy talán könnyebb volna, ha bemásznék…Ő erre csak annyit mondott, hogy:”Á, inkább átdoblak…”
Ja igen, még egy. A magas kórházi ágyak. A császáros szobában állíthatóak, de máshol nem. Úgyhogy komolyan mondom: akit műteni kell, vitessen be egy kis sámlit magának a kórterembe otthonról. Kis műanyag fellépőt. Biztos meg lehet beszélni a személyzettel. (Én párnát is mindig vittem be). A fellépőt lehet fertőtleníteni és nagyon sok fáradságot (és fájdalmat) le lehet spórolni vele.

De ami nekünk mindennnél fontosabb volt:

Biztonságot jelentettek, szülésznőink (Rákóczi Ági, Zachár Erika és Nováky Rita – igen Rita téged is ide sorollak) és az orvosaink, Vida Gábor és Tóth Ferenc, akik mindvégig arra törekedtek, hogy háborítatlanul szülhessünk, a terhesség is nyugodt legyen. A biztonság mellett jelentettek figyelmet, együttérzést, vidámságot vagy épp könnyeket, segítséget minden helyzetben, nagyon jó együttlétet a várandósságok meg a szülések alatt és utána is - és rengeteg szeretetet.
Sokáig pulzálni fog az ötödik emelethez kötő lelki köldökzsinór, elvágni nem is igen lehet és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.


Hazaindulás előtt:



És köszönjük mindenkinek a drukkokat!

Memme, olyan jó volt olvasni!

Memme: Gratulálok!! Nagyon jó volt olvasni! Tetszik a kép! (Sajnálom,hogy nekünk nem jutott eszünkbe ilyen képet csinálni )

Memme
annyira jó volt olvasni!!!

Memme!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a tapasztalatodat, tényleg nagyon jó volt olvasni, s sok tanáccsal láttál el.
Nagyon jó lett a kép is, remélem majd nekünk is lesz alkalmunk ilyet készíteni!

Sok boldogságot, gratulálok a kis Ágihoz, sok tejcsit és boldog pillanatokat az egész családnak!

Sziasztok!

Köszi a hasznos infokat a privatizációval kapcsolatban, kicsit megnyugodtam, hogy januárban még megszülhetem Első Kisbabámat a Kútvölgyiben. A tesóval meg majd meglátjuk

Anica: ha visszatérnél ide, megírod majd a tapasztalatodat a Dianatal-lal? Én is néztem már, de elég húzós ára van, és jó volna tudni, használ-e valamit.

Memme: köszi a történetet a szülésről. Igazán megható volt, és ismét (immáron nagyon sokadszorra) megbizonyosodtam róla, hogy Vida doki szuper választás volt!

További jó babázást és babavárást mindenkinek!

üdv:

szcsm

Sziasztok!

Memme!

Köszönjük, nagyon!


Voltam tegnap dokinál, velünk minden rendben, sok újat nem tudtam meg, mert most körvonalazódnak a részletek! Múlt csütörtöki állás szerint (akkor volt egy komolyabb értekezlet az új főnökkel) július 1-ig 100%-osan OEP finanszírozású marad a kórház szülészete.
Aztán legközelebb majd rákérdek, mi a helyzet most a szülésznőválasztással, látogatással, mi hogy változik? Októberben már ők is jobban átlátják majd és tudnak válaszolni. November-december körül gondolom megnézem a szülőszobát, hátha akkor már látni a változásokat.

Márti

[size=7]Sziasztok! Kedves Szerencsemák, a dianatal gélt végül is nem használtuk el, Milán baba aug 27-én született meg császárral.éjjel elkezdett folyni nagyon a magzatvíz, zuhanyozás, telefon Ritának, (szülésznő) be a kórházba.1 ujjnyira voltam tágulva, ekkor még semmi fájdalom.beért Rita is, én kértem a beöntést, gondoltam így mégiscsak tisztább marad az ember lánya a véghajrában.kb 4 óra eltelt igazán vészes fájdalmak nélkül, kaptam homeo bogyókat,aztán oxytocint is elkezdték adni.ettől fogva elég vaskos fájásaim lettek, de bírható volt és úgy éreztem gyorsan mennek az órák.Rita nagyon kedves és empatikus volt végig, sokat segített a jelenléte,( Párocskámat kiküldtem mert nem tudtam rá figyelni és láttam rajta h fáj a lelkének h nem tud segíteni)kb dél körül, mivel nem tágultam semmit, úgy döntött h az orvos h császároznak,(Dr Vida)én akkor sírdogáltam kicsit de inkább csak a feszültség miatt, meg örültem h végre vmi történik.a császár nagyon gyorsan ment szerintem, mindenki nagyon profi volt a műtőben.amikor Milánka kibukkant a hasamból mindenki nagyon meglepődött, a nyakára 5 ször volt rátekeredve a köldökzsinór, ezért nem tudott leereszkedni a drága.( fájások alatt teljesen fent volt a gyomromnál) DIANATAL-GÉL-t a méhszáj vizsgálatok alkalmával kente fel a Doki, egy kis mogyorónyit alkalmanként, a méhszáj egyébként "laza" volt, tágulhatott volna ha a kis fejecske is nyomta volna..................

[size=7]Sziasztok! Szerencsemák:dianatal ,egy doboz tartalmaz 5 lezárt steril adagot,ebből 3 a vajúdásra, 2 a kitoláshoz.mi csak 1 adagot bontottunk de azt sem használtuk el, nagyon soknak bizonyult.ha gondolod ,a megmaradt bontatlan adagokat átadom neked( írj az e-mail re) más :amilyen jó volt a szülészet, annyira rémes a csecsemőosztály.aki először szül, tájékozódjon előre mindenről:szoptatás!tejbelövellés!mellmasszírozása a fejés előtt! a csecsemősök borzalmasak,( 1-2 kivétel) mintha itt maradtak vna a régi rendszerből.konkrétan ha nincs a császár utáni első nap literszám tejed ,nyugodtan érezd magad csődtömegnek, a babád éhes de nincs mit enni, mert tápot akkor kap ha megveszed a patikában.(ez nem baj csak nem szólnak h vegyél)a rooming-in csak akkor jó ha külön szobában vagy, mi négyen voltunk, ebből az egyik baba 0-24ig üvöltött, a többi baba csak pár óránkét.nem monták azt sem hogy ennivalót vigyek magamnak,pedig érdemes jól felpakolni!a csecsemő oszt. wc-je katasztrófa:császár után rágugolni szinte lehetelen(fáj nagyon) de nincs egy kapaszkodó, nincs semmi amire a betétet wc papírt le tudod tenni, + a takarítónők bájosak amíg a szobákat csinálják de a wc-elkerülik.4 napig pihent egy véres géz a wc kagyló mellet, és ott gyűjtik nagy zsákokban a véres textileket is( szintén 4 napig)a szag átható, nyitott ablaknál is!fertőtlenítő kendőt vigyetek az ülőkéhez!szóval amilyen jó a szülészet ,olyan gáz a csecsemő oszt. érzékeny lelkűek vértezzék fel magukat előre!én minden nap bőgtem(mások is) ,kb 5 nap alatt 5 órát aludtam szóval teljesen leakott állapotban kerültem haza.most kezdem lassan összeszedni magam.ez csak az én szerény véleményem! ha bárki bármire részletesebben kíváncsi a császárral, az érzéstelenítéssel az osztállyal kapcs.ban szívesen válaszolok! puszi mindenkinek!

Szia Anica!
Gratula Milánhoz! Mekkora lett?
Nekem mindkét gyerekemnél csak 4-5. napon lett olyan mennyiségű tej, hogy mérhető, jórészt már itthon. Én sem értettem, hogy mit várnak, tulajdonképpen. Pankám kapott tápszert (ő azért is, mert nagyon pici volt), Peti pedig női tejet fecskendőből és pohárból. De voltak ott olyan anyukák, hogy 50-60-at szopott a gyerekük két-három naposan. Na, nem vagyunk egyformák.
Nem mondtuk volna, hogy vigyél kaját? Nagy hiba volt. Többiek! Vigyetek kaját, vagy kérjetek, mert bizony a kaja nem annyira jó, mint a melléklet ábra is mutatja.
Igen, a rooming-in-nél benne van a pakliban, hogy vannak babák, akik nem annyira nyugisak, bár általában az első pár nap a legnyugisabb, és csak otthon szoktak elszabadulni az indulatok. Én azt tapasztaltam mindkétszer, hogy elég jól összehangolódtunk a szobatársakkal és a babákkal is, sajnálom, hogy Neked máshogy alakult.

Jó babázást!

Kriszta

Kajához még annyit, hogy Panka és Peti között azért sokat javult a cucc, mennyiségben és minőségben is. Pankánál még hoztak karfiollevest (szoptatósoknak!?), meg iszonyúan fokhagymás spenótot. Én nagyrészt szendvicsen éltem, és irigyeltem a szobatársak madártejét. Petinél volt máglyarakás, meg ilyen nyalánkságok. És jóóó sok.

Kedves Kriszta36, köszönöm , Milánka 3350grammal született, nem volt pici, de 3 nap éhezéssel le is ment 3020gr-ra.én akkor mondtam a csecsemősnek meg a dokinőnek hogy ha nem adnak neki vmit akkor hozok be, erre felírta a tápszert, amit jó néven vettek h nem akartam hazavinni.( mellesleg szívesen hagytam ott a többi picinek)a szobatársaim aranyosak voltak, Orsinak külön is hálás vagyok!nagyon sokat segített a nehéz percekben.továbbra is úgy gondolom h a rooming-in 1 személyes szobát jelent, nem 4-est.próbáltam alapítványit kérni de valami front lehetett mert tele volt minden.( nem csak az alapítványi) más :Memme tanácsa a fellépősámlival kapcsolatban nagyon hasznos!!! minden császárosnak ajánlom!kínszenvedés a magas ágyról a le-fel mászás!! pusz

Sziasztok, nekem azert nem voltak ennyire rossz tapasztalataim, igaz hogy 3 eve volt. en is csaszaros voltam, 2 ejszakat a csaszaros szobaban mert utana alapitvanyiba kerultem de az meg nem volt szabad ezert hogy ne kelljen annyit hurcolkodni 1 helyett kettot maradtam a csaszarosban. en is jartak a csecsemos wcbe es budi volt nem tul tisztasag de valahogy nem eltem meg szornyuseg kent. eletemben ra nem ulok sehol a wcre, en is gugoltam de bevallom oszinten nem emlekszem hogy ez fajt volna, az hogy sehova nem tudtam letenni a wc papiromat betetet az tenyleg rossz volt, de ha jol emlekszem szabad kez hijjan maradat az allam ala szoritas. ket ejszaka utan mentem az alapitvanyiba a ket agyasba nem volt hozza sajat wc de a folyoson levo egesz jo volt. arra tenyleg emlekszem hogy nagyon magasak az agyak es nehez volt fel meg le szallni rola, en is kertem otthonrol a kis samlit. Kaja: elso 1-2 napon emlekeim szeritn olyan hanyingerem volt hogy alig birtam kajara gondolni, fel se tunt hogy nem jo a kaja, de aztan arra emlekszem hogy annyira ehes voltam kb 3. naptol hogy mindent megettem amit adtak, nem nagyon neztem mi volt, de nem volt veszes. szerncsere en csak 2 agyasban voltam es nagyon szerencsem volt a szobatarsammal meg a babajaval jol megvoltunk nem zavartuk egymast egy csoppet se, ami meg zavaro volt hogy a kulon szobaban az agy valami mubor szerusegbol vot es emlekszem a lepedo folyamatosan elcsuszott az idegsitett. csecsemosok, nagyon kedvesek voltak, a fiam csak akkor kapott egy kis vizet amikor meg nagyon benaztam a szoptatassal de csak azert hogy egy picit lenyugodjon es o se legyen turelmetlen es ez nekem bejott, segitettek mindenben fejes kezzel hogy csinaljam hoztak ejjel ha ehes volt mar ha nem tudtam ejszaka megnyugtatni akkor segitettek, mondtak hagyjam csak ott aludjak egy kicsit nyugodtan es persze mire kiertem a folyosora fiam mar csondben volt, biztos csak az en idegeskedesem miatt nem birt o se megnyugodni. most a valtozasoknal nem tudom miben lesz januarban majd mas, de 2006-ban nekem nem volt ennyire negativ tapasztalatom

Sziasztok!

Anica: Grtulálok Milán babához!!! Sajnálom,hogy ilyen negatív tapasztalatod van a csecsemős osztályról

Én mindkét alkalommal, nagyon jól érzetem magam az osztályon. Én nem kértem alapítványi szobát, mert jó volt a "sima" szoba is. Szerencsémre mindkét alkalommal 3 ágyas szobába kerültem. Az tény és való, hogy éjszaka nehéz volt pihenni, mert valamelyik baba mindig sírt, de ez szerintem egy újszülött osztályon teljesen természetes. A WC-t én nem nevezném koszosnak, szerintem elég tiszta volt és én sem ülök rá sehol a wc-re. Én pozítiv dolognak tartottam,hogyha WC-re mentem nem kellett egy egész eü. csomagot cipelnem magammal, mert mindig volt Wc-papír, kézmosó és kéztörlő. Ellentétben más szülészetekkel, ahol mindent magadnak kell vinned.
A kaja tényleg nem volt túl jó, de szerintem ehető és tényleg keveset adnak, de szerintem az magától értetődik,hogy egy kórházban nem adnak túl sok ételt, így a látógatók mindig visznek valamit. Legalábbis az én látógatóim kérés nélkül hoztak ennivalót.

Kriszta: 2 éve is adtak karfiol-krémlevest Viszont most meglepődve tapasztaltam, hogy egész finom volt az étel és kaptunk mindig valami innivalót (reggelihez és a vacsihoz teát, míg az ebédhez ásványvizet vagy almalét)

Anica: is vastaggal természetesen...

Memme!

Még egyszer gratulálok, bár a friss infók nekem már későn jöttek. :D Azóta van "saját" is.

Én ugyan egyszer sem szültem ebben a kórházban, de összességében pozitív tapasztalataim voltak. Persze voltak negatívumok is.
A szülőszobai vajúdásról nem nagyon tudok mit mondani:
- Eleve furcsa volt, hogy vizsgálat nélkül adataimat akarták az elején felvenni, eddigi szüléseimnél előbb vizsgáltak, és ha megfelelő volt a dolog, és tényleg beindult szüléssel mentünk, akkor vették fel az adataimat. Ennek azért van jelentősége, mert gyakorlatilag kitágulva értem oda (bár nem tudtam róla), nem a felvételi irodában, hanem a szülőszobán lett volna a helyem, és nagyon nem esett jól, hogy ez a legfontosabb... Ráadásul a hölgy az első kérdésemre, hogy hol találok WC-t, mert pisilnem kell, nem volt hajlandó válaszolni, csak másodszorra.
- Az ügyeletes szülésznő nagyon kedves volt. Mindenről tájékoztatott, végig kedvesen, megnyugtatóan foglalkozott velem.
- Feleslegesnek éreztem a kezembe kapott branült, amit mindenkinek kötelezően adnak. Nem kellett, viszont többszöri kérésemre sem vették ki később, csak nehezen szabadultam meg tőle. Az egyetlen eredménye az volt, hogy a helye napokig fájt utána...
- Szülőszoba: hát... Erről túl pozitív dolgot nem tudok mondani, a középső szülőszobába kerültem, ahol nyitott ajtónál gyakorlatilag mindre tárva-nyitva voltam szülés után kiterítve, bárki a folyosón elmenő mindent láthatott. No comment. Én korábban négyszer egy kb. 3-szor ekkora szülőszobán szültem, volt, amikor vízben vajúdhattam, ahol magunkra csukhattuk az ajtót, és a szülés után is ezt tették. Némiképp több intimitás volt az egészben. Ezt persze itt nem vártam, láttam előtte a szülőszobákat, de azért legalább az ajtót becsukhatták volna.
- Nem tudom elképzelni, hogy egy hozzám hasonló típusú vajúdó nő hogyan tudna itt vajúdni (ezért is értünk be így, mert inkább otthon vajúdtam amíg lehetett). Nekem mászkálnom kell.
Gyerekágy:
Nem tudom, nekem viszont Anica-val ellentétben jó véleményem van a gyerekágyról, kicsit olyan, mintha nem is ugyanazon az osztályon lettünk volna , pedig szerintem nem vagyok igénytelen...:
- A szobatársam babája kapott tápszert, mert kellett neki, nem kellett a patikában megvennie...
- A csecsemősökkel én nagyon elégedett voltam. A szülés után inkubátorba akarták tenni a babát (csak a kétórás megfigyelés után), de hamar sikerült rábeszélni az épp aktuálisat, hogy ne tegye. Így egy picit sem volt külön tőlem, vihettem kiskocsiban magammal (és ez hajnali 1/2 4-kor volt). Fürdetéskor, vizsgálatokkor is rendesek voltak, többször jöttek szoptatni segíteni, ha valaki kérte, de egyébként is időnként benéztek, hogy hogy megy a dolog.
- Valódi 24 órás rooming-in van, fürdetéskor és vizsgálatokkor is ott lehet a babákkal lenni. Ez nagyon tetszett.
- 3-an voltunk egy szobában, a szobatársakkal semmi gond nem volt, babák indőnként sírtak, de nem volt kibírhatatlan.
- Mindenhol volt kézfertőtlenítős szlötyi a csapoknál, papír a WC-ben (aki járt többfelé egészségügyi intézményekben, az tudja, ez nem természetes). WC-re én egyébként sem ülök sehol. Véres cuccos zacskóval és átható szagokkal sem találkoztam sehol.
- Takarítással nem volt gondom, naponta többször is takarítottak, és nem hajnalban kezdték, ezzel ébresztve a kismamákat.
- Én az ételen is meglepődtem, kórházihoz képet normális volt, az ebéd elég is. Minden ebédhez adtak valami desszert jellegűt (pogácsa, túrórudi) és csomagolt innivalót (ásványvíz, szőlőlé) is a leves és főétel mellé, ami szerintem ehető volt (mondjuk én iskolai menzán nőttem fel :D). A natúr hús nem volt mócsingos, a sóska híg volt kicsit, de nem lisztcsomós, a leveseik kórháziasak, stb.. Reggeli, vacsival is inkább a mennyiség volt gond. De nem éreztem úgy, hogy a rokonsággal ételt kell állandóan behozatni, és ahogy láttam a szobatársaim sem.
- Nekem a negatívum a gyerekágyas nővérek voltak. Alig sikerült a branülöm kivetetnem, de a csúcs az volt, amikor az egyik a szülés utáni 3. napon (szóval a gyerek aznap hajnalban volt két napos) hajnali 3/4 6-kor a székletem után érdeklődött (nem volt még), mondtam, hogy még nem, akart "gyorsítót" adni, de nem kértem. Épp elaludtam (baba mellett egy kincs), erre 6.10-kor ébresztően hangosan megkérdezi egy másik, hogy volt-e székletem, és mikor közlöm, hogy nem, ő is adna valamit. Megint elutasítom, erre megfenyeget, hogy pedig holnap ez lesz az első kérdés, és jaj nekem, ha nem, mert hogy megyek haza. Végül még aznap hazajöttünk, és a kutya sem kérdezte meg, hogy végül sikerült-e valami. (Elárulom, nem. De itthon, nyugalomban, és teljesen természetes úton, rásegítés nélkül még aznap igen.) Szóval ennyi értelme volt a hajnali ébresztésnek és fenyegetésnek: semmi. Csak pihenni nem hagytak.

Nem tudom, mi lesz a változások után, de én szülnék még itt (ez olyan "ha lennék terhes" jellegű, azt se tudom, leszek-e még az). Drukkolok, hogy jól kerüljenek ki ebből az egészből végül, és még prfibb módon, jobb körülmények között folytathassák.

Astrid!

Köszi az infókat és nagy gratula Dórához!

Márti

Sziasztok!

Astrid!Gratula Dórához!

Én mindkét gyerekemet a középső (Holdvilág) szülőszobán szültem, és mindkétszer tökeletes intimitásban, kettecskén a férjemmel, értsd, ajtó becsuk, egymás kezét szorongat, főleg én az övét, szülésznő jön néha, és megnéz, később doki jön néha és megnéz. Sőt, Pankával mászkáltam is rendesen, meg álldigáltam, pedig ott a vége már délelőtt volt. Petinél is fekajánlotta a szülésznő (Évi), de valamiért csak fetrengni vágytam.
És lehet, hogy szerencsém volt, de mindkétszer hajnalban indultunk, az osztályra mentünk, megvizsgáltak, majd felvettek. De amíg jártunk UH, CTG, ilyesmire napközben, akkor is láttam, hogy felmentek az ötödikre, anyukát vizsgálták, majd apuka lement a papírokkal a felvételi irodára. Szóval ezt nem értem, hogy előbb papíroztak, csak aztán nézték, van-e mit. Főleg ötödik bébinél.

Kriszta

Sziasztok Lányok! sajna ma jelentik be a szülészet bezárását a Kútvölgyiben, párom anyukája hallotta reggel a TV-ben. lehet h kicsit félreérthető voltam, nem a kajával volt gondom, hanem azzal h hajnali 2.30-kor mentünk be szülni, du 14.12 született meg Milánka, majd másnap dél körül hoztak ebédet. én már előző este farkas éhes voltam ,másnap reggeliről már nem is beszélve!akárhogy is számolom ez 36 óra éhen nekem ez sok volt ,mert közben meg agitáltak h szoptassak, keljek fel, szóval aktivizáljam magam..... mindegy.csecsemő oszt. , és a szülészet mintha két külön bolygó lenne, én a szülészettel voltam nagyon elégedett. Vida doki nagyon szuper, és Ritával pedig nagyon jó ritmusban ment a vajúdás. a branül nekem jól jött h nem kellet a császár előtt még azzal is foglalkozni , egyből elkezdtek feltölteni folyadékkal, szerintem azért kapja mindenki az elején mert ha már nagyon összefüggőek a fájások nem biztos h jól be tudná szúrni.(ez csak az én gondolatom) Astrid:Gratulálok Babukához! az tényleg pozitív h volt a mosdóban fertőtlenítő kézmosó. pusz

Anica: először is gratulálok Milánhoz! A rátekeredett köldökzsinór sztori elég ijesztő. Én pont a napokban gondolkoztam azon, hogy vajon azt hogyan szúrják ki, amikor a terhesség vége felé nincs is UH...Sajnálom, hogy ennyire leszanáltak a kórházi napok, így nem lehetett egyszerű otthon a helytállás. Remélem azért már jobb a helyzet, és elkerül majd a szülés utáni depi. A dianatalt szívesen átveszem, ha nem jár le a szavatossága januárig. Lécci írd meg, aztán a többit priviben megbeszéljük. Egyébként én is Vidához járok!

Astrid: Neked is gratulálok Dórához!!

Mindenki: köszi a tapasztalatok megosztását. Elég eltérőek Kíváncsi vagyok, hogy én hogy fogom megélni a dolgokat. Nem tartom magam egy elkényeztetett úrilánynak, de a mosdóra, zuhanyzóra kényes vagyok, kajában baromi válogatós, illetve nem szeretem, ha nem kedvesek velem az emberek (na ez pont úgy hangzik, mintha egy elkényeztetett úrilány lennék ). Hát, majd néhány hónap múlva beszámolok...A kaja ügy talán a legkönnyebb, mert azt tud hozni a család. Kedvesség: alapvetően én az elkeseredett pénztárost is jobb kedvre tudom deríteni, csak akkor nem, ha bunkó is a rosszkedvéhez. A fürdőszobánál meg reménykedem, hogy épp jó állapotban lesz majd, amikor én megyek...

üdv:
szcsm

Nincs időm hszhez, csak gratulálni jöttem: Isten hozta Milánt és Dórát!

Köszönjük szépen a részletes leírásokat!

És Isten hozta az új babákat és gratula a mamáknak!

Érdekes olvasni a pozitív és negatív tapasztalatokat, de legalább mindenki fel tud lélekben minden eshetőségre készülni.

Nekem is vegyes tapasztalataim voltak a kórházban. Egyrészt most itt olvastam, hogy többen is kaptak oxitocint. Ezek szerint ez annyira bevett dolog? Én is kaptam és nagyon az az érzésem, hogy nálam felesleges volt (persze ezt már soha nem tudhatjuk meg biztosan) és az maradt meg bennem, hogy szerintem attól erősödtek fel szinte elviselhetetlenül és váltak egybefüggőkké a fájásaim. Az infúzóm miatt se labdán ülni, se sétálni, se zuhanyozni nem tudtam vajúdáskor. Iszonyúan rossz fizikai állapotban voltam a szülés utáni napokban. Szerintem az oxitocin miatt is. Pedig nem jellemző rám, hogy nagyon elengedném magam, összehuttyannék. Egy napig szinte rögtön elsötétült előttem a világ és összeestem volna azonnal, ha magamtól akartam elindulni valahova. Egyszer össze is estem.

(Azóta a neten olvastam több cikket az oxitocinozásról és az én sejtéseimet igazolják: "A hivatalos álláspont szerint, Magyarországon csak nagyon indokolt esetben kapnak a vajúdó nők a szülést mesterségesen meggyorsító infúziót. Tehát azért soha, mert az orvos szeretne hazamenni. Ennek ellentmondani látszik, hogy a statisztikák szerint, a szülések száma megugrik hétvége és ünnepnapok előtt, illetve arányaiban több szülés esik a hétköznapokra." - Én húsvét hétvégéjén szültem. Doki szülés után rohant szabira, elutazott. A doki mellett szóljon, hogy hajlandó lett volna még hazaengedni, mert nem akartam még, hogy mesterségesen burokrepesztéssel indítsuk a szülést. De Luca eldöntötte a kérdést."A WHO álláspontja egyébként az a kérdésben, hogy az oxitocin adását minél inkább vissza kell szorítani, mivel nagyon megterheli a szervezetet, és az adagolása is kényes kérdés. Azoknál a nőknél ugyanis, akiknek érfalaik gyengébbek, komoly vérzéses komplikációkat okozhat. Az oxitocint kapott nők általában arról számolnak be, hogy az infúzió bekötése után fájásaik elviselhetetlenül felerősödtek, és ez pánikot váltott ki belőlük.")

Szóval nekem késésben volt a babám és oxitocin terhelésen voltam. Nem is voltak fájásaim. Majd a baba kirúgta a magzatburkot és iszonyú erősen és nagyon sűrűn törtek rám a fájások. 2,5 órán belül meg is volt a baba, pedig első. Nekem meggyőződésem, hogy a magzatburok kiszakadásával a szervezetem tudta volna a dolgát, hiszen azonnal voltak fájásaim. Addig viszont egyszerűen nem jött el még az időnk... Csak mivel előtte terheltek oxitocinnal, ezért már kötelezően folytatták végig. Első szülésre szerintem kicsit túl gyors a 2,5 órás vajúdás, szülés, úgy, hogy szinte végig nekem már-már elviselhetetlen erősségű egybefüggő fájásaim voltak és nem tudtam picit sem megszusszanni. (Egyébként a fájdalomtűrésem is elég nagy szokott lenni. Fogászati kezelésekkor, tömésekkor sem szoktam fájdalomcsillapítást kérni. Eszembe sem jutott, hogy pl.EDÁval szüljek. - Nem úgy, mint most...)
Én ezt nem nagyon szeretném újra átélni... :S

Állítólag a szülésznő vágott gátat (a férjem úgy látta). Lehetséges ez? Nagyon nagyot vágott, egészen a végbélnyílás mellé lefutott a vágás, pedig szerettem volna a lehetőségekhez mérten a gátvédelmet. Később az új dokim is meglepődve mondta, hogy jó nagy vágásom volt... Pedig minimális fejkörmérettel született a lányom, 32cm-rel. Szóval ez a feltétel is maximálisan adott lett volna a gátvédelemhez. Úgy érzem, nagyon gyorsították a szülést. Utána meg hetekig nem tudtam ülni, illetve csak nagy kínszenvedések közepette....

A szülésznő ügyeletes volt, de nem voltam meggyőződve róla, hogy olyan, mint akit én szerettem volna. Amikor kéjgázos fájdalmocsillapításért könyörögtem, akkor azt mondta, hogy na, akkor nem lesz itt szülés... :O Pedig felkészítőn mondták is a szülésznők, hogy a fájdalomcsillapítás tud segíteni az ellazulásban és így a tágulásban is. És mi az, hogy akkor itt nem lesz szülés? 2,5 óra alatt lezavartuk az egészet!!! Az első fájástól (magzatburok repedésétől) számítva 2,5 órán belül. Amikor a kitolási szakaszhoz érkeztem és megjelent a baba feje, én szerettem volna megérinteni, ahogy a szülésfelkészítőn is mondták, ajánlották... Nem engedték... Pedig úgy éreztem, az erőt adott volna.

A csecsemősökkel nekem is vegyes tapasztalataim voltak. Az egyik csecsemős, nagyon kedves és megnyugtató volt számomra és nagyon segítőkész, egy másikkal viszont nagyon nem találtuk a közös hangot és állandóan csatároztunk, arrogáns volt, barátságtalan velem és igen érdekes vicceket/megjegyzéseket engedett meg magának velem szemben. Én akkor eléggé rossz állapotban voltam, nagyon nem hiányzott ez nekem. Nekem csak kedvességre, figyelmességre, támogatásra, segítségre lett volna szükségem. A végén már azt néztem rettegve, hogy ki éppen az ügyeletes csecsemős, mert nem akartam ahhoz a nőhöz menni. (A többivel nem volt gondom.) Persze ez nagyon szubjektív dolog, mert láttam, hogy mások általában jól elvoltak azzal a csecsemőssel és úgy tűnt, hogy mással segítőkész.

Nálam úgy tűnik, hogy a szoptatás terén nem volt elég segítség, mert nagyon rossz állapotba került a mellem már ott. A hálóinget nem tudtam elviselni magamon. A bőr eltűnt a mellbimbóról. Annyira súlyosbodott, hogy végül 2 hét kínlódás után fel kellett adnom a szoptatást és fejni kezdtem. Addig kínlódtam, tűrtem, reménykedtem, mert mindenki azt mondta, hogy ilyenkor fogat összeszorítva tűrni kell, megedződik a mell, sokaknak felreped, véres lesz, stb. Hát, 2 hétig tűrtem, de nekem a mellbimbóm közepe ez idő alatt gyakorlatilag eltűnt, csak vastag seb borította, az egyiknek a közepe hiányzott, kráter volt a helyén, a másiknak a felső fele tűnt el. Teljesen eldeformálódott. Minden szoptatás alkalmával a 1/2 centis sebnek kellett felázni, felszakadni előbb. A mellbimbóm azóta sem jött helyre és sebhelyes maradt. Persze lehet, hogy a legjobb segítség mellett is probléma lett volna és nem lehetett volna ezt kikerülni.

A dokim szabira ment rögtön szülés után, a szülés után 10 nappal láttam először. (És csak akkor vette ki a varratokat is. ) Így kicsit árvagyereknek éreztem magam. Amikor eljöttem a kórházból, szinte a kutya nem foglalkozott velem. Az ilyenkor szokásos babacsomagokat sem kaptam meg és a szoba utáni fizetés sem volt tiszta, semmi papírt, csekket, elismervényt nem kaptam róla, mennyit, hova hogy fizessek... Így el is maradt a fizetés... Pedig rákérdeztem. Mondjuk nem lett volna nagy összeg. Pár ezer Ft. Szívesen fizettem volna.

Szóval nálam nem indultak jól a dolgok a kórházban. Bár végül én is 2 ágyas alapítványi szobába mentem és férjem bent lehetett velem éjjel-nappal akár. Volt külön mosdókagyló, tükörrel, mosdószekrénnyel, kis asztalka székekkel, TV is (de azt nem használtam), mérleg, pelenkázó minden felszereléssel. Én ott jól éreztem magam.
Az nagyon jó volt, hogy a baba végig velem lehetett és én is követhettem őt mindenhova, fürdetésre, orvosi vizsgálatokra. Ez tényleg nem sok helyen adatik meg... És a kismamék lelkének még olyan kis apróságok is jól esnek, hogy még a babaruhák közt is lehet aktuálisat választani.
A kajára nem is emlékszem, annyira lényegtelen volt számomra.
a szobával szemben volt WC, zuhanyzó, az is rendben volt, bár azt más nem nagyon használta azon a folyósón.

Azóta dokit váltottam (most Vida doki az orvosom) és lehet, szülésznőt is kellene választani, második szülésnek nagyobb reményekkel indulok neki (bár az elsőnek abszolút pozitívan indultam, most meg jó sok szerzett parával).

Na, a szüléstörténetek hatására jól beindultam. Elnézést, ha túl bő lére eresztettem. De hátha vannak benne mások számára is érdekes részletek. Remélem, nem gond!

A szülészet bezárással kapcsolatban EZT A CIKKET találtam. Ez végülis úgy tűnik, ugyanaz a hír, amit eddig tudtunk, csak itt máshogy tálalják. Végülis a lényeg, hogy magánklinikává válik.

Sziasztok!

Astrid: Gratula Dórához!
Sajnálom,hogy negatív tapasztalatod van a szülészettel kapcsolatban
Én is olyan típusú vagyok,hogy járkálnom kell a vajjúdés alatt. Ez viszont egyik szülésemnél sem volt gond. Az első babámat éjjel szültem és nem volt rajtam kívül más szülés és a szülőszobák folyósóján sétáltam, második szülésem nappal történt, ekkor nagyobb volt a forgalom, így a szülőszobában járkáltam, illetve álltam. Bár nekem szerencsére nagyon gyors szüléseim voltak (az első 4 óra alatt, a második 2 óra alatt volt meg)
A barült pedig azért kapja mindenki, mertha úgy alakulnak a dolgok beavatkozásra szükség van, ne akkor keljen beszúrni. Ezt nekem a szülésznő mondta, mert rákérdeztem. Nekem mindkét szülésem alkalmával becsúkták az ajtót.

Biribon: Grtaulálok Lucához és a kistesóhoz!!
Ki volt a dokid és a szülésznőd? (jöhet privviben is)
NEm tudom,hogy mennyire bevett dolog az oxitocin adása, de én az első szülésem alkalmával kaptam a kitolási szakaszban, mert gyengültek a fájásaim. A vajjúdás alatt nem kaptam, most viszont a kitolás alatt sem kaptam. Nekem hagyták,hogy menjen minden a maga rendje és módja szerint.
Nem tudom,hogy mennyire gyors a 2,5 órás szülés elsőnek, de nekem is gyors volt az első igaz 4 óra volt, a második már csak 2.
Az első szülésemnél én is kaptam gátmetszést és a szülésznő csinálta, de nekem csak akkorát vágott, amekkora kellett és felszívódó cérnával varrtak, így nem kellett varratszedésre mennem. Nekem nem volt gond a gátsebemmel. Hajnalban szültem és aznap délután már simán tudtam ülni, úgy hogy nem kellett párna a fenekem alá.
Nekem mindkét szülésemnél ügyeletes volt a szülésznő, de maximálisan csak pozitívat tudok róluk mondani. Mindkét esetben nagyon kedvesek voltak és maximálisan mindent megtettek értünk, sőt a második szülésemnél sikerült a gátvédelmes szülés is!

Sziasztok!

Jól lemaradtam, ennyi babót!
Memme, Isten hozta Ági babát, nagyon szépet írtál!
És persze Milánnak és Dórinak és sok puszi!

Nekem is hasonló a történetem, mint Anicának, mi is 25 órát vendégeskedtünk a szülőszobán, aztán császár, köldökzsinórból gyakorlatilag a nagy része Levi nyakán és derekán, bár én a mai napig nem tudom, bennem volt-e a hiba és amúgy sem tágultam volna, vagy a fiatalúr és a szervezetem karöltve végezte tökéletesen a dolgát. Mert ugye így megszületni biztosan nem tudott volna Prücsök.
A gyermekágy nekem is rémségesen rémes volt, rengeteget pityogtam, de főleg azért mert minden összejött. Mivel a kiskrapekom előbb jött, elmaradt az utolsó vérvétel, így végig antibogyót kaptam. Azt meg nem bírja a gyomrom. Így az öt napot kb a wc-n töltöttem, ami igen, nem a legszebb, bár azért annyira nem is vészes. Aki volt már az pl. Istvánban, annak ez luxuskategória....Amíg a szülőszobán voltam, nem ettem csak egy müzlit (1 napig) és inni sem nagyon tudtam, a szülés utáni nap teljesen kiesett, akkor voltam magamnál, amikor piszkáltak.
Szóval tényleg tessék enni amíg lehet vajúdás elején,mert kell az energia. Legközelebb 5 hambival megyek be:-)
Végül két nap kimaradt a kaja, innivaló. Persze tejcsi semmi, Levi a vizet is kiköpte, 5. napon már 2970 volt (3200 gr a születési súly)
Mindeközben nekem is nagyon fájt a csasziseb, nehezen mozogtam és a gerincszuri miatt (amit 4.-re sikerült beszúrni, így ementálé lett a hátamból) úgy éreztem, egy 10 tonnás kő van a mellkasomon.
Szóval ha nem csaszis szobába kerül az ember, muszáj vmi fellépő és még vmi, egy hosszú kötél, hogy felhúzza magát az ember fekvésből. Pl: a fürdőköpeny madzagja is megteszi, ha más nem....

Kaja: sztem átlagos, kórházi kosztnak megfelelően, de tény, hogy érdemes hozatni is a családdal.

Alapítványi szoba: nekem sem sikerült átkerülni, császárosokat sztem nem is nagyon engedik, főleg, ha még van vmi baja is, úgy értem, szopis gondok, fájdalom....mert messzebb vannak és elszigeteltebbek.

Anica, tény, hogy a rooming in hordoz magában nehézségeket, de azért megvan a maga szépsége sztem. És igen, nálunk is az egy főre jutó alvásóra szám 2-3 volt éjjelente, mert ha nem a szobában, de a folyosón tutter óbégatott egy babó. Azt meg sztem az alapítványi szobákból is lehet hallani, ha előtte sétálgat vki síró babával.

Én baromira sajnálnám, ha nem szülhetnék többet a Kútvölgyiben minden nehézség ellenére, mert összességében jó a csapat, ismerik, megbíznak egymásban az együtt dolgozók. A csecsemős nővérek sokat segítettek, persze a maguk módján, mindegyik mást mondott. Emiatt akkor nagyon pipa voltam, mert engem szúrtak le, ha azt csináltam, amit egy másik napszakos mondott, így tényleg első babával pl. a szopi, ha nincs azonnal tejcsi, nagyon nehézkes. De a szándék a fontos és ők jót akartak én végig segítőkészséget tapasztaltam,egy nővért kivéve, az meg belefér. Persze jól esett volna egy kis ölelgetés, pár jó szó és a vége is morcosra sikeredett, mert pluszban bekaptam egy csúnya influenzát, 38,5 -et kaptam magam és este 9kor hazamentem, amiért az éjjeles nővér felelőtlennek titulált, de már nem érdekelt a dolog. Levinek is 5 naposan már az orrát kellett szívni, totál beteg lett. Otthon viszont pár napa alatt rendeződtünk, sikerült eltávolodnom a klotyótól is 10 méternél messzebb...és a 7. napon már szépen szopizott Levi, megállt a súlyvesztés.

De a lényeg tényleg a végeredmény: soha, de soha nem gondoltam volna, hogy így elhalványulnak a negatívumok, de most visszaolvastam,amit erről az 5 napról írtam a naplómba és mintha más írta volna. Mára nem érdekel a negatív oldala. Valahogy már minden mindegy, van egy egészséges örökmozgó ördökfiókám és a legszebb ajándék, amit adhatok neki, egy kistesó.

Biribon,
gratulálok Lucához és a pocaklakóhoz is!

az oxi-témához egy szót:
Az, hogy a Kútvölgyiben általában véve bevett dolog, nem lehet mondani, mert nincs "általában véve". Nyilván van egy protokoll, hogy milyen esetekben ajánlatos, kötelező adni. Én azt gondolom, hogy az egyes szüléseket - és általában véve a szülést is - nem minden doki ugyanúgy látja, azt, pl. hogy hol tart a kismama, van-e szüksége bármilyen beavatkozásra, és mikor - ezeket a különböző orvosok nem egyformán ítélik meg. De ez más kórházakban is hasonlóan működik.

Nálam mindhárom szülés magzatvíz elfolyással indult. Az első két esetben fél nap után el is kezdődtek a fájások, szépen fokozatosan történt minden. Áginál viszont már háromszor annyi idő eltelt a burokrepedéstől számítva, mégsem voltak rendszeres, erősödő kontrakciók. Ennyi idő elteltével már tudtam, hogy nem is lesznek. Még mindig választhattam, hogy ott, akkor kössék be az infúziót vagy várjunk. (A magzatvíz elfolyás behatárolja, hogy meddig lehet még benn a baba, mert termelődik ugyan folyadék, de egy idő után tenni kell valamit, ha nincs fájástevékenység.) Tehát jött a szintetikus segítség és így vajúdhattam. Egyrészt így volt esélye a hüvelyi szülésnek, másrészt pedig - különösen, hogy így, sürgősségi császárral végződött - nagyon fontos volt, hogy vajúdás előzi-e meg vagy sem. Teljesen más volt persze a mesterséges oxitocinnal fájni, mint a sajátoméval, de ha nem lett volna az a segítség, Ági egyáltalán nem tudott volna felkészülni arra, hogy világra jön.

Aproo,
nem emlékszem, hogy neked ilyen kínjaid voltak a gyerekágyon. Vagy nem is írtad anno?

Kaja:

szerintem írtam én az elején, hogy érdemes bevinni. De majd csinálok egy hszt óriás betűtípussal a témában. Tényleg. Nagy gond lehet. Ott jártunkkor is volt egy kismama, aki engem kért meg, hogy menjek le a büfébe neki inni-ennivalóért. Épp jöttünk már el, hagytam ott neki kaját és ivólevet, az ünnepek miatt nem volt büfé sem.

Jó babázást és jó babavárást mindenkinek!

Cukorfalat köszi a gratulációkat és a témához való hozzászólásodat. A többit priviben megbeszéltük.

Aprooka! Gratula a babához! És, jó, hogy a kevésbé jó emlékek már elhalványultak és már csak a babázás feletti örömök maradtak előtérben.

Memme! Én sem úgy értettem, hogy kifejezetten a Kútvülgyiben általában szokás lenne oxitocint adni, csak meglepődtem, hogy egymás után ilyen nagy arányban voltak oxitocinos szülésleírások. Nem vitatom, hogy sok esetben szükséges és hasznos. Az én esetemben merültek fel bennem kételyek és tölt el a mai napig rossz érzéssel...

Memme, sztem írtam én, csak aztán tudod folytatódott a kálvária és a nemalvások, hasfájás, majd Levi műtétje mellett már teljesen elhalványult ez a dolog. De szerencsére már az is a múltté, a pocakvágás is már csak akkor látszik az úrfin, ha nagyon tüzetesen vizsgáljuk.

Biribon, Neked is köszi.

Oxi téma: Bevallom, én mindennél jobban féltem az oxitól, annyi rosszat olvastam róla....azzal mentem be a kórházba, hogy mindent, csak azt ne.
Aztán reggel elkezdett csöpizni a magzatvíz, pici fájások. 11 körül elfoglaltuk a szülőszobát és egész nap semmi komoly, olyan 5-10 percesek. Este párom elment mentőzni, de mire beért a munkahelyére a város másik felére, már hívtam is vissza. De egész éjjel nem történt semmi. Péterem remek alvásán kívül.
Hajnalban Erika jött, hogy akkor oxi, én meg azonnal rávágtam, hogy mindent csak azt ne. Nem is kaptam. Szóval minden visszautasítható. Más kérdés, hogy kora reggel, olyan 7 körül már én kértem az oxit, nagyon kínban voltam akkor már. És semmi sem történt 1ig, persze azon kívül, hogy a fájások kegyetlenek voltak, 2 percesek, de semmi tágulás. Na, és a persze megtapasztaltam, hogy van az oxinál ezerszer rosszabb dolog is, a kézzel tágítás.
Szóval a lényeg, hogy minden megbeszélhető, visszautasítható, kérdés, hogy felül akarjuk-e bírálni a szülésnőt vagy dokit, akik azért csak jobban tudják...

sziasztok Lányok!

Az újabb történetektől kicsit kezd felszakadozni a rózsaszín felhő a szemeim előtt Azt hiszem oxitocyn-t elkerülném, ha lehet...

Biribon: Gratula a Pocaklakóhoz! köszi a cikket, mit ne mondjak, elég érdekesen tálalták a privatizációt Én jövő hétfőn megyek dokihoz, majd akkor megkérdezem, mi újság, mert időközben rájöttem, hogy az rendben van, hogy nyárig működik az OEP által finanszírozott ellátás, de mi van akor, ha a doki távozik addig a kórházból?

Baromira sajnálom, hogy szétverték ezt a szülészetet, mert olvasva mindkét kútvölgyis topicot, szerintem Budapesten az egyik legjobban működő volt. Persze, a jólmenő "vállalkozást" könnyű hamar jópénzre váltani, az is igaz...

üdv:

szcsm

Szerencsemák,

én pont azért írtam le a történetemet, hogy hangsúlyozzam: az oxi lehetőleg elkerülendő, de adott esetben, amikor indokolt (mert pl. már semmi más nem jön be, de be van határolva az idő), az egyetlen segítség lehet ahhoz, hogy beinduljon a szülés.

Kétélű dolog, ha rosszkor használják árt, ha jókor, életet menthet. És nem is mindig jön be, lásd Aproo esete. (Ha jól értem Zsó, te oxi után sem tágultál.)

Eszter megszületése után nagyon véreztem. Órákig ment, már jól legyengültem, kaptam oxi injekciót, kevés volt, jött az infúzió. Csak az indította be az összehúzódásokat, elfáradt a méhem, minden babám négy kilón felüli születési súlyú. Eszter születése után, ha nem kapok oxit, elvérzek.

Szóval minden esetet a maga egyediségében szabad csak szerintem nézni.

Biribon,

az "oxitocin teszt" nekem nem világos, mástól is hallottam már, de nem tudom mi az.
Megkérdezhetem én is, ki volt az előző dokid?

Szerencsemák szia, küldtem privit.

Sziasztok!

Szerencsemák, akkor lehet, tényleg félreérthetőek voltunk...én is pont arra céloztam, hogy néha elkerülhetetlen az oxy, és vannak olyan helyzetek, amikor teljesen a dokinkra, szülésznőnkre vagyunk utalva. Szóval persze, jó ha nem kell, de nem feltétlenül a legrosszabb.
Memme, hát, nem sokat, bár elkezdtem tágulni, pont emiatt nem volt végül sürgősségi csaszi, mert a doki délben bejött és megkérdezte, hogy akarok-e még várni, szte du. 5re baba lenne, vagy császározzunk. Én meg esendő és önző módon a császár mellett döntöttem, mert már nagyon nagyon kivoltunk mindannyian. Már kérdés, hogy végül kiderült, így is úgy is császár lett volna, mert nem volt elég hosszú a köldökzsinór, előbb fullad meg Picuri, minthogy megszületne.
A másik, amit Memme is írt, az oxy az összehúzódáshoz is elengedhetetlen. A műtét után engem is két plusz adaggal jutalmaztak, gondolom nem a meglévő készletek akciója keretében történt.
Tény, hogy nem mindenki büszkélkedhet gyors, sima, laza világrahozatallal, de hidd el, nem ez a lényeg. Amúgy meg, ha első baba és tele van az ember kételyekkel, sztem elsődleges fontosságú egy szuper szülésznő. A kútvölgyiben meg belőlük nincs hiány, remélem maradnak is!!!!

Sziasztok,

Gratulálok az ifjú és újdonsült anyukáknak.
Jó volt olvasni a történeteteket.
utolsó jelentkezésem óta találkoztam Zachár Erikával, akit szülésznőnek válaszottam. Nagyon kedves volt és nagyon úgy tűnik, hogy ő is (csakúgy mint én) a legtermészetesebb szülés híve.
Próbáltam kifaggatni a privatizációról, de nem tudott mit mondani, csak azt, hogy igaz, de sajnos egyenlőre akkora a káosz, hogy ők sem tudnak semmit. Még az is meglehet, hogy nem ő lesz mellettem, amikor szülök, mert megváltozhat a "válasszunk magunknak szülésznőt" rendszer. Ettől azért annyira nem ijedek meg, mert a leírásaitok alapján a többi szülésznő is nagyon kedves és profi.
Úgy döntöttem, hogy nem parázok a szülésen, mert mindegyik anyuka, baba, orvos és szülésznő, ráadásul szituáció más és más.
Rugalmasnak kell lenni, és rábízom magam az orvosokra.
Addig is készülök málnalevél teával (majd egy picit később), jogával, intim tornával és a kis lelkemmel. Így a kiírt dátumra (november 5) készen leszek....
Mindenesetre, ha bármi továbbit megtudok írok nekte. Addig pedig növekszünk ezerrel...

Üdv mindenkinek,

Ananász21

Kriszta!

Félreérthető voltam, nem a lenti felvételi irodába kellett mennem, hanem a nővérpulttól balra lévő talán "Kezelő" feliratúba ment be a nő. Az ugye balra van, de nekem jobbra lett volna a helyem, a szülőszobán. Lehet, hogy mindenkinél itt balra vizsgálnak először, de orvosnak senki nem szólt, hanem leült számítógépezni...

Anica!

Valószínű a vajúdás más szakaszában engem sem zavart volna annyira a branül, de nálam már akkor sem volt egyszerű betennie, amikor odaértünk. Már nem voltam az együttműködő fázisban, pedig csak azt akarta a szülésznő, hogy üljek az ágy szélére, és tegyem a kezem az ágyra. Először kapásból nemet mondtam. :D Aztán végül megtettem neki...
Nem gondolom, hogy ennek értelme volt, mert azt gondolom, van egy csomó eljárás, ami tök felesleges előre megcsinálni csak azért, mert mi van, ha... Pl. jó, ha valakinek be van kötve az EDA, ha császárra kerülne a sor, de csak azért már ne kapjon valaki EDÁ-t, mert esetleg talán ha császár lesz... Ugyanígy vagyok ezzel is, hogy egyszer sem volt szükségem rá, nem gondolom, hogy most indokolt volt.

Oxi: azért szerintem nem szabad összekieverni a szülés alatt adottat a szülés után adottal. Én azt gondolom, ha csak lehet ne avatkozzunk a természet menetébe. Ugyanakkor teljesen indokoltnak érzem, hogy szülés után bizonyos esetekben kapjon valaki. Én az 5. gyerekemet szültem, már nem annyira könnyen húzódik vissza a méh ilyenkor, ezért semmi gondom nem volt azzal, hogy két adagot is kaptam, az egyiket a rendberakás után még az orvosom adta, és az ő kérésére fél órával később a szülésznő is. Egyébként ez biztos nem ennek a kórháznak a sajátossága, máshol is kaptam...

Ananász!

Én pont az itt olvasottak miatt nem választottam szülésznőt, de ezt nem bántam meg. Tényleg nem volt különbség, nem vlálasztottként is úgy viselkedett velem a szülésznő, mintha az lett volna.

Sziasztok!

Sok szeretettel gratulálok Ágneshez, Dórához, Milánhoz!

Nálam is volt oxitocin terheléses teszt, még az első gyermeknél. Nálunk az volt a "gond" hogy a ctg-n "aludt", nem mozgott.Nem igazán sikerült mozgásra bírni, így a szívfrekvencia sem változott jelentősen, valamint a méhöszehúzódásokra sem tudtak értékelhető választ kapni a ctg során. Volt flow-metria is ott minden rendben volt, de mivel ennyire semmi volt a ctg, így a terminus előtt egy nappal csináltak oxi-terhelést.(Gyakorlatilag az első szülőszobába befektettek és nagy higításban, kis mennyiségben adták infúzióba az oxi-t folyamatosan, közben folyamatos ctg. Nagyjából egy órás vizsgálat volt, közben a mesterségesen generált méhöszehúzódásokra "felébredt" a babám és értékelhető görbéket hoztunk össze.Az okozott rossz szájízt akkor, hogy a férjem kint toporgott és senkinem szólt neki, hogy mi van, ne izguljon hogy a 20 perces ctg helyett már másfél órája nem jöttem ki.Én akkor természetesnek vettem, hogy szólnak neki, mert engem sietve átraktak a vizsgálatra, no de ez is tanulópénz...)
Aztán, hogy ennek köszönhetően vagy sem, de másnap spontán beindult a szülés. Fájásgyengeség miatt én is kaptam oxitocint szülés alatt is.Akkor, ott, helyénvalónak éreztem.
Utána mikor leülepedtek bennem az élmények, akkor azt gondoltam, hogy oké, most "kipróbáltam" így is a dolgokat, de ha esetleg megadatik még egy szülés akkor majd valahogy kicsit máshogy...
Hála Istennek sikerült, másodszorra oxi nélkül, kicsit máshogy,nagyobb önbizalommal.

Szép estét kívánok!

-Ktina-

Sziasztok!

Bocs, kérlek nézzétek el nekem hogy ide írok – kezdő lévén nem boldogulok egyik aukciós oldallal sem egyenlőre.

Egy többfunkciós újdonságot, az 5 az 1-ben formapárnát szeretném a figyelmetekbe ajánlani!
1. a párna pocak alá- és derék megtámasztására
2. szülés után ezen ülve a seb nem nyomódik
3. szopiztatni a Babucit
4. hasaltatni a Babucit, amikor még nem tudja tartani rendesen a fejét (utána is-amikor már tudja)
5. amikor már majdnem ül a baba, a közepébe ültetve megtámasztja őt.

A párna levehető, húzózáras huzattal készül. A szivaccsal töltött párna „baleset” esetén forgódobos mosógépben mosható. Tartalékhuzat választott anyagból rendelhető.

A képen látható párna „M” méretű, „XL” változatban is készül.

Készülőben a „csúcs” párna, amelyet ikrek szopiztatásához ajánlok.

További termékek:
- kiságy-garnitúra: lepedő körben gumis, hogy ráfeszüljön a matracra, takaró – 3 réteg téli vagy/és nyári, 2 db fej alá való „párnácska”, 2 db zsebes(!) fejvédő a rácsra, amely körbe éri a (120x60) kiságyat.
- nyálfogó kendő nyakba „szerelhető”– kialakítása folytán tovább bírja, mint egy partedli. Ez is újdonság!
- pelenkatartó – felakasztható - újdonság
- egyéb párnák – méret, szín, forma megrendelés szerint
- zsebes falvédő rendelésre – választott anyagból
-alul (is) nyitható meleg hálózsák

Ha van valami varrható „cucc”, amit kerestek és nem leltek, hiányzik a palettáról kérlek, jelezzétek felém. Én igyekszem pótolni a hiányt.

E-mail: marikogold@citromail.hu

Astrid,

igazad van, a téma a szülés előtti és közbeni oxitocinra fókuszál, az utánit azért írtam le, mert az esetünben úgy teljes a kép az oxi-használatot illetően.

Astrid!
Közben én is gondolkoztam hogy volt , nekem is a kezelőbe kellett menni, de szóltak az ügyeletes dokinak, és már a kikérdezés közben előkerültek és megvizsgáltak. Mondjuk nekem mindkétszer ömlött a magzatvíz, úgyhogy lehet, hogy sürgősnek tűnt. Pankánál elég vicces volt, mert vetkőztem a függöny mögött, és közben kérdezgetett a nő, én meg mindent visszakérdeztem, mintha nem lennék teljesen ép, mert minden más bajom volt. A doki is, mikor megjött, megvizsgált, aztán interjút próbált készíteni velem, én meg néha mondtam neki, bocs, felpattantam és kapaszkodtam a székbe egy kicsit, aztán amikor elmúlt a fájás, visszaültem és nagyon intelligensem megkérdeztem, hogy akkor mégegyszer mondja, mit kérdezett. De ez valahogy oéyan egyidejűleg zajlott. A vizsgálat, meg a felvétel, meg minden. Szóval érted.
Kriszta

Sziasztok!

Régi de keveset járó topic lakó vagyok, mind a két fiam a Kútvölgyiben született ugyanannál az orvosnál és szülésznőnél. Az elsőt túlhordtam oxitocin bejátszott, mert indított szülés volt, nehezen jöttek a fájások. A második fiamnál még szúrást sem kaptam, hiszen olyan gyorsan történtek az események.

A kórházról csak jó véleményem van, sajnálom, hogy a kis csapat jövője már megint képlékeny.

Az idézett cikken meglepődtem, hiszen ismerősöm szűl hamarosan a Baross utcában, s ott meg azt mondta a doki, hogy október 1-től a fél banda megy át a Kútvölgyibe dolgozni (szülésznők, orvosok egyaránt). Ha ismerősöm is kihúzza odáig, akkor neki is oda kell már mennie... Ki érti ezt... Mindenesetre én még reménykedem, hogy lesz rá lehetőségem ismét ott és azokkal az emberekkel átélni a csodát!

Üdv., vali

Kedves Vali!

Az érti ezt, aki már hallotta azt a kósza hírt, miszerint Papp Zoltán professzor úr az, aki "megnyerte" a Kútvölgyi szülészetét. Ő ugyanis az I. Női Klinika (Baross u.) vezetője volt sok-sok éven át.

Zita

Bocsánat. A rendszer kétszer küldte az üzenetemet. Most a második helyett olvashatjátok ezt a bocsánatkérést.

Sziasztok!

Pzita: mi több Papp professzor viszi az alapítványi rendelést is a Baross u-ban.

Ma voltam Kútvölgyiben, doktor bácsit kérdeztem mizu, semmi konkrétumot nem tudott mondani, illetve:
október 15én áll fel az új vezetőség
ma este a Duna TV-n a 18 órás hírekben lesz szó a privatizációról, azt monta, azt érdemes megnézni.

üdv:

szcsm

sziasztok!

íme a tegnapi riport, semmi érdemleges új info nincs benne...ezek szerint is okt 15 után fogunk konkrétumokat hallani

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid ... pid=566188

üdv:

szcsm

Sziasztok!
Az én Dokim azt mondta, hogy csak jövőre realizálódik a priv., és ezért én -és aki még idén szül,- még mehetek oda.
De egy cikkben is ezt olvastam, hogy aki még idén szül, az nem lesz "fizetős".

e heti hvg-ben cikk van a privatizációról,,, asszem júliusig mennek az oep szülések, aztán az említett professzor viszi a boltot tovább

Igen, én is mindenhol azt hallom, hogy júliusig lesz még tb. finanszírozott a szülészet.
A dokim semmit nem mond... Állandóan csak azt mondja, hogy fogalma sincs, hogy mi lesz és március még olyan messze van, hogy az sem biztos, hogy lesz-e még szülészet...

A múltkori kórházas összefogallóm mellé most készítettem egy pozitívum listát, mert minél többet olvasgattam más kórházakról, annál szimpatikusabb lett a Kútvölgyi.

Pozitívum:
- A terhesgondozás alatt a vizsgálatokra, vérvételre, stb. általában nem sokat kell várni, nincs tömegnyomor.
- AFP-s vérvételnél nem csak AFP-t néznek, hanem valami kombinált, 3-as tesztet csinálnak és betegségre nézve kockázatbecslést állítanak fel.
- Az ügyeletes szülésznő hozott homeopátiás szereket és illóolajokat a vajúdás megkönnyítésére.
- Kellemes, barátságos volt a szülőszoba, férj első pillanattól velem lehetett.
- Szülés után azonnal megkaptam a babámat, még a köldökzsinóron lógva tették a mellkasomra, mellemre.
- Mérésre, fürdetésre férj is mehetett a babával és a gátvarrás után újra visszakaphattam Lucát és szopizhatott, illetve próbálkozhattunk.
- Húsvéti baba lévén kaptunk nyuszis rajzot a táblájára. Ez csak azért fontos, mert mutatja a kedves, emberi hozzáállást.
- A baba a nap 24 órájában velem lehetett, fürdetésen, csecsemőorvosi viziten is.
- Semmit nem kapott a baba a tudtom nélkül.
- A babákat, ha nagyon szükséges volt pohárból itatták.
- Volt mellszívó is, a használatát is megmutatták, bár én ott nem használtam azt.
- Barátságos, plexi, tolható babaágyacskákat kaptak a babák.
- Gyakorlatilag semmit nem kellett vinni, mindent adtak amire szükség volt baba ápolási szerek, pelenka, babaruhák (még válogatni is lehetett ), hálóing, betét, stb.
- A csecsemősökhöz éjjel-nappal be lehetett menni segítséget kérni, ott is lehetett szoptatni, adtak szoptatós párnát, párnát a sajgó gátunk alá... És bármikor kicsit be lehetett tolni a babát, ha pl. wc-re, zuhanyozni kellett menni, stb. Első éjjel én is pár órára (éjfél után) a csecsemősöknél hagytam a babát, mert nagyon rosszul voltam. Hajnalban hozták Lucát, ahogy ébredt.
- 2 ágyas, nagyon kellemes, szépen felszerelt szobába kerülhettem, ahol a férj éjjel-nappal velem lehetett.
- Nem volt tömeg, nem volt átjáróház, családias hangulat.
- Abszolút bababarát és szoptatáscentrikus az osztály. Igaz, a csecsemősök nem összehangolt tanácsokat adnak és összezavarhatják az embert.
- És mindenki azt mondja, nagyon jó szülésznők vannak, homeopátiát használnak és természetes módszerek követői.

Nálam csak az orvosválasztással volt szerintem probléma, meg, hogy nem választottam szülésznőt. Most mindenképp meg kellene tennem, mert az új dokim (aki nagyon emberi és természetes hozzáállású), márciusban fog menni síelni, így ez kicsit megijeszt... Legalább a szülésznőm választott legyen.

Amit sajnáltam/sajnálok, hogy nincs pl. kád a szülészeten, de mivel most privatizálták és átalakítják, remélem, hogy esetleg márciusra már lesz rá lehetőség. Ha méregdrága magánszülészeti klinika lesz, akkor ez a minimum... (Én még pont a tb finanszírozásba beleférek. )

Sziasztok!

Ismeri valaki DR. Halász Lászlót, esetleg szült nála?

Memme drága, gyönyörű a fotó, örülök, hogy mindannyian jól vagytok és Ágnes is megérkezett közénk!!

én szomorú vagyok, hogy a 3. bébi már máshol kell, hogy megszülessen...

Biben,
én sokszor láttam ctg-re várva, szimpatikus, mosolygós, kedves doki bácsi

Biribon!

Én dokim is akkortájt megy sielni (legalábbis úgy szokott), most helyből 1. alkalommal rákérdeztem, hogymi van, ha akkortájt megy? Erre annyit mondott, hogy "Hát Mártikám, akkor jön velem!"
Mondjuk az is tény, hogy az 5. manót szülöm nála, gondolom ezért ilyen közvetlen!

Márti

Bocs, OFF:
Gyuzsó, ezer bocs, neked meg azt hiszem nem írtam. Pedig menni akarok kendős-továbbképzésre. Majd jelentkezem.

Biribon: azt a listát a jó dolgokról átdobhatnád a mamai.hu-ra is. Egy ideig azért még biztos lesz, ami nem változik.

Köszönöm, ON