Bia semmilyen jelét sem adja az intézetes múltjának (olyan mintha nem is emlékezne rá), ő két évesen olyan szinten volt , mint Roli 18-20 hónaposan -persze ez sok minden függvénye lehet. Norbi ezzel szemben szinte állandóan anekdotázik az intézetről, folyton kitalál mindenféle történeteket, amik ott estek meg vele. Ő emlékszik a társaira és a gondozókra is és csak pozitív dolgokat mond erről a témáról. Az intézet családgondozója szerint ez jó, hiszen neki jó élményei maradtak életének erről a szakaszáról. Tehát én semmiféle lelki sérülésről nem beszélhetek. Ami nagyon nehéz volt az a "beszoktatás" Norbinál. Biának minden alapvető dolgot mi tanítottunk, vele nem volt gond. Norbi viszont 3 évesen már sok mindent tudott, de szinte mindent rosszul. Na ezeket a dolgokat helyes irányba terelni, az volt a kutya nehéz dolog. Őt nem tudtuk igazából nevelni, tanítani (hiszen ugye 3 éves korra már mindent megtanul a gyerek) csak javítgatni a hibákon , terelgetni a helyes útra. Ha engem kérdeztek 1,5-2 éves korig szemrebbenés nélkül felvállalható intézetes gyerkőc, nagyobbnál már kész embert kaphatunk, akinél nagyon nehéz az alapvető dolgokon változtatni. Persze van rossz példa is, ha az intézetben nem úgy bántak a babával ahogy kell, az érződhet rajta, hiszen vannak rossz intézetek is. Nekünk szerencsénk volt nagyon jó helyen nevelkedtek az "ikreim", bár az pl. látszik, hogy Bia mindenki kedvence volt , így kivételeztek vele, míg Norbi csak egy volt a többi roma kisfiú között. Én lelki problémáktól nem tartanék, hiszen akármilyen a múltja is annak a babának, ha beleszokik abba az új környezetbe, amit egy szerető család tud nyújtani, tudatosul benne az állandóság, hogy ez már mindig így lesz, apa éa anya mindig itt lesz és megvéd ha baj van , akkor egy idő után ezek az esetleges negatív élmények is eltompulnak, eltűnnek. Az tény, hogy nagyon megszenvedtük a szülőséget mikor Biát hazahoztuk, hiszen fogalmunk sem volt arról mit kell egy két éves gyerekkel kezdeni, mit várhatunk el tőle , mit tud már (ráadásul ő ugye nem volt azonos szinten egy családban felnőtt 2 évessel). Az első hónap megizzasztott minket rendesen, hiszen semmi tapasztalatunk nem volt a gyereknevelés terén. Ezért szerintem egyszerűbb csecsemővel kezdeni, valahogy arra mindenki jobban fel van készülve. Mikor Roli megszületett vele már nem is volt semmi gond, vele olyan természetesnek tűnt minden. Azt tudom javasolni azoknak, akik első babának felvállalnak nagyobbat is, hogy azért járjanak utána az életkori sajátosságoknak a baba hazahozatala előtt. (Ilyenre gondolok például: mikor Biát hazahoztuk az első napok valamelyikén egy este bevonult a hálóba és elvolt csöndben- na ez gyanús volt. Mire bementem kb. 30 db. papírzsepit széttépett vékony csíkokra. Az egész szoba tele volt papírdarabkákkal. Na most szidjam , vagy dícsérjem. Gyanús volt, hogy szabályos csíkokra tépte szét a zsepiket, de azért mégis. Telefonáltam az intézet családgondozójának (aki egyébként rengeteget segített a problémák megoldásában) és tényleg ezt az intézetben egy foglalkozás keretében tanulták , képességfejlesztés gyanánt.)
A főállású anyaság már nálunk is felmerült, mint alternatíva, csak az a helyzet, hogy az úgy kapott pénz egyenlő a gyessel, ami ugye huszon-párezer forint. Na abból nem tudunk megélni, mert apa sajna még nem bankigazgató.(Na de majd én
)
Büszke Apa... 
)
[/
