Elhittük, hogy a legjobb tanácsot a gyerekneveléssel kapcsolatban is attól kaphatjuk, aki teremtett minket


Nem állítom, hogy megfelel a mai trendnek

"Gyermekek, mindenben fogadjatok szót a szüleiteknek, mert ez így illik azokhoz, akik az Úrhoz tartoznak. Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek!" (Kol.3,20-21)
Tudom, hogy ma az a trendi, hogy a gyerek és szülő szinte egymást neveli, de ez nem vezet jóra. Nézzetek körül a mai gyerekek között.
Igaza van Istennek, amikor azt mondja, hogy : " A vessző és dorgálás bölcsességet ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját."/Péld 29,15/
Egy gyereknek biztonságérzetet ad, ha tudja, hol vannak a határok. Ha ezek a határok állandóan változnak, vagy nincsenek konkretizálva, szegény teljesen elbizonytalanodik, és folyamatosan próbálja feszegetni őket. Hiszti, engedetlenség, tiszteletlenség, lázadást stb. Ha megtanítod neki a határokat - néha bizony a fenekelés sem kizárt -, akkor azokon belül nyugodtan tud mozogni, és sokkal kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lesz. Tudom, hogy ma nem divat, hogy a gyerekek tiszteljék a szüleiket, de tudjátok milyen jó érzés?

Röviden összefoglalva nálunk a "siker kulcsa" a következő volt: kimutatjuk neki mennyire szeretjük (tudja, hogyha rosszat tesz ugyanúgy szeretjük, de a rossz viselkedés "jutalmát" le kell aratnia, hogy megjegyezze, hogy az rossz), minden nap imádkozunk érte, és ha kell, akkor fegyelmezzük. A fegyelmezés szeretet nélkül, vagy a szeretet fegyelmezés nélkül nem működik. Számtalan példát látok rá magam körül...
Tudom, hogy vannak életkori sajátosságok, pl. dackorszak, de Daninál (aki most 3,5 éves) pl. teljesen kimaradt...nem tudom miért, talán azért, mert látja, hogy a bátyja is szót fogad nekünk, ezért ő is, hiszen mindenben utánozza

Jubi